Sziasztok!
Drágáim, bocsássatok meg nekem, régen írtam ide. Nem akarok sokat magyarázkodni… de megvan ennek is az oka. Sok minden történt az utolsó bejegyzésem óta, és ezek olyan dolgok, amiket nem lehet csak úgy mindenkivel egyszerűen közölni. Ezek a dolgok máshol vannak… messzebb innen.
Az iskola elkezdődött, de ha visszagondolok az utóbbi pár hónapra csak mosolyogni tudok. Sok helyen jártam, és mindenhol nagyon jól éreztem magam. Rengeteg új élmény ért, és sok új embert is megismerhettem. Jó volt elszabadulni itthonról. Végre nem mindig csak a gondolkodás és a hajtás…
Mint említettem elkezdődött egy új év… egy sokkal nehezebb tanév. Egyenlőre nem tudom, hogy mi mindent kell majd legyűrnöm, de… megpróbálok hozzá elég erőt gyűjteni.
Nem tudom, hogy mikor lesz a következő alkalom, amikor majd ide írok, mert… ezek legyenek inkább személyes okok. Aki tényleg kíváncsi arra, hogy mit érzek, és hogy vagyok az majd megkeres élőben =) remélem…
"Csak álmomban látlak annyi magány után,
Most hallgatok.
Részeg vagyok, de nélküled úgy szomjazom.
Furcsa árnyak az égben elkísérnek Hozzád, mikor erősen érzem a vihar szagát, megfagyok.
Néha még az égen kereslek,
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád.
Néha még a mélyben kereslek, már tudom,
Az angyalom vagy, és álmomban vigyázol rám.
Csak hallgatok, hallgatok."
A ti Dóritok
2010. szeptember 2., csütörtök
2010. augusztus 29., vasárnap
Itt az ősz itt van újra.
Kedves Ismerőseim:)
Fájó szívvel, de megírom most utolsó soraimat. Lehet, hogy végleg elbúcsúzok, lehet, hogy csak egy időre. Majd idővel eldől...
Sok itt a fájdalom, sok itt az emlék, amit feledni szeretnék. Tovább kell lépnem, de úgy, hogy most egyes dolgokat eltemetek. Van amiket örökre, van amiket csak időre. Meghagyom a szépet a jót, de temetnem kell. Sokféle érzés kavarog most bennem...Tisztázni kell ezeket magamba, és hagyni, hogy egy-két érzés meghaljon.
Annyi minden történ ez elmúlt egy évben....Annyi fájdalom, annyi boldogság, annyi csalódás...El sem tudom mondani.....
Félek, nagyon félek, hogy képtelen leszek újra szeretni valakit...Szeretni valakit tiszta szívből és közel engedni az én szívemhez, és reménykedni abba, hogy nem töri össze.
Ez egy hosszú folyamat lesz...Megbízni valakiben és feltétel nélkül szeretni....
Fájt tegnap. Mintha újra kést forgatnának a szívemben. Én elfogadtam mindennel együtt...ezt kaptam érte...Egy fájó szív, ami darabokra hullott, és néha még mindig a szilánkok megsebeznek. ...
Búcsúzók tőletek, és köszönöm, hogy olvastátok a bejegyzéseimet, hogy mindig vártátok, hogy mikor írok újból.
Köszönet Dórinak<3 Rékának<3 Barbinak<3 Flórának<3 Nikinek<3 Annának<3 Akik mindig mindig mellettem álltak és támogattak akármi történt is.
Köszönöm, hogy vagytok nekem:):)
Sziasztok:) A ti Bettitekˇˇ
2010. augusztus 19., csütörtök
"Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért."
Hi Again:)
Remélem senki nem haragudott meg azért, hogy egy jó ideig nem írtam:) Sokszor megfordult a fejemben, hogy írni kéne, de fáradt voltam és néha jobb volt csak lazulni...mint írni:) Pedig higgyétek el lett volna mit:) Így a nyár vége felé azt mondhatom, h ogy eléggé zsúfolt nyarunk volt:D Csomó jó programmal:):)
Amiről igazán lemaradtatok az Szoboszló:P:P
Na az élmény volt Dórikámmal:D Első nap szakadt az eső:D Így kénytelenek voltunk elmenni esti fürdőzésre:P:P Kimondhatatlanul jó volt:D:D Főleg ami utána következett ugye Dóri?:P:P
Hát nem részletezem, hogy mik történtek:D:D Az elejét azért elmondom:P Fürdőkádba ülve mostunk fogat:P Gondolhatjátok mi történt utána:=:= Sok piszkos dologxdxdxd
Aztán voltunk Nyíregyházán ami igazán jó volt mert meglátogattuk az állatokat:P És néhány fajnál kommentáltuk kedves ismerőseinket:D Persze röhögve:D:D
De számomra a legjobb az aquapark volt:D:D Főleg amikor kiszálltunk a csúszdából és mindenki rajtunk röhögött ahogy végig sikítoztuk...:D:D
Kedden csajokkal meglátogattuk a vidámparkot:D Ami igazán jó élmény volt:P Mert sok olyan dologra felültem amire eddig még nem:) És leküzdöttem a félelmemet, ami nekem nagy szó:)
______________________________________________________________
Éreztétek már úgy, hogy mindent el akarsz felejteni még ha voltak benne jó pillanatok is? Tudjátok én most valahogy így érzek....Őszintén nem tudom miért...de megbántam nagyon sok mindent....sokak között ezt a blogot....Vagyis nem magát a blogot, hanem hogy a címét elmondtuk sok embernek.... Ez bánt a legjobban....Hogy a gondolataimat...a legmélyebb gondolataimat olyanokra bíztam akiknek közük sem volt hozzá....
Most így visszatekintve, sok mindent máshogy csináltam volna... De ezen már kár rágódni megtörtént...mert lehet hogy meg kellett hogy történjen...Hogy formáljon...és kialakítsa az igazi személyiségemet....Hogy tanítson, és hogy ráeszméljek arra, hogy mi az ami még nekem is túl sok, de mint kiderült nem lehetetlen.:)
El sem tudjátok képzelni, milyen jó volt egy hétig úgy lefeküdni, hogy nem gondolkoztam, kikapcsolt az agyam...és nem agyaltam és szinte nem is álmodtam..... Nem a múlton gondolkozni....Csak egy átlagos lánynak lenni, átlagos hibákkal...
Nem titkolom nagy terveim vannak az élettel. Nagy életre szóló tervek, amik az életem lesznek. Most még csak álmok...de a sajátjaim és senki nem tarthat vissza a megvalósításuktól:)
Csütörtök_*_
Ha már senki sem szeret, ha már senkinek sem hiányzol, gyere oda hozzám s én halkan a füledbe súgom: nekem sem kellesz többé...
Betttiiiiiiii:)
Remélem senki nem haragudott meg azért, hogy egy jó ideig nem írtam:) Sokszor megfordult a fejemben, hogy írni kéne, de fáradt voltam és néha jobb volt csak lazulni...mint írni:) Pedig higgyétek el lett volna mit:) Így a nyár vége felé azt mondhatom, h ogy eléggé zsúfolt nyarunk volt:D Csomó jó programmal:):)
Amiről igazán lemaradtatok az Szoboszló:P:P
Na az élmény volt Dórikámmal:D Első nap szakadt az eső:D Így kénytelenek voltunk elmenni esti fürdőzésre:P:P Kimondhatatlanul jó volt:D:D Főleg ami utána következett ugye Dóri?:P:P
Hát nem részletezem, hogy mik történtek:D:D Az elejét azért elmondom:P Fürdőkádba ülve mostunk fogat:P Gondolhatjátok mi történt utána:=:= Sok piszkos dologxdxdxd
Aztán voltunk Nyíregyházán ami igazán jó volt mert meglátogattuk az állatokat:P És néhány fajnál kommentáltuk kedves ismerőseinket:D Persze röhögve:D:D
De számomra a legjobb az aquapark volt:D:D Főleg amikor kiszálltunk a csúszdából és mindenki rajtunk röhögött ahogy végig sikítoztuk...:D:D
Kedden csajokkal meglátogattuk a vidámparkot:D Ami igazán jó élmény volt:P Mert sok olyan dologra felültem amire eddig még nem:) És leküzdöttem a félelmemet, ami nekem nagy szó:)
______________________________________________________________
Éreztétek már úgy, hogy mindent el akarsz felejteni még ha voltak benne jó pillanatok is? Tudjátok én most valahogy így érzek....Őszintén nem tudom miért...de megbántam nagyon sok mindent....sokak között ezt a blogot....Vagyis nem magát a blogot, hanem hogy a címét elmondtuk sok embernek.... Ez bánt a legjobban....Hogy a gondolataimat...a legmélyebb gondolataimat olyanokra bíztam akiknek közük sem volt hozzá....
Most így visszatekintve, sok mindent máshogy csináltam volna... De ezen már kár rágódni megtörtént...mert lehet hogy meg kellett hogy történjen...Hogy formáljon...és kialakítsa az igazi személyiségemet....Hogy tanítson, és hogy ráeszméljek arra, hogy mi az ami még nekem is túl sok, de mint kiderült nem lehetetlen.:)
El sem tudjátok képzelni, milyen jó volt egy hétig úgy lefeküdni, hogy nem gondolkoztam, kikapcsolt az agyam...és nem agyaltam és szinte nem is álmodtam..... Nem a múlton gondolkozni....Csak egy átlagos lánynak lenni, átlagos hibákkal...
Nem titkolom nagy terveim vannak az élettel. Nagy életre szóló tervek, amik az életem lesznek. Most még csak álmok...de a sajátjaim és senki nem tarthat vissza a megvalósításuktól:)
Csütörtök_*_
Ha már senki sem szeret, ha már senkinek sem hiányzol, gyere oda hozzám s én halkan a füledbe súgom: nekem sem kellesz többé...
Betttiiiiiiii:)
I'm a rockstar
Szijjasztok!
Nos, drágájim, miújság veletek itt augusztus derekán? Remélem mindenki kistrandolja magát még gyorsan a csúnya sulikezdés előtt...
Mi a csajokkal ezen a héten inkább a vidámparkot válaszottuk, ami hatalmas élmény volt nekem, mivel olyan játékokra is fel mertem ülni, amire azelőtt soha xD ez tőlem hatalmas szó ám! :D
*
Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy az előző pár hétben nagyon jól éreztem magam.
Először is Bettikémmel fedeztük fel Hajdúszoboszló fürdőjét. Kezdtük rögtön egy éjszakai fürdőzéssel a fedett részben xP nagyon ott volt… csak néhány srácot hiányoltunk :P
Voltunk Nyíregyházán az állatparkban, ami nagyon jó volt! Imádom az állatokat, ezért számomra mindenképp hatalmas élmény volt látni őket :D pár aranyos egyedben néha magunkra ismertünk xD
Amikor pedig a szálláson voltunk csaptunk pár görbe estét, ami nagyon ott volt :D főleg az első, igaz Bettike? :D
Hazaérkezésünk után egy nappal, én pedig már mentem is tovább anyuékkal egy rokonlátogatással egybe kötött nyaralásra. Örültem, hogy láthattam az unokatesóimat, mert egy évben csak egyszer találkozunk sajnos, mivel ők Zalában vannak =(
Most pedig itthon vagyok, és már megvettem a suli kezdéshez szükséges cuccokat. Ez felettébb negatívan hatott rám, mivel már az iskola gondolatától is rosszul leszek :D
Inkább kiőrültködöm magam az utolsó pár hétben, és csak a jelenre koncentrálok, mert… most ez a fontos nekem. Hisz egyszer élünk ;)
Ma sajnos nem kaptok mélyen szántó gondolatokat, azaz… vannak, de nem ide valók most =)
"I'm a rockstar
Hey baby
I'm a rockstar
Hey baby
Big city
Bright lights
Sleep all day
long nights
Hey baby
I'm a rockstar
Hey baby
I'm a rockstar"
Dóry
Nos, drágájim, miújság veletek itt augusztus derekán? Remélem mindenki kistrandolja magát még gyorsan a csúnya sulikezdés előtt...
Mi a csajokkal ezen a héten inkább a vidámparkot válaszottuk, ami hatalmas élmény volt nekem, mivel olyan játékokra is fel mertem ülni, amire azelőtt soha xD ez tőlem hatalmas szó ám! :D
*
Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy az előző pár hétben nagyon jól éreztem magam.
Először is Bettikémmel fedeztük fel Hajdúszoboszló fürdőjét. Kezdtük rögtön egy éjszakai fürdőzéssel a fedett részben xP nagyon ott volt… csak néhány srácot hiányoltunk :P
Voltunk Nyíregyházán az állatparkban, ami nagyon jó volt! Imádom az állatokat, ezért számomra mindenképp hatalmas élmény volt látni őket :D pár aranyos egyedben néha magunkra ismertünk xD
Amikor pedig a szálláson voltunk csaptunk pár görbe estét, ami nagyon ott volt :D főleg az első, igaz Bettike? :D
Hazaérkezésünk után egy nappal, én pedig már mentem is tovább anyuékkal egy rokonlátogatással egybe kötött nyaralásra. Örültem, hogy láthattam az unokatesóimat, mert egy évben csak egyszer találkozunk sajnos, mivel ők Zalában vannak =(
Most pedig itthon vagyok, és már megvettem a suli kezdéshez szükséges cuccokat. Ez felettébb negatívan hatott rám, mivel már az iskola gondolatától is rosszul leszek :D
Inkább kiőrültködöm magam az utolsó pár hétben, és csak a jelenre koncentrálok, mert… most ez a fontos nekem. Hisz egyszer élünk ;)
Ma sajnos nem kaptok mélyen szántó gondolatokat, azaz… vannak, de nem ide valók most =)
"I'm a rockstar
Hey baby
I'm a rockstar
Hey baby
Big city
Bright lights
Sleep all day
long nights
Hey baby
I'm a rockstar
Hey baby
I'm a rockstar"
Dóry
2010. augusztus 2., hétfő
Ezerszer kedvem támadt megfogni a kezét, és ezerszer nem csináltam semmit.
Sziasztok drágáim:):)
Újra itt:) Remélem mindenki élvezi a nyarat, már nem sok van, de azért még élvezzük ki rendesen;)
Bocsássatok meg nekem, hogy jó ideig nem írtam, de úgy érzem, jó volt ez a kis kihagyás, így legalább tisztázódtak bennem az érzések?
Ugyebár, úgy tartja a szólás, hogy amit nem kapunk meg azt örökre szeretjük. Ez így van. Állíthatom azt, hogy milyen jól vagyok, és hogy elviselem amit a "sors" adott nekem. Igen, valamilyen szinten. Könnyebb most mosolyognom, és csak este amikor egyedül vagyok gondolkozni, mint azt elmagyarázni. miért sírok.
Gondolom sejtitek.:/ Vége. Vagyis én lezártam, beszéltem a sráccal, véleményem szerint, amikor azt mondta: egyenlőre maradjuk barátok, azt úgy értette: maradjunk barátok. Csak nem akart fájdalmat okozni, hogy a szemembe mondja, nem akarok tőled semmit. Vagyis én így gondodlom:/
Megkérdezhetném, hogy, hogy gondolta, amikor azt mondta, hogyha átmennék és ott történne vmi és utána nem lenne folytatása, akkor az nekem nagyon jól esne. De minek?:) Mi értelme lenne, hogy a fejéhez vágom, hogy arra jó lennék, de hogy járjunk arra nem?
Értelmetlen lenne.
Ígyis, szombaton láttam rajta, hogy fájt neki, amikor arról beszéltünk, hogy nincs köztünk semmi, meg amikor bocsánatot kért, mindenért. Én nem tudnék, neki fájdalmat okozni, ezért inkább hagyom is az egészet.
Amikor szombat után gondolkoztam, hogy találkozzunk, akkor felmerült bennem, hogy megkérdezem, de mostanra már nem akarok kérdezni, már csak meg akarom neki mondani, hogy maradjunk barátok.
Fáj, tény. DE mosolygok, hogy ne tudassam, hogy ez nekem szar. Azért is jobb, mert így mindig ott lesz, mint barát.Viszont, ha most összejövünk, /részemről menne/ de utána, ha azt mondja 1 hó után, hogy szia. Akkor már nem biztos, hogy olyan jó barátok lennénk...
Önző vagyok, és inkább engedek, minthogy utána elveszítsem teljesen, azt nem bírnám ki:/
Mi lenne más ha járnánk?:= Így is mindent megosztunk egymással, talizunk, msnezünk.
Jó tény, hogy puszi helyett csók lenne, és nem csak simán sétálnánk, hanem kézfogás is lenne.
DE itt a kérdés. Megéri ez nekem?:) Tény. Bármit magadnék, egyetlen csókért...de jobb lesz így barátoknak:)
Szóval. Ennyi a rövid kis életem. Elfogadtam, fáj, de beletörődtem. És azt is tudom, hogyha találkozok vele, mosolyogni fogok, mert ha nekem rossz kedvem van akkor azt ő látja rajtam, és nem akarok neki fájdalmat okozni.
Nagyon remélem, hogy nem olvasod a blogot:):)
Vannak pillanatok, amikor legjobb, ha az ember megelégszik azzal, amije van, nehogy mindent elveszítsen.
Nah szívecskéim, pusszantalak titeket:)
Sztem már csak nyaralás után írok.
Dórikám;) Készülj fel:) Csütörtöktől:P 7nap 6 éjszaka, együtt:D:DD: Hatalmas bulee lesz:P:P
Jah. Amit megbeszéltünk ne felejtsd;):P
Puszi szeriLL
A ti Bettitek:)
Újra itt:) Remélem mindenki élvezi a nyarat, már nem sok van, de azért még élvezzük ki rendesen;)
Bocsássatok meg nekem, hogy jó ideig nem írtam, de úgy érzem, jó volt ez a kis kihagyás, így legalább tisztázódtak bennem az érzések?
Ugyebár, úgy tartja a szólás, hogy amit nem kapunk meg azt örökre szeretjük. Ez így van. Állíthatom azt, hogy milyen jól vagyok, és hogy elviselem amit a "sors" adott nekem. Igen, valamilyen szinten. Könnyebb most mosolyognom, és csak este amikor egyedül vagyok gondolkozni, mint azt elmagyarázni. miért sírok.
Gondolom sejtitek.:/ Vége. Vagyis én lezártam, beszéltem a sráccal, véleményem szerint, amikor azt mondta: egyenlőre maradjuk barátok, azt úgy értette: maradjunk barátok. Csak nem akart fájdalmat okozni, hogy a szemembe mondja, nem akarok tőled semmit. Vagyis én így gondodlom:/
Megkérdezhetném, hogy, hogy gondolta, amikor azt mondta, hogyha átmennék és ott történne vmi és utána nem lenne folytatása, akkor az nekem nagyon jól esne. De minek?:) Mi értelme lenne, hogy a fejéhez vágom, hogy arra jó lennék, de hogy járjunk arra nem?
Értelmetlen lenne.
Ígyis, szombaton láttam rajta, hogy fájt neki, amikor arról beszéltünk, hogy nincs köztünk semmi, meg amikor bocsánatot kért, mindenért. Én nem tudnék, neki fájdalmat okozni, ezért inkább hagyom is az egészet.
Amikor szombat után gondolkoztam, hogy találkozzunk, akkor felmerült bennem, hogy megkérdezem, de mostanra már nem akarok kérdezni, már csak meg akarom neki mondani, hogy maradjunk barátok.
Fáj, tény. DE mosolygok, hogy ne tudassam, hogy ez nekem szar. Azért is jobb, mert így mindig ott lesz, mint barát.Viszont, ha most összejövünk, /részemről menne/ de utána, ha azt mondja 1 hó után, hogy szia. Akkor már nem biztos, hogy olyan jó barátok lennénk...
Önző vagyok, és inkább engedek, minthogy utána elveszítsem teljesen, azt nem bírnám ki:/
Mi lenne más ha járnánk?:= Így is mindent megosztunk egymással, talizunk, msnezünk.
Jó tény, hogy puszi helyett csók lenne, és nem csak simán sétálnánk, hanem kézfogás is lenne.
DE itt a kérdés. Megéri ez nekem?:) Tény. Bármit magadnék, egyetlen csókért...de jobb lesz így barátoknak:)
Szóval. Ennyi a rövid kis életem. Elfogadtam, fáj, de beletörődtem. És azt is tudom, hogyha találkozok vele, mosolyogni fogok, mert ha nekem rossz kedvem van akkor azt ő látja rajtam, és nem akarok neki fájdalmat okozni.
Nagyon remélem, hogy nem olvasod a blogot:):)
Vannak pillanatok, amikor legjobb, ha az ember megelégszik azzal, amije van, nehogy mindent elveszítsen.
Nah szívecskéim, pusszantalak titeket:)
Sztem már csak nyaralás után írok.
Dórikám;) Készülj fel:) Csütörtöktől:P 7nap 6 éjszaka, együtt:D:DD: Hatalmas bulee lesz:P:P
Jah. Amit megbeszéltünk ne felejtsd;):P
Puszi szeriLL
A ti Bettitek:)
2010. július 31., szombat
Eme hely, melynek neve Kemence
Sziasztok!
Drágájim, mit szóltok ehhez a nagyszerű időhöz? Ugyan én nem voltam itthon, de kaptam az esőből rendesen. Remélem mindenkinek jól telik a nyár xP legyetek rosszak és olvassatok!
*.*
Igen, újra itthon. Felemelő és különleges érzés visszatérni a civilizációba. Jól van, nem panaszkodom… xD
Kemencén töltöttünk egy hetet a hittantábor keretein belül. Igazából az élményeim eléggé vegyesek, mert a felét végigunatkoztam, viszont amikor visszajöttek a fiúk akkor már jó volt.
Ugyanis a téma a tisztaság volt, ezért szétszedtek minket...
Nem tettem magam szentnek, szóval volt hogy kicsit untam az előadásokat, bár volt egy-két eléggé érdekes dolog, amin elgondolkodtam.
Mint említettem állati poénok és arcok gyűltek ott össze… a röhögőgörcs szerencsére ismét visszatért belém, úgyhogy nyomtuk a bulit xD
Misicsunáj, a szexy görl xD
Gergő, a waka-waka táncunk xP
Józsika a térképes beszólásod édi volt =)
Kis Gergő nagyon jól masszírozol ;)
Panni, jó kis feleségem voltál xD
..>..>..>
A gondolataim nagyrészt eléggé letisztultak. Nem szenvedek már minden egyes percben, és nem keresek már idióta értelmeket dolgokban. Sokat segített ez a tábor. Megláttam az értékeket, és megtanultam tisztelni őket.
Olyat láttam, ami picit átformálta az életről kialakított képemet.
Szerdán elmentünk Ipolytölgyesre egy szeretetotthonba. Nekünk azt mondták, hogy mozgássérült, de szellemileg épp gyerekkel fogunk találkozni (pl.: aki nyitott hátgerinccel születik). Nem ez lett… végigvezettek minket az intézeten, ahol nemcsak testi, de szellemi fogyatékosok voltak. Majd olyan csoportba vezettek, ahol hat gyerek volt, akik szintén halmozottan sérült volt…
Gondolom most már mindenki el tudja ezt képzelni. Láttam a szemükben a szeretet iránti vágyat, a szenvedést de az örömöt is. Fura lehet, ha egy olyan ember megy oda hozzád, aki csak artikulálatlanul nyög és nehezen lépked, de… közben meg csak meg akar ölelni. Nem fogok belemenni a részletekbe, ha nem haragszotok… csupán annyit írok, hogy aki nem képes megbecsülni a saját életet, és értelmetlen dolgok miatt akar meghalni menjen oda, és nézze meg, hogy mások hogy élnek. Sérülten. Árván. Mégis élnek, és nem akarnak meghalni… ezt gondolja meg minden ember.
Nem akarok nagyon komolykodni, mert most jó kedvemben vagyok (meg sokan mondják, hogy nem áll jól xD), de… azt hiszem ez az oldal kifejlett bennem. Van, hogy csak hülyülük és nevetek, de… amikor írok akkor minden más. Komoly gondolatok szállnak meg… kezdem azt hinni, hogy ez a fájdalom pozitív kihatása az életemre... néha én sem tudom, hogy ki vagyok, most pedig azt érzem, hogy igen, lassan megértem.
Bettike... pénteken Hajdúszoboszló!! Nagyot fogunk partizni xDxDxD
Puxantsch
Dóry
Drágájim, mit szóltok ehhez a nagyszerű időhöz? Ugyan én nem voltam itthon, de kaptam az esőből rendesen. Remélem mindenkinek jól telik a nyár xP legyetek rosszak és olvassatok!
*.*
Igen, újra itthon. Felemelő és különleges érzés visszatérni a civilizációba. Jól van, nem panaszkodom… xD
Kemencén töltöttünk egy hetet a hittantábor keretein belül. Igazából az élményeim eléggé vegyesek, mert a felét végigunatkoztam, viszont amikor visszajöttek a fiúk akkor már jó volt.
Ugyanis a téma a tisztaság volt, ezért szétszedtek minket...
Nem tettem magam szentnek, szóval volt hogy kicsit untam az előadásokat, bár volt egy-két eléggé érdekes dolog, amin elgondolkodtam.
Mint említettem állati poénok és arcok gyűltek ott össze… a röhögőgörcs szerencsére ismét visszatért belém, úgyhogy nyomtuk a bulit xD
Misicsunáj, a szexy görl xD
Gergő, a waka-waka táncunk xP
Józsika a térképes beszólásod édi volt =)
Kis Gergő nagyon jól masszírozol ;)
Panni, jó kis feleségem voltál xD
..>..>..>
A gondolataim nagyrészt eléggé letisztultak. Nem szenvedek már minden egyes percben, és nem keresek már idióta értelmeket dolgokban. Sokat segített ez a tábor. Megláttam az értékeket, és megtanultam tisztelni őket.
Olyat láttam, ami picit átformálta az életről kialakított képemet.
Szerdán elmentünk Ipolytölgyesre egy szeretetotthonba. Nekünk azt mondták, hogy mozgássérült, de szellemileg épp gyerekkel fogunk találkozni (pl.: aki nyitott hátgerinccel születik). Nem ez lett… végigvezettek minket az intézeten, ahol nemcsak testi, de szellemi fogyatékosok voltak. Majd olyan csoportba vezettek, ahol hat gyerek volt, akik szintén halmozottan sérült volt…
Gondolom most már mindenki el tudja ezt képzelni. Láttam a szemükben a szeretet iránti vágyat, a szenvedést de az örömöt is. Fura lehet, ha egy olyan ember megy oda hozzád, aki csak artikulálatlanul nyög és nehezen lépked, de… közben meg csak meg akar ölelni. Nem fogok belemenni a részletekbe, ha nem haragszotok… csupán annyit írok, hogy aki nem képes megbecsülni a saját életet, és értelmetlen dolgok miatt akar meghalni menjen oda, és nézze meg, hogy mások hogy élnek. Sérülten. Árván. Mégis élnek, és nem akarnak meghalni… ezt gondolja meg minden ember.
Nem akarok nagyon komolykodni, mert most jó kedvemben vagyok (meg sokan mondják, hogy nem áll jól xD), de… azt hiszem ez az oldal kifejlett bennem. Van, hogy csak hülyülük és nevetek, de… amikor írok akkor minden más. Komoly gondolatok szállnak meg… kezdem azt hinni, hogy ez a fájdalom pozitív kihatása az életemre... néha én sem tudom, hogy ki vagyok, most pedig azt érzem, hogy igen, lassan megértem.
Bettike... pénteken Hajdúszoboszló!! Nagyot fogunk partizni xDxDxD
Puxantsch
Dóry
2010. július 20., kedd
Allein. Immer.
Sziasztok!
Miújság veltek ebben a nagy melegben? xP Remélem mindenki a strandon sütteti magát, vagy valahol császkál, mert ezt a meleget csak így lehet kibírni xD
Ugyan már vége a VB-nek, de akkor is leírom, hogy Németország a harmadik lett! (L) Lelkesen néztem a meccseket, és a családomat is átalakítottam német drukkerekké xP. Kár, hogy csak négy évente van VB =( de jó hangulata volt, az biztos =)
*.*.*.*.*
Életemben sok érdekes élményt éltem már át. Az egyik ilyen a Láthatatlan kiállítás volt. Vaksötét szobákon vezetett át minket egy nem látó vagy gyengén látó ember, és csak más egyéb érzékeinkre támaszkodhattunk. Tapintottunk, szagoltunk és hallottunk.
Sokáig voltunk sötétben. Először az ember szemének szokatlan a teljes sötétség, majd szépen lassan hozzá szokik. Egy idő után, már nem is annyira fura… egészen ügyesen ki tudjuk venni néhány dolog alakját is. Ám… egyszer eljött a távozás pillanata. Mielőtt kiengedtek volna minket a fényre elmondták, hogy csak óvatosan és lassan nyissuk ki a szemünket, mert a hirtelen fénytől akár meg is vakulhatunk… esetleg egy darabig fejfájásunk is lehet…
Hogy miért írtam le ezt? Talán kicsit bután vagy értelmetlenül hangzik, de ez az én boldogságom metaforája. Én másfél évet töltöttem a sötétségben, és igen, hozzászoktam. Egészen annyira, hogy mára már a fény a szokatlan… nekem is meg kell tanulnom újra kimenni a fényre, és élvezi a valóságot.
Elbújtam… elrejtőztem a világ elől a saját világomba, ahol semmi sem fájt. Egy ideig rossz volt, hogy nincs senkim, aztán már nem is volt szükségem a szerelemre.
Most pedig megkaptam Istentől a lehetőséget… valójában én kértem, és igen, megkaptam. De félek, hogy megvakulok. Félek, hogy ez mégsem ez az én világom. Én nem vagyok depressziós, és nincsenek egyéb szociális problémáim, de ha végignézek az életemen sok volt a rossz, és picivel kevesebb a jó. Vannak olyan sebek, amiken még mindig eléggé vékony a heg, és könnyen felszakadnak.
Ha megnézem a lejátszási listámat, rengeteg benne az olyan dal, ami a fájdalomról és a reménytelen szerelemről szól. Mert így van ez az igazi zenében… a fájdalmat sokkal könnyebb dalba önteni, és átadni az embereknek…
Nem tudom, hogy valaha meg fogom tanulni a szeretet igazi nyelvét, mégis… most úgy érzem, hogy talán jó úton járok, és van egy kis esély arra, hogy visszataláljak a régi önmagamhoz.
Továbbra is hiszek abban, hogy az életünkben megélt dolgok igenis formálnak minket. Vannak olyan vonások, amik velünk együtt születnek, vannak, amiket az életünk ajándékoz nekünk. Ebben növünk fel, és halunk meg később.
"Geisterfahrer
Fahren immer allein..."
D.
Miújság veltek ebben a nagy melegben? xP Remélem mindenki a strandon sütteti magát, vagy valahol császkál, mert ezt a meleget csak így lehet kibírni xD
Ugyan már vége a VB-nek, de akkor is leírom, hogy Németország a harmadik lett! (L) Lelkesen néztem a meccseket, és a családomat is átalakítottam német drukkerekké xP. Kár, hogy csak négy évente van VB =( de jó hangulata volt, az biztos =)
*.*.*.*.*
Életemben sok érdekes élményt éltem már át. Az egyik ilyen a Láthatatlan kiállítás volt. Vaksötét szobákon vezetett át minket egy nem látó vagy gyengén látó ember, és csak más egyéb érzékeinkre támaszkodhattunk. Tapintottunk, szagoltunk és hallottunk.
Sokáig voltunk sötétben. Először az ember szemének szokatlan a teljes sötétség, majd szépen lassan hozzá szokik. Egy idő után, már nem is annyira fura… egészen ügyesen ki tudjuk venni néhány dolog alakját is. Ám… egyszer eljött a távozás pillanata. Mielőtt kiengedtek volna minket a fényre elmondták, hogy csak óvatosan és lassan nyissuk ki a szemünket, mert a hirtelen fénytől akár meg is vakulhatunk… esetleg egy darabig fejfájásunk is lehet…
Hogy miért írtam le ezt? Talán kicsit bután vagy értelmetlenül hangzik, de ez az én boldogságom metaforája. Én másfél évet töltöttem a sötétségben, és igen, hozzászoktam. Egészen annyira, hogy mára már a fény a szokatlan… nekem is meg kell tanulnom újra kimenni a fényre, és élvezi a valóságot.
Elbújtam… elrejtőztem a világ elől a saját világomba, ahol semmi sem fájt. Egy ideig rossz volt, hogy nincs senkim, aztán már nem is volt szükségem a szerelemre.
Most pedig megkaptam Istentől a lehetőséget… valójában én kértem, és igen, megkaptam. De félek, hogy megvakulok. Félek, hogy ez mégsem ez az én világom. Én nem vagyok depressziós, és nincsenek egyéb szociális problémáim, de ha végignézek az életemen sok volt a rossz, és picivel kevesebb a jó. Vannak olyan sebek, amiken még mindig eléggé vékony a heg, és könnyen felszakadnak.
Ha megnézem a lejátszási listámat, rengeteg benne az olyan dal, ami a fájdalomról és a reménytelen szerelemről szól. Mert így van ez az igazi zenében… a fájdalmat sokkal könnyebb dalba önteni, és átadni az embereknek…
Nem tudom, hogy valaha meg fogom tanulni a szeretet igazi nyelvét, mégis… most úgy érzem, hogy talán jó úton járok, és van egy kis esély arra, hogy visszataláljak a régi önmagamhoz.
Továbbra is hiszek abban, hogy az életünkben megélt dolgok igenis formálnak minket. Vannak olyan vonások, amik velünk együtt születnek, vannak, amiket az életünk ajándékoz nekünk. Ebben növünk fel, és halunk meg később.
"Geisterfahrer
Fahren immer allein..."
D.
2010. július 7., szerda
„Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.”
Szép Jó estét
Kedves ismerőseim, egy igen fura napom volt….
Kinyomtattam az összes blog bejegyzést, hát igen : )
Visszaolvastam és nagyon meglepődtem, mind Dórin, mind magamon…Voltak olyan napjaink, amikor nagyon padlón voltunk, és voltak amikor nagyon boldogok voltunk…
Tudjátok ez a mi kis közös könyvünk, csak a miénk, a mi lapjaink, mi írjuk őket és mi formáljuk az életünket. Dóri ez nyomot fog hagyni a világban, lehet, hogy kicsit de ott lesz;)
Voltak olyan napjaink, amikor 2-3 oldalas bejegyzést csináltunk, volt amikor csak egy pár mondat, annyira hangulat függő volt az egész, hogy hihetetlen.
Ma már csak mosolyogtam az egészen, hogy milyen kis buta voltam még akkor….te jó ég…egy év se telt el de annyi minden megváltozott bennem, sok dologhoz máshogy állok hozzá, és ezen annyira meglepődtem, hogy az idő és a környezet mennyire megtudja változtatni az ember gondolkodását….
Most így visszagondolva ezt az elmúlt 10 hónapot, olyan hülyeségeket csináltam, annyi mindent elrontottam, most, ha visszamehetnék, biztos, hogy nagyon sok dolgot másképpen csináltam volna, de mivel emlékek, és múlt, nem lehet visszacsinálni. De jó ez így.
Ezzel a fejjel, biztos, hogy nem adtam volna meg neki a blogcímet, nem msn-en mondtam volna el neki, hogy mit érzek iránta, hanem a szemébe….De tudjátok, most úgy érzem nincs még veszve itt semmi;) Úgy érzem….
Egyszerűen egy estével, minden rossz dolgot el tudott velem felejtetni, az egekben éreztem magam…És ez az érzés, attól a péntektől fogva bennem van.
Mostanság kezd minden helyes vágányra terelődni, mintha egy teljesen boldog Betti lennék, mint akinek semmi rossz nem volt a múltjában.
5 kg-t fogytam, levették a fogszabályzómat, az arcom már eléggé megjavult….És úgy érzem, lehet, hogy rosszul, de érzek valamit a levegőben. Valami nagyon jót. Olyan megmagyarázhatatlan dolgot.
Ma délután megnéztem egy thrillert, mondhatni inkább egy szerelmes thrillert. A lényege az volt, hogy volt egy háromfős család: anya apa gyerek. A család kap egy dobozt amiben van egy gomb, a lényeg, hogyha megnyomják a gombot valaki a világon meghal, és kapnak 1 millió dollárt. Ha nem nyomják meg akkor elviszik máshoz, és ugyanúgy felajánlják másnak. A nő megnyomta a gombot, kaptak is 1 millió dollárt de onnantól kezdve megváltozott az életük…Ez nem volt elég, hogy azzal a tudattal kellett élniük, hogy a kapzsiságuk miatt egy ártatlan ember meghalt. A legvégén elrabolták a gyereküket, teljesen elvették a gyerek látását és hallását. Az apának adtak egy fegyvert, hogyha megöli a feleségét, akkor a gyerek egészséges lesz, ha nem akkor élhetnek tovább hárman, de úgy, hogy a gyerek se hall se lát…
Az apa megölte a feleségét, persze, úgy hogy előtte megbeszélte a feleségével….
Számomra egy annyira gyönyörű szerelmes jelenet volt a vége, hogy természetesen elsírtam magam rajta. …
Ajánlom mindenkinek: The Box.
Nah gyerekek, lényeg a lényeg, meg tanultam a fájdalmat mosoly mögé rejteni, de nehogy félreértsetek, semmi bajom nincs, nagyon jól érzem magam. Beletörődtem mindenbe, ha ő és én csak barátok vagyunk, akkor is örülök, de ha a következő libertába történik valami, azt se bánom megJJ
"Az életünket totális zűrzavar övezi, de van egy pillanat, amikor ez csak egy múló állapotnak tűnik:
Amikor 2 kéz találkozik, s összesímulnak, az ujjak szenvedélyesen összefonódnak. Ekkor megszűnik a káosz, s a világot tökéletes csönd fedi. Eztán a kezek elszakadnak egymástól, s soha többé nem találják már egymást. A csönd megtörik, s a szomorúság, mint az éj leple, ránk borul. Ez a Szerelem..."
Köszönöm ezt a 10 hónapot:):) Köszönöm, hogy okoztál nekem nagyon nagyon boldog pillanatokat:)
Légy boldog, csak ezt kívánom Neked:)
Betti, aki imád mosolyogni;)
2010. július 5., hétfő
Friends
Sziasztok!
Na, fiatalok, remélem élvezitek a nyarat! Bár ma kicsit esett az eső, lényeg, hogy utána kisütött a nap...
Benny, Pheet nagyon nagy volt a mai nap :D kicsit elvoltunk... xP
()()()()()()()
Ma is új nap virradt fel. Ma is új kezdet jött el. Eddig kételkedtem benne, de most már nem.
Tegnap még szentül hittem abban, hogy amit érzek az valódi, és nekem arra szükségem van. Nem… ma már tudom, hogy az az ember, aki maszkot hord leginkább magának hazudik. Én nem hazudtam magammal azzal kapcsolatban, hogy nem hiszek a szerelemben, mert tényleg nem hiszek benne, de ő… aki minden emberi érzést tettet és magára erőltet… nem tudom, hogyan lehet így élni.
A mai nap folyamán nagyon sok mindent megtanultam, és nagyon jól éreztem magam. Vicces volt, és megint úgy nevettem, mint régen…
Az előző napok folyamán nagyon sokat gondolkoztam, és mérlegeltem. Rájöttem egy rettentő fontos dologra: nem szabad leragadnom, és megállnom. Nem akarok ott kikötni, mint tavaly nyáron. Soha többé nem fogom hagyni magam ennyire megalázni… és nem fogok feleslegesen szenvedni.
Legalább százszor mondtam, hogy „Vége, elég lesz!”, de soha sem voltam benne ilyen biztos, mint most. Most tudom, hogy én nyertem… ha valaki nem hiszi, járjon utána ;)
Úgy hiszem, Isten útjai kifürkészhetetlenek, és vannak miértek, amikre csak később kapjuk meg a mertjét… észre sem vesszük, hogy ott van mellettünk a segítség…
Betti, neked pedig azt kívánom, hogy ne add fel... tudom, hogy kitartasz és erős vagy. Ott fogok melletted állni mindig, ezt soha se feledd =)
Tudjátok én hiszek az angyalokban… igenis léteznek! Ilyenek az igaz barátok...
"Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek."
Dóry
=)
Na, fiatalok, remélem élvezitek a nyarat! Bár ma kicsit esett az eső, lényeg, hogy utána kisütött a nap...
Benny, Pheet nagyon nagy volt a mai nap :D kicsit elvoltunk... xP
()()()()()()()
Ma is új nap virradt fel. Ma is új kezdet jött el. Eddig kételkedtem benne, de most már nem.
Tegnap még szentül hittem abban, hogy amit érzek az valódi, és nekem arra szükségem van. Nem… ma már tudom, hogy az az ember, aki maszkot hord leginkább magának hazudik. Én nem hazudtam magammal azzal kapcsolatban, hogy nem hiszek a szerelemben, mert tényleg nem hiszek benne, de ő… aki minden emberi érzést tettet és magára erőltet… nem tudom, hogyan lehet így élni.
A mai nap folyamán nagyon sok mindent megtanultam, és nagyon jól éreztem magam. Vicces volt, és megint úgy nevettem, mint régen…
Az előző napok folyamán nagyon sokat gondolkoztam, és mérlegeltem. Rájöttem egy rettentő fontos dologra: nem szabad leragadnom, és megállnom. Nem akarok ott kikötni, mint tavaly nyáron. Soha többé nem fogom hagyni magam ennyire megalázni… és nem fogok feleslegesen szenvedni.
Legalább százszor mondtam, hogy „Vége, elég lesz!”, de soha sem voltam benne ilyen biztos, mint most. Most tudom, hogy én nyertem… ha valaki nem hiszi, járjon utána ;)
Úgy hiszem, Isten útjai kifürkészhetetlenek, és vannak miértek, amikre csak később kapjuk meg a mertjét… észre sem vesszük, hogy ott van mellettünk a segítség…
Betti, neked pedig azt kívánom, hogy ne add fel... tudom, hogy kitartasz és erős vagy. Ott fogok melletted állni mindig, ezt soha se feledd =)
Tudjátok én hiszek az angyalokban… igenis léteznek! Ilyenek az igaz barátok...
"Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek."
Dóry
=)
2010. július 1., csütörtök
Success
Sziasztok!
Na, drágájim, hogy telik a nyár? Remélem élvezitek a napsütést, és ezerrel strandoltok, mert a jó ég tudja, hogy mennyi ideig lesz ilyen szép idő...
.bbbbb.bbbbb.
Tegnap megtudtam egy nagyszerű hírt… ugyanis…
MEGLETT AZ ANGOL KÖZÉPFOKÚ NYELVVIZSGÁM!!!
:D:D:D:D:D:D
Amikor megláttam hihetetlen örömmámorban úsztam. Nem hittem el elsőre… fel sem fogtam azt, hogy sikerült. Nehéz harcot vívtam, de meglett az eredménye…
Volt, hogy fel akartam adni, és azt éreztem, hogy sohasem szabadulok onnan. Kemény, és fárasztó órákat húztam le abban a parányi teremben a többi 10 társammal, akiknek ezúton is szeretnék gratulálni =)
De ugyanakkor olyan is volt, hogy azt éreztem, hogy ez mégis sikerülhet nekem. Voltak órák, amiken megjött az önbizalmam, és jól oldottam meg a megpróbáltatásokat, máskor meg a béka feneke alatt éreztem magam.
Különleges pedagógiát folytattak, amiben nem nagyon szerepelt a tanuló megdícsérése… de talán nem is baj, mert most már tudom, hogy soha semmiért nem küzdöttem ennyire. Ez egy olyan szakasza volt az életemnek, ami alatt nagyon sok mindent megtanultam. A kitartás határtalan mértéke, a barátság ereje és a cél édes íze mind-mind ott lebegett a levegőben.
Nem szeretnék sokat fecsegni, mert már annyi írtam erről az egészről, hogy az már sok is. Hatalmas tanulságokat vontam le ebből, és megláttam, hogy a büszkeség és az irigység hatalmas úr. De nem mindenkinél, épp ezért szeretnék most pár nevet felsorolni, akik rengeteget segítettek nekem és szorítottak nekem.
Köszönöm szépen Bettinek, Rékának, Barbinak, Flórának, Micinek, Nikinek, Annusnak, az összes Lottés csoporttársamnak, a régi kedves ismerőseimnek, a 9.c többi tagjának, akik gratuláltak és Anyunak, Apunak, Maminak, meg Papának. Rengeteg erőt és bíztatást adtatok nekem, amiért hálás vagyok. Ha ti nem álltok mellettem inába szállt volna a bátorságom… köszönöm nektek!
"De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg (...)"
Dóry
Na, drágájim, hogy telik a nyár? Remélem élvezitek a napsütést, és ezerrel strandoltok, mert a jó ég tudja, hogy mennyi ideig lesz ilyen szép idő...
.bbbbb.bbbbb.
Tegnap megtudtam egy nagyszerű hírt… ugyanis…
MEGLETT AZ ANGOL KÖZÉPFOKÚ NYELVVIZSGÁM!!!
:D:D:D:D:D:D
Amikor megláttam hihetetlen örömmámorban úsztam. Nem hittem el elsőre… fel sem fogtam azt, hogy sikerült. Nehéz harcot vívtam, de meglett az eredménye…
Volt, hogy fel akartam adni, és azt éreztem, hogy sohasem szabadulok onnan. Kemény, és fárasztó órákat húztam le abban a parányi teremben a többi 10 társammal, akiknek ezúton is szeretnék gratulálni =)
De ugyanakkor olyan is volt, hogy azt éreztem, hogy ez mégis sikerülhet nekem. Voltak órák, amiken megjött az önbizalmam, és jól oldottam meg a megpróbáltatásokat, máskor meg a béka feneke alatt éreztem magam.
Különleges pedagógiát folytattak, amiben nem nagyon szerepelt a tanuló megdícsérése… de talán nem is baj, mert most már tudom, hogy soha semmiért nem küzdöttem ennyire. Ez egy olyan szakasza volt az életemnek, ami alatt nagyon sok mindent megtanultam. A kitartás határtalan mértéke, a barátság ereje és a cél édes íze mind-mind ott lebegett a levegőben.
Nem szeretnék sokat fecsegni, mert már annyi írtam erről az egészről, hogy az már sok is. Hatalmas tanulságokat vontam le ebből, és megláttam, hogy a büszkeség és az irigység hatalmas úr. De nem mindenkinél, épp ezért szeretnék most pár nevet felsorolni, akik rengeteget segítettek nekem és szorítottak nekem.
Köszönöm szépen Bettinek, Rékának, Barbinak, Flórának, Micinek, Nikinek, Annusnak, az összes Lottés csoporttársamnak, a régi kedves ismerőseimnek, a 9.c többi tagjának, akik gratuláltak és Anyunak, Apunak, Maminak, meg Papának. Rengeteg erőt és bíztatást adtatok nekem, amiért hálás vagyok. Ha ti nem álltok mellettem inába szállt volna a bátorságom… köszönöm nektek!
"De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg (...)"
Dóry
2010. június 28., hétfő
Liebe
Sziasztok!
Most nem beszélnék túl sokat bevezetésként, csupán annyit mondok, hogy ezt a bejegyzést azoknak ajánlom, akik hisznek az igaz szerelemben tisztaságában és annak szépségének... és Beeny-nek, aki sok érdekes dolgot mondott nekem, amin elgondolkodtam...
Mi igazán fontos az életben?
Mit kell megtennünk mielőtt meghalunk?
Talán találni valakit, akit tiszta szívből szeretünk…
Pár embert már megkérdeztem, hogy vajon ők hisznek-e az igaz szerelemben, és képzeljétek el, h 3-ból 2 hitt. Valaki talán nem meri elárulni, mégis… valakit szeret, és van barátja, barátnője.
Ha tőlem megkérdezné valaki azt mondanám, hogy nem tudom. Lehet, hogy ha valaki megtanítana könnyebben menne, de… épp az a baj, hogy már ebben nem hiszek.
Sok szenvedés, és fájdalom után szerintem jogos, ha az ember egy ideig nem akar újra szerelembe esni. Azaz velem így van.
Aki minden rossz hatás nélkül ízleli meg ezt az érzést, biztos azt mondja, hogy szerelmesnek lenni a világ legszebb dolga… ez talán így is van. De akivel nem így történt? Aki a szerelemnek nem ezt a részét kóstolta? Valaha megtaláljuk azt az egy embert, aki éltünk végig el fog minket kísérni? Létezik ilyen? Vagy ezek csupán átmeneti érzések?
Túl sok a kérdés… és alig van válasz. Erről szól az élet. Nekünk kell megtalálni ezeket az érzéseket és válaszokat, mert így lesz egy egyszerű életből, egy színes, különleges, néha rögös, de nagyszerű életút. Ugyan mi lenne abban olyan élvezetes, ha mindig mások mondanák meg, hogy mi a helyes, és kit kell szeretni. Rómeo és Júlia sem kértek tanácsot…
Szerintem minden embernek más a véleménye erről az egészről. Annyi filmet láttam már, és annyi könyvet olvastam már ezzel a témával kapcsolatban, hogy nem is tudom, hova kapjam a fejem. Mert a szerelem sokszínű. Valakinek fájdalmas, valakinek boldog, valaki fel sem ismeri az érzést, mert annyira távol tartja magától az embereket.
És mikor szerelmes egyáltalán az ember? Ha gyomorgörcse van, ha meglátja azt a bizonyos személyt? Ha folyton csak egy valakiről álmodozik? Megeshet. Mindenki más, és máshogy érez.
Ami engem illet… igazából most kicsit szkeptikusan írom soraimat, mert… nagyon jó érzés, ha az embernek van valakije, aki igazán közel áll hozzá, és szereti őt. Aki mindig ott van, ha nehéz, aki mindig meghallgat. Lehet persze ilyen egy barát is, de… ez több. Ez valami érzés, ami felkap, megragad, és nem ereszt. Sokáig nem ereszt. Hiába van az, hogy néha nem szeret minket viszont az a bizonyos illető, mi akkor is maradunk, és várunk… reménykedünk. Kegyetlen harc, mégis azt érezzük: megéri, megéri, mert bármi megtörténhet. De mikor jön a szörnyű beismerés? Talán ma, vagy holnap, esetleg soha…
Mindenkinek a saját bőrén kell ezt megtapasztalnia. Nehéz dolog a szerelem, de meg kell élni. Biztos állítom ezt. Igen, meg kell élni, mert csodálatos érzés, még ha fáj is egy kicsit. Egy embert feltétel nélkül szeretni… a világ legcsodálatosabb dolog. Elfogadni a hibáit, róla álmodni, neki írni, a szívünkben mélyen őrizni…
Annyi mindent felsorolhatnék, de akkor itt ülnék napfelkeltéig… ezért zárom most ebben a hajnali órában ezzel a soraimat:
„Az élet teljessége és megközelíthetetlen titka, feledtető rejtek a halál ellen, hajszolni az elérhetetlent, és menekülni az elérhetetlen elöl: ez a szerelem értelme és értéke.”
Dóry
Most nem beszélnék túl sokat bevezetésként, csupán annyit mondok, hogy ezt a bejegyzést azoknak ajánlom, akik hisznek az igaz szerelemben tisztaságában és annak szépségének... és Beeny-nek, aki sok érdekes dolgot mondott nekem, amin elgondolkodtam...
Mi igazán fontos az életben?
Mit kell megtennünk mielőtt meghalunk?
Talán találni valakit, akit tiszta szívből szeretünk…
Pár embert már megkérdeztem, hogy vajon ők hisznek-e az igaz szerelemben, és képzeljétek el, h 3-ból 2 hitt. Valaki talán nem meri elárulni, mégis… valakit szeret, és van barátja, barátnője.
Ha tőlem megkérdezné valaki azt mondanám, hogy nem tudom. Lehet, hogy ha valaki megtanítana könnyebben menne, de… épp az a baj, hogy már ebben nem hiszek.
Sok szenvedés, és fájdalom után szerintem jogos, ha az ember egy ideig nem akar újra szerelembe esni. Azaz velem így van.
Aki minden rossz hatás nélkül ízleli meg ezt az érzést, biztos azt mondja, hogy szerelmesnek lenni a világ legszebb dolga… ez talán így is van. De akivel nem így történt? Aki a szerelemnek nem ezt a részét kóstolta? Valaha megtaláljuk azt az egy embert, aki éltünk végig el fog minket kísérni? Létezik ilyen? Vagy ezek csupán átmeneti érzések?
Túl sok a kérdés… és alig van válasz. Erről szól az élet. Nekünk kell megtalálni ezeket az érzéseket és válaszokat, mert így lesz egy egyszerű életből, egy színes, különleges, néha rögös, de nagyszerű életút. Ugyan mi lenne abban olyan élvezetes, ha mindig mások mondanák meg, hogy mi a helyes, és kit kell szeretni. Rómeo és Júlia sem kértek tanácsot…
Szerintem minden embernek más a véleménye erről az egészről. Annyi filmet láttam már, és annyi könyvet olvastam már ezzel a témával kapcsolatban, hogy nem is tudom, hova kapjam a fejem. Mert a szerelem sokszínű. Valakinek fájdalmas, valakinek boldog, valaki fel sem ismeri az érzést, mert annyira távol tartja magától az embereket.
És mikor szerelmes egyáltalán az ember? Ha gyomorgörcse van, ha meglátja azt a bizonyos személyt? Ha folyton csak egy valakiről álmodozik? Megeshet. Mindenki más, és máshogy érez.
Ami engem illet… igazából most kicsit szkeptikusan írom soraimat, mert… nagyon jó érzés, ha az embernek van valakije, aki igazán közel áll hozzá, és szereti őt. Aki mindig ott van, ha nehéz, aki mindig meghallgat. Lehet persze ilyen egy barát is, de… ez több. Ez valami érzés, ami felkap, megragad, és nem ereszt. Sokáig nem ereszt. Hiába van az, hogy néha nem szeret minket viszont az a bizonyos illető, mi akkor is maradunk, és várunk… reménykedünk. Kegyetlen harc, mégis azt érezzük: megéri, megéri, mert bármi megtörténhet. De mikor jön a szörnyű beismerés? Talán ma, vagy holnap, esetleg soha…
Mindenkinek a saját bőrén kell ezt megtapasztalnia. Nehéz dolog a szerelem, de meg kell élni. Biztos állítom ezt. Igen, meg kell élni, mert csodálatos érzés, még ha fáj is egy kicsit. Egy embert feltétel nélkül szeretni… a világ legcsodálatosabb dolog. Elfogadni a hibáit, róla álmodni, neki írni, a szívünkben mélyen őrizni…
Annyi mindent felsorolhatnék, de akkor itt ülnék napfelkeltéig… ezért zárom most ebben a hajnali órában ezzel a soraimat:
„Az élet teljessége és megközelíthetetlen titka, feledtető rejtek a halál ellen, hajszolni az elérhetetlent, és menekülni az elérhetetlen elöl: ez a szerelem értelme és értéke.”
Dóry
2010. június 26., szombat
Megtörtem, egyedül vagyok, és ahogy a napok telnek, a szívem kihűl ...
Szép Jó Napot Mindenkinek:):)
Gondolom, nagyon örültök ennek a szar időnek:S Semmit sem lehet csinálni...Se strand, se a medencébe fürödni, minden olyan unalmas.
Bár én Dórival ígyis elég rendesen elütöttük a Hetet;) Hétfőn és pénteken nem volt egyedül progink:D:D
Most viszont egy kicsit szeretnék a gondolataimban elmélyülni. Tudjátok egy hete ilyenkor, annyira de annyira boldog voltam. Tudjátok, hogy egy hete ilyenkor már túl voltunk a nagy partyn?:P Azon a partyn minden megváltozott...Minden.
Az idő haladtával az emberek is változnak. Idővel mindenki leveszi az álarcot, és megmutatja az igazi valóját.
Hogy miért ragaszkodunk bizonyos emberekhez? Miért bízunk meg annyira emberekben? Miért nem tudunk teljesen felejteni? Miért fáj a szívünk annyira amikor visszautasítanak? Miért szeretnénk dolgokat újra és újra átélni?
Ezekre mind megvan a válasz. Van aki rájön/ Van aki nem:)
Őszintén. Most jöttem rá, hogy semmi céllal jöttem ide írni. És most fogalmam sincs miről írhatnék.o.O.
Ahogy írtam, az emberek változnak.
Leírom, hogy bennem mi változott, azóta amióta megismertetek.
Nem érzek fájdalmat...A szívemben. Ami jó is így 10 hónap után...De valahogy minden más lett, mindent úgy fogok fel, mint egy kalandot. A szabályokat megszegem, a korlátokat átlépem, röviden: nem ismerek lehetetlen. Számomra már megszűnt az az élet, hogy rossz kedv, fájdalom...
Az élet túl rövid ahhoz, hogy tökéletesek akarjunk lenni, hogy mindennek/ mindenkinek meg akarjunk felelni.
Most őszintén. Nézzetek magatokba. De úgy jó mélyen. Hányszor volt az, hogy azt mondtad barátnak/barátnőnek, hogy bocsi most nem érek rá. ÉS a háttérben mindig állt valaki, aki azt mondta kislányom/kisfiam ezt nem lehet, ezt ne csináld, ez káros...
Én ezeket meguntam...Én annyira bevettem a LESZAROM tablettát, hogy nem tud érdekelni ki mit csinál. Én az életemet akarom élni. És ha hülyének tart bárki is, hogy nem törekszek a TÖKÉLETESRE /valljuk be! ilyen nincs is/ annak csak annyit tudok mondani. Szívás.
Majd a legvégén, amikor már mindennek vége...akkor fog igazán eldőlni, hogy kinek volt jobb élete...
Biztosíthatlak:D Én nem a tökéletesre törekszek, én a teljes életre.
Amikor majd a pici dolgok döntik el ki a jobb...mint például...mert e küzdeni, merte e a nehezebb utat választani...stb.
De most tényleg gondolkozzatok csak el...Nem tudhatod, hogy mikor lesz a vég. Nem tudhatod, hogy mikor fogsz meghalni, vagy mikor lesz egy olyan dolog az életedben ami az egész jövődet megváltoztatja, romba dönti az eddigi álmaidat..
Semmit sem lehet tudni...ezért nem tervezek én évekre előre...Én csak a mának akarok élni. Nyomot akarok hagyni a világban. Persze nem azt mondom, hogy én akarok vmit feltalálni vagy értitek... Csak teljes életet akarok élni, és persze néhány álmomat feladom, hogy egy másik álmom valóra váljon....
Kezdésnek itt lesz az, hogy mi leszünk az első 4 éves magyar fakt;)
Gondolom, ebből a sok hülyeségből nem sokat értetek, és úgy igazából, nem sokan fognak mélyen magukba nézni...
Na de mindegy. This is me-and my life, my dream, my heart, my soul. THIS IS ME.
Próbálj ne sikeres, hanem értékes emberré válni.:)
Miért csináljam úgy ,ahogy mások?Nem érdekelnek dogmák,szabályok!És nem érdekel,ha rám csúnyán néztek,Ha a földre fekszem és csillagokat nézek;Ha járt helyett a járatlan útra lépek;Ha szavak helyett egy mosolyt kérek;Ne gondold,hogy őrült vagyok:csak Élek!
Dynu°°
Gondolom, nagyon örültök ennek a szar időnek:S Semmit sem lehet csinálni...Se strand, se a medencébe fürödni, minden olyan unalmas.
Bár én Dórival ígyis elég rendesen elütöttük a Hetet;) Hétfőn és pénteken nem volt egyedül progink:D:D
Most viszont egy kicsit szeretnék a gondolataimban elmélyülni. Tudjátok egy hete ilyenkor, annyira de annyira boldog voltam. Tudjátok, hogy egy hete ilyenkor már túl voltunk a nagy partyn?:P Azon a partyn minden megváltozott...Minden.
Az idő haladtával az emberek is változnak. Idővel mindenki leveszi az álarcot, és megmutatja az igazi valóját.
Hogy miért ragaszkodunk bizonyos emberekhez? Miért bízunk meg annyira emberekben? Miért nem tudunk teljesen felejteni? Miért fáj a szívünk annyira amikor visszautasítanak? Miért szeretnénk dolgokat újra és újra átélni?
Ezekre mind megvan a válasz. Van aki rájön/ Van aki nem:)
Őszintén. Most jöttem rá, hogy semmi céllal jöttem ide írni. És most fogalmam sincs miről írhatnék.o.O.
Ahogy írtam, az emberek változnak.
Leírom, hogy bennem mi változott, azóta amióta megismertetek.
Nem érzek fájdalmat...A szívemben. Ami jó is így 10 hónap után...De valahogy minden más lett, mindent úgy fogok fel, mint egy kalandot. A szabályokat megszegem, a korlátokat átlépem, röviden: nem ismerek lehetetlen. Számomra már megszűnt az az élet, hogy rossz kedv, fájdalom...
Az élet túl rövid ahhoz, hogy tökéletesek akarjunk lenni, hogy mindennek/ mindenkinek meg akarjunk felelni.
Most őszintén. Nézzetek magatokba. De úgy jó mélyen. Hányszor volt az, hogy azt mondtad barátnak/barátnőnek, hogy bocsi most nem érek rá. ÉS a háttérben mindig állt valaki, aki azt mondta kislányom/kisfiam ezt nem lehet, ezt ne csináld, ez káros...
Én ezeket meguntam...Én annyira bevettem a LESZAROM tablettát, hogy nem tud érdekelni ki mit csinál. Én az életemet akarom élni. És ha hülyének tart bárki is, hogy nem törekszek a TÖKÉLETESRE /valljuk be! ilyen nincs is/ annak csak annyit tudok mondani. Szívás.
Majd a legvégén, amikor már mindennek vége...akkor fog igazán eldőlni, hogy kinek volt jobb élete...
Biztosíthatlak:D Én nem a tökéletesre törekszek, én a teljes életre.
Amikor majd a pici dolgok döntik el ki a jobb...mint például...mert e küzdeni, merte e a nehezebb utat választani...stb.
De most tényleg gondolkozzatok csak el...Nem tudhatod, hogy mikor lesz a vég. Nem tudhatod, hogy mikor fogsz meghalni, vagy mikor lesz egy olyan dolog az életedben ami az egész jövődet megváltoztatja, romba dönti az eddigi álmaidat..
Semmit sem lehet tudni...ezért nem tervezek én évekre előre...Én csak a mának akarok élni. Nyomot akarok hagyni a világban. Persze nem azt mondom, hogy én akarok vmit feltalálni vagy értitek... Csak teljes életet akarok élni, és persze néhány álmomat feladom, hogy egy másik álmom valóra váljon....
Kezdésnek itt lesz az, hogy mi leszünk az első 4 éves magyar fakt;)
Gondolom, ebből a sok hülyeségből nem sokat értetek, és úgy igazából, nem sokan fognak mélyen magukba nézni...
Na de mindegy. This is me-and my life, my dream, my heart, my soul. THIS IS ME.
Próbálj ne sikeres, hanem értékes emberré válni.:)
Miért csináljam úgy ,ahogy mások?Nem érdekelnek dogmák,szabályok!És nem érdekel,ha rám csúnyán néztek,Ha a földre fekszem és csillagokat nézek;Ha járt helyett a járatlan útra lépek;Ha szavak helyett egy mosolyt kérek;Ne gondold,hogy őrült vagyok:csak Élek!
Dynu°°
2010. június 21., hétfő
Évadzáró epizód
Hy Everybody:):)
Gondolom mindenki élvezi, hogy itt a nyár, nem kell tanulni, sokáig aludhat, nem zavarja a szülőket, ha éjfélig felvagy és ha a pénteked a nagy bulikkal telik;)
Nah. Kezdjük a legelején.
2009 nyara: Tele voltam félelemmel, hogy milyen lesz az új suli, milyenek lesznek a tanárok, milyenek lesznek az elvárások. De nem ettől féltem a legjobban, hanem a barátoktól. Már júniusban volt egy pár új osztálytárs akit felvettem msn-re. Nagyon kedvesnek tűntek és szimpatikusnak. Szerveztem egy osztálymozit, hogy a gólyatáborban ne legyünk annyira idegenek egymásnak. Sztem jól sikerült;)
Az elkövetkező hónapokban, az osztály egyre jobban kovácsolódott össze. Hát igen, első év, mindenki nagyon kedves, mindneki a jó oldalát mutatja, első hónapokban mindenki tanul, hogy a tanárok ne elgyenek rossz véleménnyel. Mikor már kialakultak a baráti körök, akkor kezdtek az emberek igazán megváltozni...
Amikor azt hiszed minden jó, minden szép, akkor jössz rá, hogy volt akit túl közel engedtél magadhoz, pedig nem kellett volna és volt akitől távolságot tartottál, de nem kellett volna, mert szükséged van rá.
Hát mostanra mindenkiről megvan a magam véleménye, képe. És nem biztos, hogy ezt itt meg akarom osztani:)
Nah a tanulás. Az amit ebben az évben eléggé elhanyagoltam, de őszintén:) Egyáltalán nem bántam meg semmit:) De azért nem panaszkodhatok, hogy szinte semmi tanulással 4,53-as átlagom lesz;) Azért mégse vagyok annyira hülye akkor(A)
Tudjátok az egész osztályból kit becsülök meg a legjobban?:O
És nem azért mondom, hogy a Dóri, mert ő a legjobb barátnőm ,hanem mert ez tényleg így is van.:)
Most gondoljatok bele egy őrült csaj, aki mindent magára vállal, aki eljár nyelvvizsga előkészítőre, gitározik, suliban kitűnő teljesítmény nyújt, és még a magánéletét is tudja irányítani és közösségi életet is él:| Na ez nem semmi kisanyám(Y) Gratulálok Neked, imádlak te ribanc<3
Akkor beszéljünk egy picit a szerelemről is:) Ez se maradjon már ki;)
Amikor elkezdődött a nyár egy másik fiú tetszett, mint most. Egy osztálytárs, a nyár igen jól alakult, nagyon sokat beszéltünk msnen, telefonon.... De valamiért nem hittem benne, hogy ő és én....=(L) áh. túl jó pasi ahhoz, hogy pont velem kezdjen ki. Még szeptemberben szerettem addig amíg meg nem tudtam, hogy egy másik osztálytársamnak is tetszik. Gondoltam: hagyom, nekem esélyem sincs....
És tényleg. A srác már azt hiszem lassan fél éve együtt van egy másik lánnyal.
Szeptember elején bejött egy tanárnő és a jobb keze az osztályfőnöki óránkra:)
Első benyomás: jaj ő a jobb kezem, /hova szarjak?:O/ Nah, lényeg, hogy nagyon nem volt szimpatikus a srác, meg olyan félénknek mutatta magát meg áh, minden más volt, mint most.
Szeptember végén úgy hozta a sors, hogy megismerkedtünk...Hát, tudjátok;) Eléggé kalandos utat kellett végigjárnom, ami nem volt egy leány álom, de végigmentem és ha elestem, volt, hogy feküdtem a földön, de segítséggel vagy rájöttem, hogy fölösleges magamat hibáztatnom, mindig felkeltem.
Csütörtökön lesz 10 hónapja, hogy még mindig szeretem, persze nagyon sokszor volt, hogy legszívesebben kikapartam volna a szemét, meg persze sokszor fel is adtam, meg hitegettem magamat, hogy vége, már nem szeretem, nincs rá szükségem...
Akkor most kicsit más.
JÚNIUS 19(L)
Életem legeslegszebb napja volt:) Aki ott volt az tudja miért;)
Több, mint 9 hónapot várni arra, hogy a szeretett fiút magadhoz ölelhesd, kicsit fárasztó...DE megérte, annyira de annyira boldog voltam, olyan jó volt Őt magamhoz ölelni, érezni az illatát, a kemény testét.
De mindez csak a pia volt, józan állapotban ilyet ő nem csinálna. De nem baj, élveztem és elraktározom a szívemben.
A vele töltött másfél óra megtanított arra, hogy nem mindig kell mindenért küzdeni, a legjobb dolgok maguktól jönnek, megtanított, hogy élvezzem a pillanatot, hogy tudjam elfogadni, ha csak ennyit kapok az élettől. Nem tudom, hogy hogy alakult ez így, hogy ő és én, táncoltunk, feküdtünk együtt. De nagyon köszönöm:)
Másfél óra elég volt arra, hogy a fájó szívemet, meggyógyítsa, már nem érzek semmit, már nem fáj semmi, már nem tudok a rosszra gondolni, csakis a jó pillanatok jutnak az eszembe...
Hát ha ennyit kaptam az élettől befejezésül, akkor nagyon szépen köszönöm. Mert ez a másfél óra sokat tanított nekem.
Nem muszáj mindennek beteljesülnie, néha elég egy jól elkapott pillanat;)
Remélem az előző befejezést nem kell befejeznem, mindenki érti mit akarok ezzel mondani:)
Csak annyit, hogy becsüljük meg amit kapunk, még mindig jobb, mint a semmi;) És ne féljünk az élettől, mert az élet nem annyira rossz, mint amilyennek mutatja magát, csak más nézőpontból kell nézni;)
Ne féljünk megfogni a fiú kezét és elhívni táncolni;) Mert lehet, hogy 9hónap álma válik valóra azzal az egy pillanattal;)
Azt hiszem, ez a június 19-e egy gyönyörű befejezése volt az évnek és egy korszaknak.:)
Úgy érzem, hogy visszakaptam önmagam, újra élvezem az életet. És nem kellett sok hozzá, csak másfél óra, és egy másik nézőpont;)
All the crazy shit I did tonight , Those will be the best memories ;)
The best memories;)<3
Merj álmodozni! Az álmok nem fogynak el;)
Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont, ahol kiborulsz.
Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz.
Egy pont, ahol erősnek kell lenned,
és egy másik, ahol elgyengülhetsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik.
Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükséged van,
és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.
Mindig van egy pont;)
Gondolkodj! Ne gondolkodj! Éld az életed! Minden fejben dől el- ezt te is tudod;)
Dynus
Az élet nem főpróba;)!
Gondolom mindenki élvezi, hogy itt a nyár, nem kell tanulni, sokáig aludhat, nem zavarja a szülőket, ha éjfélig felvagy és ha a pénteked a nagy bulikkal telik;)
Nah. Kezdjük a legelején.
2009 nyara: Tele voltam félelemmel, hogy milyen lesz az új suli, milyenek lesznek a tanárok, milyenek lesznek az elvárások. De nem ettől féltem a legjobban, hanem a barátoktól. Már júniusban volt egy pár új osztálytárs akit felvettem msn-re. Nagyon kedvesnek tűntek és szimpatikusnak. Szerveztem egy osztálymozit, hogy a gólyatáborban ne legyünk annyira idegenek egymásnak. Sztem jól sikerült;)
Az elkövetkező hónapokban, az osztály egyre jobban kovácsolódott össze. Hát igen, első év, mindenki nagyon kedves, mindneki a jó oldalát mutatja, első hónapokban mindenki tanul, hogy a tanárok ne elgyenek rossz véleménnyel. Mikor már kialakultak a baráti körök, akkor kezdtek az emberek igazán megváltozni...
Amikor azt hiszed minden jó, minden szép, akkor jössz rá, hogy volt akit túl közel engedtél magadhoz, pedig nem kellett volna és volt akitől távolságot tartottál, de nem kellett volna, mert szükséged van rá.
Hát mostanra mindenkiről megvan a magam véleménye, képe. És nem biztos, hogy ezt itt meg akarom osztani:)
Nah a tanulás. Az amit ebben az évben eléggé elhanyagoltam, de őszintén:) Egyáltalán nem bántam meg semmit:) De azért nem panaszkodhatok, hogy szinte semmi tanulással 4,53-as átlagom lesz;) Azért mégse vagyok annyira hülye akkor(A)
Tudjátok az egész osztályból kit becsülök meg a legjobban?:O
És nem azért mondom, hogy a Dóri, mert ő a legjobb barátnőm ,hanem mert ez tényleg így is van.:)
Most gondoljatok bele egy őrült csaj, aki mindent magára vállal, aki eljár nyelvvizsga előkészítőre, gitározik, suliban kitűnő teljesítmény nyújt, és még a magánéletét is tudja irányítani és közösségi életet is él:| Na ez nem semmi kisanyám(Y) Gratulálok Neked, imádlak te ribanc<3
Akkor beszéljünk egy picit a szerelemről is:) Ez se maradjon már ki;)
Amikor elkezdődött a nyár egy másik fiú tetszett, mint most. Egy osztálytárs, a nyár igen jól alakult, nagyon sokat beszéltünk msnen, telefonon.... De valamiért nem hittem benne, hogy ő és én....=(L) áh. túl jó pasi ahhoz, hogy pont velem kezdjen ki. Még szeptemberben szerettem addig amíg meg nem tudtam, hogy egy másik osztálytársamnak is tetszik. Gondoltam: hagyom, nekem esélyem sincs....
És tényleg. A srác már azt hiszem lassan fél éve együtt van egy másik lánnyal.
Szeptember elején bejött egy tanárnő és a jobb keze az osztályfőnöki óránkra:)
Első benyomás: jaj ő a jobb kezem, /hova szarjak?:O/ Nah, lényeg, hogy nagyon nem volt szimpatikus a srác, meg olyan félénknek mutatta magát meg áh, minden más volt, mint most.
Szeptember végén úgy hozta a sors, hogy megismerkedtünk...Hát, tudjátok;) Eléggé kalandos utat kellett végigjárnom, ami nem volt egy leány álom, de végigmentem és ha elestem, volt, hogy feküdtem a földön, de segítséggel vagy rájöttem, hogy fölösleges magamat hibáztatnom, mindig felkeltem.
Csütörtökön lesz 10 hónapja, hogy még mindig szeretem, persze nagyon sokszor volt, hogy legszívesebben kikapartam volna a szemét, meg persze sokszor fel is adtam, meg hitegettem magamat, hogy vége, már nem szeretem, nincs rá szükségem...
Akkor most kicsit más.
JÚNIUS 19(L)
Életem legeslegszebb napja volt:) Aki ott volt az tudja miért;)
Több, mint 9 hónapot várni arra, hogy a szeretett fiút magadhoz ölelhesd, kicsit fárasztó...DE megérte, annyira de annyira boldog voltam, olyan jó volt Őt magamhoz ölelni, érezni az illatát, a kemény testét.
De mindez csak a pia volt, józan állapotban ilyet ő nem csinálna. De nem baj, élveztem és elraktározom a szívemben.
A vele töltött másfél óra megtanított arra, hogy nem mindig kell mindenért küzdeni, a legjobb dolgok maguktól jönnek, megtanított, hogy élvezzem a pillanatot, hogy tudjam elfogadni, ha csak ennyit kapok az élettől. Nem tudom, hogy hogy alakult ez így, hogy ő és én, táncoltunk, feküdtünk együtt. De nagyon köszönöm:)
Másfél óra elég volt arra, hogy a fájó szívemet, meggyógyítsa, már nem érzek semmit, már nem fáj semmi, már nem tudok a rosszra gondolni, csakis a jó pillanatok jutnak az eszembe...
Hát ha ennyit kaptam az élettől befejezésül, akkor nagyon szépen köszönöm. Mert ez a másfél óra sokat tanított nekem.
Nem muszáj mindennek beteljesülnie, néha elég egy jól elkapott pillanat;)
Remélem az előző befejezést nem kell befejeznem, mindenki érti mit akarok ezzel mondani:)
Csak annyit, hogy becsüljük meg amit kapunk, még mindig jobb, mint a semmi;) És ne féljünk az élettől, mert az élet nem annyira rossz, mint amilyennek mutatja magát, csak más nézőpontból kell nézni;)
Ne féljünk megfogni a fiú kezét és elhívni táncolni;) Mert lehet, hogy 9hónap álma válik valóra azzal az egy pillanattal;)
Azt hiszem, ez a június 19-e egy gyönyörű befejezése volt az évnek és egy korszaknak.:)
Úgy érzem, hogy visszakaptam önmagam, újra élvezem az életet. És nem kellett sok hozzá, csak másfél óra, és egy másik nézőpont;)
All the crazy shit I did tonight , Those will be the best memories ;)
The best memories;)<3
Merj álmodozni! Az álmok nem fogynak el;)
Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont, ahol kiborulsz.
Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz.
Egy pont, ahol erősnek kell lenned,
és egy másik, ahol elgyengülhetsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik.
Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükséged van,
és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.
Mindig van egy pont;)
Gondolkodj! Ne gondolkodj! Éld az életed! Minden fejben dől el- ezt te is tudod;)
Dynus
Az élet nem főpróba;)!
2010. június 19., szombat
Évadzáró-epizód
Sziasztok!
Ez a 2009-es és 2010-es tanév utolsó bejegyzése... engedjétek meg, hogy hadd meséljek nektek életem egyik legkülönlegesebb és legnehezebb tanévéről.
Vége. Csak ennyi. Ennek a tanévnek is eljött a vége. Nagyon furcsa, hogy most egy jó darabig nem kell fél 7-kor kelni, és délután a nyelviskolába rohanni.
Megcsináltam a nyelvvizsgámat is, szóval már csak hetek kérdése, és megtudom az eredményt... de most tekintsünk vissza a legelejére.
Ez a 10 hónap az újdonságoknak adott helyet.
Új iskola, új barátok, új tanárok, új nyelv, új kihívás és új én. Ebben az évben hihetetlenül sok élmény ért... kezdem most már megérteni az emberi élet mélyebb összefüggéseit, tudom kezelni a nehéz helyzeteket, és megtanultam alkalmazkodni olyan dolgokhoz, amik nem mindig épp a legkellemesebbek. Megpróbáltam kihozni magamból a legjobbat.
Tudjátok, amikor megismersz valakit akkor ott van az a tévedhetetlen és fontos első benyomás... ami sokszor csal. Gondoljunk csak bele, hány olyan szerelmes van, akik először gyűlölték egymást? Vagy hány barátság megy tönkre azért, mert az emberek változnak.
Sok új emberrel találkoztam... sokuk nem változott, és nem lepett meg az igazi énjével, viszont vannak, akik ledobták az álarcot, és mély csalódást és fájdalmat okoztak.
Vannak, akikkel ebben az évben sokat küzdöttem együtt, és összekovácsolt minket a közös szenvedés, amit el kellett tűrni azért a bizonyos célért.
Ezúton is szeretném megköszönni, hogy befogadtatok a nyelvvizsgás csoportba, és, hogy segítettetek nekem. Csodállak titeket, hogy 6 vagy 7 évet is töltöttetek, és hősiesen kiálltátok a feladatokat. Köszönöm!
Emlékszem, alig 3 hónappal ezelőtt még egy sötét veremben vergődtem én is, ami tulajdonképpen csak egy saját magamnak teremtett rémálom volt, mert nem volt igaz. Én soha sem szerettem őt, csak el akartam érni azt, hogy álljon mellettem valaki, és szeressen egy kicsit... de én nem akartam többet adni, mert éreztem, hogy nem érdemli meg. Felesleges szélmalomharc volt, ami ráadásul hazugságok sorozatára épült.
Azok az emberek, akiket idén megismertem most nagyon közel állnak hozzám. Hálás vagyok nektek, amiért szurkoltatok nekem a nyelvvizsga miatt, megnevettettetek vagy éppen felhívtatok, amikor beteg voltam. Öröke a szívembe vésődtek ezek a csodálatos pillanatok.
Néha nehéz volt, és néha fel akartam adni. Mindig is emlékezni fogok az első középiskolás napomra és azokra az érzésekre, amik bennem kavarogtak.
Eszembe jutott az is, hogy tavaly nyáron mennyire rettegtem attól, hogy majd nyelviskolába kell mennem. Olyan félelmet még soha sem éreztem. Aztán telt-múlt az idő, és én megszoktam a helyet... majd pedig tudatosult bennem, hogy 2 hónap és vizsga. Most pedig vége mindennek. Van, hogy áll az idő, máskor meg csak nézünk körbe és csodálkozva állunk, hogy vége. Ennyi volt. Hivatalosan is kijártuk a kilencediket.
***
"Én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel. (...) Mivel mindig csak az a pillanat létezik, amiben éppen él az ember."
Dóry
Ez a 2009-es és 2010-es tanév utolsó bejegyzése... engedjétek meg, hogy hadd meséljek nektek életem egyik legkülönlegesebb és legnehezebb tanévéről.
Vége. Csak ennyi. Ennek a tanévnek is eljött a vége. Nagyon furcsa, hogy most egy jó darabig nem kell fél 7-kor kelni, és délután a nyelviskolába rohanni.
Megcsináltam a nyelvvizsgámat is, szóval már csak hetek kérdése, és megtudom az eredményt... de most tekintsünk vissza a legelejére.
Ez a 10 hónap az újdonságoknak adott helyet.
Új iskola, új barátok, új tanárok, új nyelv, új kihívás és új én. Ebben az évben hihetetlenül sok élmény ért... kezdem most már megérteni az emberi élet mélyebb összefüggéseit, tudom kezelni a nehéz helyzeteket, és megtanultam alkalmazkodni olyan dolgokhoz, amik nem mindig épp a legkellemesebbek. Megpróbáltam kihozni magamból a legjobbat.
Tudjátok, amikor megismersz valakit akkor ott van az a tévedhetetlen és fontos első benyomás... ami sokszor csal. Gondoljunk csak bele, hány olyan szerelmes van, akik először gyűlölték egymást? Vagy hány barátság megy tönkre azért, mert az emberek változnak.
Sok új emberrel találkoztam... sokuk nem változott, és nem lepett meg az igazi énjével, viszont vannak, akik ledobták az álarcot, és mély csalódást és fájdalmat okoztak.
Vannak, akikkel ebben az évben sokat küzdöttem együtt, és összekovácsolt minket a közös szenvedés, amit el kellett tűrni azért a bizonyos célért.
Ezúton is szeretném megköszönni, hogy befogadtatok a nyelvvizsgás csoportba, és, hogy segítettetek nekem. Csodállak titeket, hogy 6 vagy 7 évet is töltöttetek, és hősiesen kiálltátok a feladatokat. Köszönöm!
Emlékszem, alig 3 hónappal ezelőtt még egy sötét veremben vergődtem én is, ami tulajdonképpen csak egy saját magamnak teremtett rémálom volt, mert nem volt igaz. Én soha sem szerettem őt, csak el akartam érni azt, hogy álljon mellettem valaki, és szeressen egy kicsit... de én nem akartam többet adni, mert éreztem, hogy nem érdemli meg. Felesleges szélmalomharc volt, ami ráadásul hazugságok sorozatára épült.
Azok az emberek, akiket idén megismertem most nagyon közel állnak hozzám. Hálás vagyok nektek, amiért szurkoltatok nekem a nyelvvizsga miatt, megnevettettetek vagy éppen felhívtatok, amikor beteg voltam. Öröke a szívembe vésődtek ezek a csodálatos pillanatok.
Néha nehéz volt, és néha fel akartam adni. Mindig is emlékezni fogok az első középiskolás napomra és azokra az érzésekre, amik bennem kavarogtak.
Eszembe jutott az is, hogy tavaly nyáron mennyire rettegtem attól, hogy majd nyelviskolába kell mennem. Olyan félelmet még soha sem éreztem. Aztán telt-múlt az idő, és én megszoktam a helyet... majd pedig tudatosult bennem, hogy 2 hónap és vizsga. Most pedig vége mindennek. Van, hogy áll az idő, máskor meg csak nézünk körbe és csodálkozva állunk, hogy vége. Ennyi volt. Hivatalosan is kijártuk a kilencediket.
***
"Én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel. (...) Mivel mindig csak az a pillanat létezik, amiben éppen él az ember."
Dóry
2010. június 9., szerda
Ha mindig csak elfutsz sose találsz menedéket.
Szép Jó Napot Mindenkinek:)Élvezitek ezt a gyönyörű időt?:P Én igen:P Imádom ha süt a nap, az sem érdekel ha szétforr az agyvizem:D Imádom a nyarat<3
Remélem senkit nem fog zavarni, ha most megírom az évzáró bejegyzésemet:D
Tudom, hogy még nincs vége:D De nálam már vége van:D
Szeptemberben még minden olyan fura volt...Még az ismerkedő fázisban voltunk...Aztán szép lassan barátokból szinte idegenek lettek, idegenekből barátok. Szépen kicsiszolódott az a kör amiben mozgunk. Az ember egy év alatt nagyon meg tudja ismerni a másikat...Főleg hogy a nap 6-7-8 órájába össze vannak zárva_ Akarva akaratlanul.
Muszáj a diákoknak megszokni egymást, mivel most még az elején senki nem akar veszekedést...
Számomra egy igen kalandokkal teli évet zárok le.
Volt itt flörttől, bánattól, buliktól kezdve minden amit el lehet képzelni.
Természetesen lesznek pillanatok amiket soha nem fogok elfejeteni;)
Akkor felsorolok párat: Bécs, mozik, Velence, Liberta, kirándulások, nagyjátszó....Sorolhatnám még de nagyon sok lenneXD
Csajok, imádlak titeket:) Annyi mindent köszönhetek nektek, hogy az már határokat is átlép:)<3<3
Na most gondolkozzatok gyerekek:D Mindjárt Füred:P:P
3 óra vonatút:D " éjszaka Dórival, Barbival, Rékával:d
őszintén csajok:D a véleményem az, hogy kurva jól fogunk szórakozni, a másik meg az, hogy :D lila kék foltokkal jövünk majd haza:D
Csikipartyt akarok csinálni:P:P
Na puszilok mindenkit:P
NYÁRRRRRRRRRRRRRRRRRRR<3<3
Bárhogy is bánt és bárhogy is gyötör
Dynush.
U.i. Nagyon nagyon várom már a szülinapomat:P És remélem, hogy nem csak egy egyszerű buli lesz:$
2010. június 2., szerda
It's me, and my heart
Sziasztok!
Úh, de rég voltam itt... ne haragudjatok, kicsit boldokháza van itt most, de mi a helyzet? Élvezitek ezt a csodálatos esős nyarast? XD kicsit vicces, hogy ilyenkor az kéne, hogy legyen, hogy az ember már azt sem tudja, hogy mit vegyen fel, mert annyira meleg van... most azt nem tudom, hogy melyik meleg pulcsimhoz kapjak... xD hát ilyen az idő...
*-*--*
Most, amikor hazaérkeztem újra jókedvem lett, és újra erőt és bátorságot éreztem magamban. Általában a nyelviskola után mindig lelankad a kedvem, de most épp az ellenkezője történt...
Felkészültem a vizsgára. Meg fogom csinálni. Meg akarom csinálni. Pénteken kezdődik, szombat, majd jövőhét péntek... Azt gondolom, hogy nagyon sokat küzdöttem, és dolgoztam, most már csak Isten akarta dönti el a dolgokat.
Van, hogy megijedek, és félni kezdek, vagy épp elveszítem az önbizalmam, hogy ezt tudom... aztán mégsem tudom... de a legvégén mindig eszembe jut az, hogy meg kell csinálni... egyszer élünk, és azt jól kell csinálni!
Így tettem, amikor a németből vizsgáztam. Erre az eredményemre nagyon büszke vagyok, mert amellett, hogy minden létező időmet az angolra fordítottam,de a német viszgámban, a tesztem 90%-os, a hallásértésem 100%, a szövegértésem 100%, a levelem 100% lett, és a szóbelim is ötös, dicsérettel. Jól esett, amikor mindkét tanárnőm gratulált nekem... azért örülök, mert engem tavaly kitüntettek azzal a díjjal, amit azoknak a németeseknek adnak, akik jól tanulnak, és a német kúltúra is érdekli őket, és ennek érdekében tettek valamit a közösségért. Hű maradtam a díjhoz, és ehhez mérhetően vizsgáztam =)
A nyár hamarosan itt van, és rengeteg tervünk van már. Nagyon nagyon várom már, hogy végre lazíthassunk egy picit =) jó lesz nagyon!
"Egyszer élsz. Csináld jól!"
Dóry
Úh, de rég voltam itt... ne haragudjatok, kicsit boldokháza van itt most, de mi a helyzet? Élvezitek ezt a csodálatos esős nyarast? XD kicsit vicces, hogy ilyenkor az kéne, hogy legyen, hogy az ember már azt sem tudja, hogy mit vegyen fel, mert annyira meleg van... most azt nem tudom, hogy melyik meleg pulcsimhoz kapjak... xD hát ilyen az idő...
*-*--*
Most, amikor hazaérkeztem újra jókedvem lett, és újra erőt és bátorságot éreztem magamban. Általában a nyelviskola után mindig lelankad a kedvem, de most épp az ellenkezője történt...
Felkészültem a vizsgára. Meg fogom csinálni. Meg akarom csinálni. Pénteken kezdődik, szombat, majd jövőhét péntek... Azt gondolom, hogy nagyon sokat küzdöttem, és dolgoztam, most már csak Isten akarta dönti el a dolgokat.
Van, hogy megijedek, és félni kezdek, vagy épp elveszítem az önbizalmam, hogy ezt tudom... aztán mégsem tudom... de a legvégén mindig eszembe jut az, hogy meg kell csinálni... egyszer élünk, és azt jól kell csinálni!
Így tettem, amikor a németből vizsgáztam. Erre az eredményemre nagyon büszke vagyok, mert amellett, hogy minden létező időmet az angolra fordítottam,de a német viszgámban, a tesztem 90%-os, a hallásértésem 100%, a szövegértésem 100%, a levelem 100% lett, és a szóbelim is ötös, dicsérettel. Jól esett, amikor mindkét tanárnőm gratulált nekem... azért örülök, mert engem tavaly kitüntettek azzal a díjjal, amit azoknak a németeseknek adnak, akik jól tanulnak, és a német kúltúra is érdekli őket, és ennek érdekében tettek valamit a közösségért. Hű maradtam a díjhoz, és ehhez mérhetően vizsgáztam =)
A nyár hamarosan itt van, és rengeteg tervünk van már. Nagyon nagyon várom már, hogy végre lazíthassunk egy picit =) jó lesz nagyon!
"Egyszer élsz. Csináld jól!"
Dóry
2010. június 1., kedd
Tudd, hogy játék az egész!
Hnap majd írok ehhez a szöveghez, csak most nincs időm...
Nézd, te is tudod a végét.
Ez az a film, ahol elsétál a lány.
Ne kérd, ne hidd, hogy könnyű,
szemedbe nézni, félni s eltitkolni, ha fáj.
Mondd miért számít, ez a túl felnőtt világ?
Csak egy álarc, ami véd,
ha tükröt tart eléd,
de én,
én érzem félig élsz.
(Álmodni kell)
Pedig álmomban játék az egész.
Várj, ne engedj még el!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, és ha néha megszédít a világ, tudd, hogy játék (tudd, hogy játék)
Játék az egész!
Ne gondolj rá, ma nem számít a holnap.
Ahol a pillanatba lépsz, ott
véget ér a múlt,
Egyetlen bűn ( egyetlen bűn),
ha érezni nem mersz.
És lassan elhiszed talán, hogy nem hiányzom úgy.
Ne fordulj el!
Ha érzed, szétszakít,
Velem vagy mindig,
míg a képzeletbe hív.
(elég egy szó)
De úgy, ahogy én,
(egyetlen szó)
Én érzem, félig élsz.
(álmodni kell)
Pedig álmomban játék az egész.
Várj, ne engedj még el!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy
Játék az egész!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy
Játék...
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.(Játék)
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy játék (tudd, hogy játék)
Játék az egész!
Nézd, te is tudod a végét.
Ez az a film, ahol elsétál a lány.
Ne kérd, ne hidd, hogy könnyű,
szemedbe nézni, félni s eltitkolni, ha fáj.
Mondd miért számít, ez a túl felnőtt világ?
Csak egy álarc, ami véd,
ha tükröt tart eléd,
de én,
én érzem félig élsz.
(Álmodni kell)
Pedig álmomban játék az egész.
Várj, ne engedj még el!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, és ha néha megszédít a világ, tudd, hogy játék (tudd, hogy játék)
Játék az egész!
Ne gondolj rá, ma nem számít a holnap.
Ahol a pillanatba lépsz, ott
véget ér a múlt,
Egyetlen bűn ( egyetlen bűn),
ha érezni nem mersz.
És lassan elhiszed talán, hogy nem hiányzom úgy.
Ne fordulj el!
Ha érzed, szétszakít,
Velem vagy mindig,
míg a képzeletbe hív.
(elég egy szó)
De úgy, ahogy én,
(egyetlen szó)
Én érzem, félig élsz.
(álmodni kell)
Pedig álmomban játék az egész.
Várj, ne engedj még el!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy
Játék az egész!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy
Játék...
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.(Játék)
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy játék (tudd, hogy játék)
Játék az egész!
2010. május 29., szombat
Körülnéztem a szívemben,mi az, ami megmaradt, s mit vesztettem.
Sziasztok!!
Bocsi, hogy egy ideig nem írtam, de sok dolgom volt, vizsgák meg minden szarság...de a héten háromszor is elterveztem, hogy fogok írni, de csak most jutottam ide.
Hol is kezdjem? Talán ott kéne, hogy szart sem értem a sok tanulással, a próbálkozásokkal a este 10-ig tanulásokkal?:O
Igen, szar lett a vizsgám ami azt illeti a nyelvtan és a hallás utáni értés nagyon szar lett, a beszéd ötös a többit olyan 4esre saccolom.
Nem is ez a lényeg...Én a csillagokat is lehozhatom az égről, soha sem leszek jobb, annál ami most vagyok...De nem baj, vigasztal az a tudat, hogy valakinek az utolsónak is kell lenni.:)
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mások mért jobbak, és én miért vagyok ilyen, sok mindenre lehet fogni, hogy nem voltam jó passzban, nem figyelte oda, de nem... a legegyszerűbb válasz, hogy nem tudom,béna vagyok. Ennyi.
Én most ezen nem fogok bánkódni, nincs értelme, nincs értelme máshoz viszonyítani magam. Én élni akarok, és ha ez az ára, hogy néha rosszabb jegyek is becsússzanak, hát legyen.
Én a csillagokat is lehozhatom az égről és akkor talán jobb lennék,de az már nem én lennék, a egy kifényesített ember lenne, akinek kevés jut az életből...
De majd ha leszek gyerekeim, ragyogó szemmel fogom nekik elmesélni, hogy milyen élettel teli életet éltem. Milyen hülyeségeket csináltam, csak hogy egy álmom valóra váljon és, hogy ez az egy mellett az össze többi romba dőljön.
A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben hanem , hogy mennyi élet volt éveidben...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hogy miért egy Kedves John-os épet raktam ki? Mindjárt rájössz.
Úgy érzem, hogy egy helyes úton járok. Vagyis eddig azt hittem...
Ma volt időm, és rendezkedtem a szobámban, ettől jobban érzem magam:)
Este megnéztem a Kedves John-t, a majdnem két órás film több mint a felét végigsírtam...
Olyan dolgokra jöttem rá, amiket álmomban nem mertem volna gondolni....
Akárhányszor megbántott, akárhányszor veszekedtünk. De még mindig hiányzik:'(
Úgy érzem, hogy megváltoztam, valami...valami hiányzik belőlem, hülyén fog hangzani de talán mintha egy darabomat elvesztettem volna...
Mintha a szívem helyén nem dobogna semmi, mintha egy nagy üresség lenne ott...mindig amikor meglátom, szinte leperegnek előttem az események, most már tisztába vagyok vele, hogy semmit nem jelentettem neki, de akármennyire hazudni akarok magamnak, nekem igenis sokat jelentett.
Ő csak egy fogadást vesztett...én őt.
Ahogy néztem a filmet, rájöttem, hogy egy érzést elnyomtam magamban, valamilyen szinten jó, mert nem ugyanúgy érzek iránta, de még mindig szeretem. Még mindig...
Hiányzik az az ember, akit szeptember végé megismertem, az a kedves aranyos vicces srác...Aki az idő előrehaladtával vagy megváltozott vagy kezdte a saját oldalát kimutatni...nem tudom, csak csak...
Hiányzik belőlem valami, azt hiszem megváltoztam. másképp látom a világot. valahogy. olyan szürkén.
Egy tanárnő megmondta a szemembe, hogy mi a baj...nem volt könnyű de eddig is tudtam, hogy mi a gond. De ez is bizonyítja, ha jelentettem volna neki 20%-nál többet akkor nem azzal foglalkozott volna, hogy milyen az alakom...
De én már csak a szépre akarok emlékezni, a jóra...arra amikor a vonaton egymás mellett ültünk, amikor még gondolni se gondoltam volna arra, hogy 8 hónap múlva sírni fogok miatta...Amikor a szívem majd kiugrott a helyéről, hogy mellette ülhettem, és csak mi 2en voltunk...Amikor még mindenben hittem,hogy szép lehet...
Ha majd egyszer újra olvasod ezt a blogot, amikor én már nem foglak szeretni, emlékezz vissza, hogy valamikor egy lány szeretett Téged...
Egy lány aki bármit megtett volna, hogy viszont szeressék.
Dyna.
Bocsi, hogy egy ideig nem írtam, de sok dolgom volt, vizsgák meg minden szarság...de a héten háromszor is elterveztem, hogy fogok írni, de csak most jutottam ide.
Hol is kezdjem? Talán ott kéne, hogy szart sem értem a sok tanulással, a próbálkozásokkal a este 10-ig tanulásokkal?:O
Igen, szar lett a vizsgám ami azt illeti a nyelvtan és a hallás utáni értés nagyon szar lett, a beszéd ötös a többit olyan 4esre saccolom.
Nem is ez a lényeg...Én a csillagokat is lehozhatom az égről, soha sem leszek jobb, annál ami most vagyok...De nem baj, vigasztal az a tudat, hogy valakinek az utolsónak is kell lenni.:)
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mások mért jobbak, és én miért vagyok ilyen, sok mindenre lehet fogni, hogy nem voltam jó passzban, nem figyelte oda, de nem... a legegyszerűbb válasz, hogy nem tudom,béna vagyok. Ennyi.
Én most ezen nem fogok bánkódni, nincs értelme, nincs értelme máshoz viszonyítani magam. Én élni akarok, és ha ez az ára, hogy néha rosszabb jegyek is becsússzanak, hát legyen.
Én a csillagokat is lehozhatom az égről és akkor talán jobb lennék,de az már nem én lennék, a egy kifényesített ember lenne, akinek kevés jut az életből...
De majd ha leszek gyerekeim, ragyogó szemmel fogom nekik elmesélni, hogy milyen élettel teli életet éltem. Milyen hülyeségeket csináltam, csak hogy egy álmom valóra váljon és, hogy ez az egy mellett az össze többi romba dőljön.
A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben hanem , hogy mennyi élet volt éveidben...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hogy miért egy Kedves John-os épet raktam ki? Mindjárt rájössz.
Úgy érzem, hogy egy helyes úton járok. Vagyis eddig azt hittem...
Ma volt időm, és rendezkedtem a szobámban, ettől jobban érzem magam:)
Este megnéztem a Kedves John-t, a majdnem két órás film több mint a felét végigsírtam...
Olyan dolgokra jöttem rá, amiket álmomban nem mertem volna gondolni....
Akárhányszor megbántott, akárhányszor veszekedtünk. De még mindig hiányzik:'(
Úgy érzem, hogy megváltoztam, valami...valami hiányzik belőlem, hülyén fog hangzani de talán mintha egy darabomat elvesztettem volna...
Mintha a szívem helyén nem dobogna semmi, mintha egy nagy üresség lenne ott...mindig amikor meglátom, szinte leperegnek előttem az események, most már tisztába vagyok vele, hogy semmit nem jelentettem neki, de akármennyire hazudni akarok magamnak, nekem igenis sokat jelentett.
Ő csak egy fogadást vesztett...én őt.
Ahogy néztem a filmet, rájöttem, hogy egy érzést elnyomtam magamban, valamilyen szinten jó, mert nem ugyanúgy érzek iránta, de még mindig szeretem. Még mindig...
Hiányzik az az ember, akit szeptember végé megismertem, az a kedves aranyos vicces srác...Aki az idő előrehaladtával vagy megváltozott vagy kezdte a saját oldalát kimutatni...nem tudom, csak csak...
Hiányzik belőlem valami, azt hiszem megváltoztam. másképp látom a világot. valahogy. olyan szürkén.
Egy tanárnő megmondta a szemembe, hogy mi a baj...nem volt könnyű de eddig is tudtam, hogy mi a gond. De ez is bizonyítja, ha jelentettem volna neki 20%-nál többet akkor nem azzal foglalkozott volna, hogy milyen az alakom...
De én már csak a szépre akarok emlékezni, a jóra...arra amikor a vonaton egymás mellett ültünk, amikor még gondolni se gondoltam volna arra, hogy 8 hónap múlva sírni fogok miatta...Amikor a szívem majd kiugrott a helyéről, hogy mellette ülhettem, és csak mi 2en voltunk...Amikor még mindenben hittem,hogy szép lehet...
Ha majd egyszer újra olvasod ezt a blogot, amikor én már nem foglak szeretni, emlékezz vissza, hogy valamikor egy lány szeretett Téged...
Egy lány aki bármit megtett volna, hogy viszont szeressék.
Dyna.
2010. május 22., szombat
Ich kann nicht vergessen=(
Csokiiiiiii:D:DGyerekek. Életem legnagyobb bulijában voltam tegnap. Annyira de anynira jól éreztem magam, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Helyileg a libertába voltunk a csajokkal szülinapot ünnepelni. Megünnepeltük Niki és Csaszi 16. szülinapját. Hogy mondjam?:D
Kurva jó volt:P Azt nem részletezem, hogy mennyit ittunk, ittamXD meg hogy miket láttunk ott de azért volt ott minden:D
Szerencsémre a szűk baráti köröm volt ott akikkel egyszerűen fantasztikusan mulattunkLL
Mígnem megláttam, hogy az a srác aki tetszik nekem:$ lesmárolt egy csajt. Mint ma kiderült nem járnak, csak afféle party járás volt.:/ Nem tudom, hogy ezért megéri e a másik szívét megdobogtatni.
LIBERTA<3<3<3
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Most leírok nektek egy történetet. Szerintem meglepő, hogy az idő mennyit csiszol az embereken.
Volt egy lány. Nagyon boldog élet ígérkezett neki. Mindene megvolt, barátok, család minden amit csak a lány akart. Sikeres volt a suliban, verseny nyereségeket halmozott verseny nyereségekre. Mindenki felnézett rá, vagyis így gondolta a lány.
Volt egy barátnője akivel 4 évesen ismerkedtek meg. Szinte mindig együtt voltak, ott voltak egymásnak ha a másiknak vmi baja történt tudtak egymásnak segíteni, csak egy hívásukba került és mindig átmentek egymáshoz ha a másik hívta. A lány nagyon szerette ezt a barátnőjét, az életét adta volna érte.
Telt az idő a lány többi barátnői kezdtek megváltozni, a lány még mindig ugyanolyan sikeres volt, de azt vette észre, hogy már nem felnéznek rá hanem lenézik. A lány elkövetett egy hatalmas hibát, ami az egész gyerekkorát megváltoztatta. Egy hazugság volt. Nem volt elég, hogy a barátai hátat fordítottak neki, ezért a tanulást sem tudta egy könnyen venni, mert a lelke nem a helyén volt. Gyomorgörccsel ment a lány minden nap az iskolába, rettegett nem félt rettegett, esténként sírva borult a párnára, még kislány volt semmit sem tudott az életről, nem tudta, hogy kell magát megvédeni. Ennek a kiborulásnak a vége az lett, hogy a lány osztályt váltott.
Az osztályváltás után kezdett minden megváltozni, a lánynak már nem volt fontos, hogy sikeres legyen, beolvadt a környezetébe, és minden hülyeségben benne volt. Vége lett az évnek és jött a nyár.
Nyáron a lány a legjobb barátnőjével töltötte a legtöbb időt, mivel mind2en tudták, hogy jön a gimnázium és minden meg fog változni.
És minden megváltozott. A lány és a legjobb barátnő egy veszekedés után már több, mint fél éve nem beszéltek egymással. 11 évig voltak legjobb barátok, most már nem is köszönnek egymásnak. A lány szívében egy hatalmas üresség lett.
A lány nagyon félt a gimnáziumtőól, hogy ott is ugyanaz lesz, mint az általánosban volt. De nem! Egy fantasztikus osztályba került a lány. Mindenkivel jóba van. Úgy érzi, hogy mindenki szereti őt. Lehet ilyen.
A lány nem álmodozott ilyenről, ő már csak annak is örült volna, ha egy barátnője van. De sok barátnője van a lánynak, sokan megbíznak benne, és sokan rá bízzák a titkukat. A lány nagyon boldog volt. Szeptemberben tetszett neki egy fiú, de miután a lány rájött, hogy esélye nincs a fiúnál, elvolt keseredve, és nem is gondolt arra, hogy megismerkedik egy másik fiúval. Rá egy-két hétre egy 12.-es fiúval ismerkedett meg a lány. A lány pár hét után szerelmes lett. Felcsillant a remény a szemébe, hogy 2x egymás után nem törhetik össze a szívét. A lány 8 hónapig szerette a fiút, az utolsó percig azt hitte, hogy van esélye.
A lány szíve darabokban hever, ez a 8 hónap annyira megviselte, még ha nem is mutatja ki, hogy a lány már semmiben nem hisz. A lány nagyon sok éjszakán felkel, hogy sír, mintha egy rémálom kísértené, akármennyire akarja, mindig visszatér valamilyen módon a fiú az életébe.
Aztán a lány belenyugodott a múltjába, és talált egy másik fiút aki tetszik neki, míg a lány el nem ment egy bulizóhelyre, és meglátta, hogy a fiú egy másik csajjal smárol...
A lány az elmúlt 1 évben elveszítette a legjobb barátnőjének hitt személyt, 2x egymás után törték össze a szívét, és a lány minden reményét elvesztette. Mindenkinek azt monda, hogy higgy benne, hogy össze fogtok jönni, hogy szeretni fogjátok egymást, de a poén az, hogy a lány ebben nem hisz. A lány már csak élni akar, és el akarja felejteni a múltat, ami mint egy rémálom kísérti őt. Ha elmegy a volt sulija előtt minden eszébe jut, ha elmegy a szeretett fiú mellett eszébe jutnak az emlékek. A lány szabadulni akar, de nem tud. A lány aki ezeket a sorokat írta, végig sírta a sorokat ahogy írta. A lány csak boldog akart lenni... de a lány mostanra csak egy csődtömeg maradt, aki el akarja felejteni a múltat és boldogan akarja élni a jelent és fél a jövőtől.
Nem tudom, hogy miért de 8 hónap nagyon megviselt, hamarabb ki kellett volna lépnem ebből az egészből. De szerettem. Nem akarok szerelemes lenni újra, félek, hogy megint összetörik a szívem, és egy idő után ha ez az emberrel sokszor törtnéik meg egy idő után annyira kis darabokba fog heverni, hogy képtelen lesz szeretni bárkit is.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
El akarok menni, elegem van, a sok vizsga a tz-k....ki akarok szakadni a jelenből és el innen egy olyan valakivel aki minden egyes szavamat megérti, és nem néz le.
Dóri vissza akarok menni Velencébe:'( Veled.
csak egy lány.
"Miért ragaszkodunk még úgy a csomagunkhoz akkor is, mikor kétségbeesve próbálunk továbblépni? Mert mindannyian tudjuk jól, hogy megeshet: túl hamar engedjük el."
Köszönöm^^
2010. május 19., szerda
Ich bin Humanoid
Sziasztok!
Miujjság veletek? Élveztitek ezt a gyönyörű időjárást? xDxD
Rékám, végig buszoztuk Pestet ebben az esőben, hajszárítóval kiolvasztottuk a csirkét, és girll sütőben készítettünk muffint :D:D:D hatalmas hétvége volt xP
*-*-*-*-*
Különös hangulattal írom most ezt a pár sort. Most valahogy inkább a mélyen szántó gondolatokra vagyok beálítva.
Régóta nem méláztam ennyit. De komolyan. A vizsgáim egyre közelebb vannak, és egyre több kötelesség nyomja a válam... ugyanakkor ott lebeg a szemem előtt, hogy mindjárt vége... mindjárt vége...
Más lenni a legjobbnak és valamiben sikeresnek lenni. A régi osztályomban igen, én voltam a legjobb, és persze ezért rengeteg bántás ért, de... mégsem ez volt a legnagyobb problémám. A „legjobbaktól” mindig elvárjáák a tökéletes munkát, mert bizony szükség van olyanra is, aki emeli az osztály színvonalát. Kell valaki a „kirakatba” is.
Sikeresnek lenni valamiben már egészen más dolog. A siker mámorító, utánozhatatlan érzés, amiért meg kell dolgozni, de ha egyszer megízleljük, garantált, hogy nem akarjuk elengedni.
Úgy gondolom, hogy nincs olyan, aki minden anyagot kívülről fújna... hisz ki látott már irodalomtanár mérnököt? =) Régen mindenben jó akartam lenni, el akartam nyerni a legfontosabb kitüntetéseket és díjakat, de... mára ez az elhatározás eléggé lelankadt. Most már tudom, hogy azt akarom csinálni, amit szeretek, amihez értek, és bizony ez néha áldozatokkal jár... van, hogy az időmet a matek dolgozattól vettem el azért, hogy lefordítsak egy szöveget, vagy, hogy végre egyszer leülhetek gitározni, és nem érdekelnek az iskolai elvárások.
Sejthetitek, hogy nem leszek jogász, vagy közgazdász, de még orvos sem. Ez nem az én világom... semmi sincs kőbevésve, bármivé válhatsz, ha van elég bátorságod... nem szabad leragadni egy dolognál. Nem szeretek semmit sem halálosan komolyan venni, hisz egyszer élünk, de akkor már éljünk jól! :D
Szeretnék nyomot hagyni a világban, és szeretném, ha sokan emlékeznének a szavaimra, sőt a hírnév is nagyon kecsegetető lenne a számomra xD de amíg lehet álmodjunk, és ne váljunk egy terhelt felnőtté, mert amikor már vissza akarnánk csinálni túl késő lesz...
"A boldogság jutalomként adatik meg neked az alkotó munka után. És a boldogság feltétele a küzdelem, a kényszer és a kitartás."
Dóry
2010. május 15., szombat
Mein Leben ist glüchlicher ohne Dich. You never loved me.
Szép jó estét!!
Kedvet kaptam egy picit írogatni. Semmi céllal, csak írni akarok. Remélem senkit nem fog zavarni ha minden hülyeséget összehordok.
Az első tény, hogy boldog vagyok. Már nem érdekel a múlt, mert többségében inkább fájdalmat okoz, mint boldogságot. Kijelentem 8 hónap után tovább léptem. Egy jó nagyon. Magam mögött, hagytam ebben a 8 hónapban sok mindent és sok mindenkit. De nem bántam meg semmit.
Én nagyon szeretek embereket meghallgatni, ha van valami bajuk, vagy ha csak egyszerűen beszélgető társra vágynak, én szeretek az embereken segíteni.
De egy idő után nem bírom, ha valaki csak önmagát sajnáltatja, bunkózik és nem veszi észre, hogy embereket bánt meg....na a nagyképűség a másik:| Meguntam, egyszerűen lefárasztott, és ki akartam lépni az ő elbaszott világából. Elegem lett belőle, és nem hogy kedvelem, vagy szeretem őt egyszerűen undorodok tőle... Persze, biztos én voltam akkora FALUSI paraszt, hogy félreértettem mindent... na ennyit az ő szép világáról.
" Olyan dolgokat ígértél nekem, amit te is tudtad, hogy soha nem fognak bekövetkezni, nem az fáj, hogy összetörted a szívem, hanem, hogy amikor ezeket a dolgokat mondtad a szemembe néztél, és szemrebbenés nélkül hazudtál, én pedig hittem neked"
Néha az ember olyankor is boldog ha nincs barátja/barátnője. Sokszor boldogabb, ha csak élheti a világát, persze kell egy olyan időszak is amikor van egy barát/barátnő akivel nap mint nap egymás karjaiba bújhatnak, esténként édes csókokkal búcsúzhatnak el...de én most nem vágyok ilyen érzésre.
A boldogsághoz vezető út általában boldoggá tesz minket, de egy idő után az út göröngyös lesz és sokszor elesünk, ezek az esések után általában nincs kedvünk tovább harcolni, én sok sok sebbel a szívemben tovább harcoltam, a semmiért. Azért is nem vágyok ilyen nagy lángoló szerelemre, mert 8 hónap megviseli az embert, főleg ha a szíve hajtja...és nem az esze...
Az ilyen nagy sebek mint ez amit maga után hagyott, lassan gyógyulnak be, és az ész soha nem felejti el.... én úgy gondolom, hogy az ilyen pofára esések / csúnyán fogalmazva/ formálják az embert, az emberi természetet, és ezáltal ha ezeket megtanuljuk kezelni akkor a felnőtt korunkban ért fájdalmakat is fogjuk tudni kezelni, de az az ember aki csak a szépet látja a világban és nem érzi az ilyen érzéseket, azok nehezen fognak boldogulni az életben.
megjegyzem: ez az én véleményem:)
Boldog vagyok, boldogabb Nélküled.
És köszönöm Dóri, hogy elvittetek Olaszországba, ez az egy hét alatt nagyon sokat tudtam gondolkozni, és dönteni:) Köszönöm.
Köszönöm barátaimnak, akik mindig kiálltak mellettem, és számíthatok rájuk bármikor.
Barbi: ha bármi gondod van, nyugodtan hívhatsz, akár hajnali 3-kor is, nem vágnám Rád a telefont:)
(L)Dóri,Réka,Barbi,Flóra,Niki,Anna,Bia, Ingrid és a többiek(L)
Köszönöm, hogy vagytok nekem.
Most egy linkkel búcsúzok tőletek, nekem nagyon tetszik a szám.
Élvezzétek az életet, mert szép.:)
http://www.youtube.com/watch?v=p-Z3YrHJ1sU
Dynus, aki csak egy lány volt a sok közül...., valaki életében.
2010. május 14., péntek
Ciao Italy!
Guten Abend, Budapest! : )
Miújság veletek, drágájim? Hogy bírjátok ezt az idióta időjárást? XD Bevallom, nekem már elegem van abból, hogy majdnem mindig bőrig ázom... -.-
De hát miért is írok én ma? Bizony, bizony, megkésve ugyan de itt az én beszámolóm Velencéről.
Nagyon jó utazás volt. Rengeteg mindent átgondoltam, és sok időm volt arra, hogy végre letisztázzam magamban a dolgokat. Elfogadtam, hogy ha hazamegyek sok dolgom lesz a vizsga miatt, és rájöttem, hogy mennyire jó érzés, ha vannak igazi jó baártok, akik hazavárnak.
Előttem Bettike már elmesélte, hogy milyen vicces dolgok történtek velünk, szóval nem ismételném, de hozzáteszem, hogy igen, én vagyok a JOBB vezető (legalábbis a bingóhintóban)
A pasikról csak annyit, hogy csalódott vagyok... többet reméltem az olasz pasiktól, de... cööh... nem lettem lenyűgözve. Ellenben a holland fiúk már sokkal jobbak :D bizony, Life is fun xD
Nagyon jó volt ezt az utazást Bettivel megélni, igazán sok élményt szereztünk. Voltunk Velencében, Portugano-ban és Caorléban (mindkettő egy kicsi halászfalu) és Verónában, ahol Júlia sírja található -híres Shakespeare dráma- a Rómeo és Júlia valódi szerelmének valódi helyszínét láthattuk, ami nagy benyomást tett rám.
Szívesen visszamennék még egyszer nyáron is, hisz most nagyon sokat esett ott az eső, és csak úgymond „pancsikolni” tudtunk a tengerben, ami persze nagyon jó volt, de szívesen bevállalnám nyáron is =)
Érdekes, hogy az emberek és az érzelmek néha nagyon gyorsan és hirtelen változnak. Van, hogy csak állni látszik az idő, míg a az adott problémával pepecselünk, ám néha elég egy kis utazás is ahhoz, hogy rájöjjünk arra, hogy hol van az emlék helye az életben...
"Mosolyogj, és az egész világ idiótának fog tartani."
Szeretettel,
A ti Dórytok
Miújság veletek, drágájim? Hogy bírjátok ezt az idióta időjárást? XD Bevallom, nekem már elegem van abból, hogy majdnem mindig bőrig ázom... -.-
De hát miért is írok én ma? Bizony, bizony, megkésve ugyan de itt az én beszámolóm Velencéről.
Nagyon jó utazás volt. Rengeteg mindent átgondoltam, és sok időm volt arra, hogy végre letisztázzam magamban a dolgokat. Elfogadtam, hogy ha hazamegyek sok dolgom lesz a vizsga miatt, és rájöttem, hogy mennyire jó érzés, ha vannak igazi jó baártok, akik hazavárnak.
Előttem Bettike már elmesélte, hogy milyen vicces dolgok történtek velünk, szóval nem ismételném, de hozzáteszem, hogy igen, én vagyok a JOBB vezető (legalábbis a bingóhintóban)
A pasikról csak annyit, hogy csalódott vagyok... többet reméltem az olasz pasiktól, de... cööh... nem lettem lenyűgözve. Ellenben a holland fiúk már sokkal jobbak :D bizony, Life is fun xD
Nagyon jó volt ezt az utazást Bettivel megélni, igazán sok élményt szereztünk. Voltunk Velencében, Portugano-ban és Caorléban (mindkettő egy kicsi halászfalu) és Verónában, ahol Júlia sírja található -híres Shakespeare dráma- a Rómeo és Júlia valódi szerelmének valódi helyszínét láthattuk, ami nagy benyomást tett rám.
Szívesen visszamennék még egyszer nyáron is, hisz most nagyon sokat esett ott az eső, és csak úgymond „pancsikolni” tudtunk a tengerben, ami persze nagyon jó volt, de szívesen bevállalnám nyáron is =)
Érdekes, hogy az emberek és az érzelmek néha nagyon gyorsan és hirtelen változnak. Van, hogy csak állni látszik az idő, míg a az adott problémával pepecselünk, ám néha elég egy kis utazás is ahhoz, hogy rájöjjünk arra, hogy hol van az emlék helye az életben...
"Mosolyogj, és az egész világ idiótának fog tartani."
Szeretettel,
A ti Dórytok
2010. május 13., csütörtök
Csokihh:)
Csokihh:)
Hazajöttünk Velencéből:/ /bocsi, hogy csak most írok, de most jutottam ide://
Na a lényeg, hogy nagyon nagyon jó volt.
A szállás:D: nah:D hát kicsi volt. édes. és kicsiXD Az ágy kb akkora volt, hogy pont ráfeküdtél és ha fordultál akkor meg kellett kapaszkodni nehogy leess:D Különben úgy jártam vna én is, mint Dórika:D ugye éjjel 2-kor az a segges még engem is felkeltett az álmomból /ahogy ezeket a sorokat írom röhögök/ bocsi Dóri szeretlek^^
Voltunk Velencében fantasztikus város. A gondolák, a régi házak, a bevásárló sorok áhhh:D nagyon jó hely:/
Veronában megnéztük, hol fekszik Júliánk, és hogy Rómeo hova kiáltozott fel. Verona=szerelmesek városa.
Caorle= egy igazi kis halász falu. Őszintén meg nem tudom mondani mit csináltunk ott:/
A hab a tortán: WINTOUR. Ez úgy volt, hogy a keddi napon sétálgattunk Dórival./ vagyis/ a Sparból sétáltunk haza felé. Bacardival a kezünkben. És mondtam neki, hogy nézd ott a két helyes srác, elkezdtünk arra menni és a fiúk meghallottak minket és hátrafordultak és megvártak minket, elkezdtünk beszélgetni és azt hitték, hogy alkoholisták vagyunkXD és meghívtak minket a mini clubba XD /mert normális diszkó nem volt/ és keddtől kezdve minden nap mentünk a szemünket legeltetni. De megérte:D azok az alsógatyák, a mosolyok, a zene XDLL
Tanítgattuk nekik a szia-t magyarul amit még ki is tudtak mondani nehezen, de a hogy vagyok csak így: kogy vagy?:O
Utolsó nap Dóri apuja csinált egy pár képet a srácokról:L és a club végén egy-két közös képet is csináltunk a fiúkkal LL
u.i. Tijs a fejét a vállamra hajtotta:L
LIFE IS FUN^^
Bringóhintós sztori: béreltünk minap egy bricót és úgy volt, hogy negyed órát Dóri negyed órát én vezetek. Nem titkolom: Dóri jól vezet:|
Aztán mikor az én kezembe került a kormány:D addig nem volt semmi baj, míg egy nagy kanyarhoz nem értünkXD Dórika jól belehajtott én meg nem bírtam bevenni a kanyart. Jó, hogy ott volt az a patka, mert ha nincs ott akkor asszem a bokorban kötünk ki:P Na a lényeg, hogy a patka állított meg engemXD és Dóri kidőlt a fűre, én meg szakadtam a röhögéstől miközben megnéztem hogy nem lyukadt e ki a kerékXD
Vezetői engedélyt nem fogok egyhamar kapni:D
Az eső sajnos sokat esett, de semmi baj mivel mi így is kihasználtunk az időnket. Első nap nem érdekelt minket, hogy ruhában voltunk, és hogy hideg volt a tenger:D Fogtuk magunkat és belefutottunk a tengerbe LL Aztán csütörtökön és pénteken is fürödtünk, élveztük a hullámokat LL
Minden este néztünk valami filmet:DXD Kicsit sokat néztünk meg sztem XD
Sok szép dolgot is vásároltunk, mint magunknak mint ajándékba:D
Annyi szép képet csináltunk, meg köhöm 18-as karikás is van egy kettő:D:D
Nagyon jó volt ez az egy hét, elszakadni a hétköznapoktól, nem gondolni !senkire! és lustálkodni, semmi tanulás semmi para, és rossz kedv.
Jót tett, hogy egy hétig nem láttam egy bizonyos személyt- sikerült őt nagyon alacsony szintre lehozni a szívemben. Nem mondhatom azt, hogy már nem szeretem mert akit az ember szeret azt soha nem tudja elfelejteni, de elegem lett és jobb nélküle!!!
Meine Welt ist glüchlicher ohne Dich. Endlich. Ich liebe dich nicht. Schon.
Mostanában minden kezd helyes vágányra terelődni. Nem akarom elszólni magam de most az arcom is szebb, vagyis nem tiszta pattanás, a fogszabimat leveszik július elején, most már csak egyetlen álmom van, /lefogyni:D/
És ha ez meglesz, akkor talán elfogom magam fogadni és ez által más is el fog fogadni.
Nem akarok szerelmes lenni újra, vagyis egy ideig nem...most élvezem az életet, és szabadon nézhetem a helyesebbnél- helyesebb fiúkat. Szó se róla van egy kurva helyes:O de esélyem nincs nála:/ Nembaj, álmodozni még lehet:)
Dóri: Soha nem fogsz veszíteni. Mert ez nem egy életkép, ez egy életérzés:):) Imádlak és köszönöm, hogy elvittetek Velencébe. Soha nem fogom elfelejteni a közös pillanatokat:)
"A harcos (...) elfogadja, hogy ellenségei azért vannak, hogy próbára tegyék bátorságát, kitartását és ítélőképességét. Ők sarkallják arra, hogy harcoljon az álmaiért."
"Az élet nagy titka az, hogy nincs nagy titok. Bármi legyen is a célod, elérheted, ha hajlandó vagy érte tenni."
Dynush^^ aki soha nem adja fel az álmait()
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)