Sziasztok!
Drágáim, bocsássatok meg nekem, régen írtam ide. Nem akarok sokat magyarázkodni… de megvan ennek is az oka. Sok minden történt az utolsó bejegyzésem óta, és ezek olyan dolgok, amiket nem lehet csak úgy mindenkivel egyszerűen közölni. Ezek a dolgok máshol vannak… messzebb innen.
Az iskola elkezdődött, de ha visszagondolok az utóbbi pár hónapra csak mosolyogni tudok. Sok helyen jártam, és mindenhol nagyon jól éreztem magam. Rengeteg új élmény ért, és sok új embert is megismerhettem. Jó volt elszabadulni itthonról. Végre nem mindig csak a gondolkodás és a hajtás…
Mint említettem elkezdődött egy új év… egy sokkal nehezebb tanév. Egyenlőre nem tudom, hogy mi mindent kell majd legyűrnöm, de… megpróbálok hozzá elég erőt gyűjteni.
Nem tudom, hogy mikor lesz a következő alkalom, amikor majd ide írok, mert… ezek legyenek inkább személyes okok. Aki tényleg kíváncsi arra, hogy mit érzek, és hogy vagyok az majd megkeres élőben =) remélem…
"Csak álmomban látlak annyi magány után,
Most hallgatok.
Részeg vagyok, de nélküled úgy szomjazom.
Furcsa árnyak az égben elkísérnek Hozzád, mikor erősen érzem a vihar szagát, megfagyok.
Néha még az égen kereslek,
Tudom, hogy a Földön nem találnék rád.
Néha még a mélyben kereslek, már tudom,
Az angyalom vagy, és álmomban vigyázol rám.
Csak hallgatok, hallgatok."
A ti Dóritok
2010. szeptember 2., csütörtök
2010. augusztus 29., vasárnap
Itt az ősz itt van újra.
Kedves Ismerőseim:)
Fájó szívvel, de megírom most utolsó soraimat. Lehet, hogy végleg elbúcsúzok, lehet, hogy csak egy időre. Majd idővel eldől...
Sok itt a fájdalom, sok itt az emlék, amit feledni szeretnék. Tovább kell lépnem, de úgy, hogy most egyes dolgokat eltemetek. Van amiket örökre, van amiket csak időre. Meghagyom a szépet a jót, de temetnem kell. Sokféle érzés kavarog most bennem...Tisztázni kell ezeket magamba, és hagyni, hogy egy-két érzés meghaljon.
Annyi minden történ ez elmúlt egy évben....Annyi fájdalom, annyi boldogság, annyi csalódás...El sem tudom mondani.....
Félek, nagyon félek, hogy képtelen leszek újra szeretni valakit...Szeretni valakit tiszta szívből és közel engedni az én szívemhez, és reménykedni abba, hogy nem töri össze.
Ez egy hosszú folyamat lesz...Megbízni valakiben és feltétel nélkül szeretni....
Fájt tegnap. Mintha újra kést forgatnának a szívemben. Én elfogadtam mindennel együtt...ezt kaptam érte...Egy fájó szív, ami darabokra hullott, és néha még mindig a szilánkok megsebeznek. ...
Búcsúzók tőletek, és köszönöm, hogy olvastátok a bejegyzéseimet, hogy mindig vártátok, hogy mikor írok újból.
Köszönet Dórinak<3 Rékának<3 Barbinak<3 Flórának<3 Nikinek<3 Annának<3 Akik mindig mindig mellettem álltak és támogattak akármi történt is.
Köszönöm, hogy vagytok nekem:):)
Sziasztok:) A ti Bettitekˇˇ
2010. augusztus 19., csütörtök
"Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért."
Hi Again:)
Remélem senki nem haragudott meg azért, hogy egy jó ideig nem írtam:) Sokszor megfordult a fejemben, hogy írni kéne, de fáradt voltam és néha jobb volt csak lazulni...mint írni:) Pedig higgyétek el lett volna mit:) Így a nyár vége felé azt mondhatom, h ogy eléggé zsúfolt nyarunk volt:D Csomó jó programmal:):)
Amiről igazán lemaradtatok az Szoboszló:P:P
Na az élmény volt Dórikámmal:D Első nap szakadt az eső:D Így kénytelenek voltunk elmenni esti fürdőzésre:P:P Kimondhatatlanul jó volt:D:D Főleg ami utána következett ugye Dóri?:P:P
Hát nem részletezem, hogy mik történtek:D:D Az elejét azért elmondom:P Fürdőkádba ülve mostunk fogat:P Gondolhatjátok mi történt utána:=:= Sok piszkos dologxdxdxd
Aztán voltunk Nyíregyházán ami igazán jó volt mert meglátogattuk az állatokat:P És néhány fajnál kommentáltuk kedves ismerőseinket:D Persze röhögve:D:D
De számomra a legjobb az aquapark volt:D:D Főleg amikor kiszálltunk a csúszdából és mindenki rajtunk röhögött ahogy végig sikítoztuk...:D:D
Kedden csajokkal meglátogattuk a vidámparkot:D Ami igazán jó élmény volt:P Mert sok olyan dologra felültem amire eddig még nem:) És leküzdöttem a félelmemet, ami nekem nagy szó:)
______________________________________________________________
Éreztétek már úgy, hogy mindent el akarsz felejteni még ha voltak benne jó pillanatok is? Tudjátok én most valahogy így érzek....Őszintén nem tudom miért...de megbántam nagyon sok mindent....sokak között ezt a blogot....Vagyis nem magát a blogot, hanem hogy a címét elmondtuk sok embernek.... Ez bánt a legjobban....Hogy a gondolataimat...a legmélyebb gondolataimat olyanokra bíztam akiknek közük sem volt hozzá....
Most így visszatekintve, sok mindent máshogy csináltam volna... De ezen már kár rágódni megtörtént...mert lehet hogy meg kellett hogy történjen...Hogy formáljon...és kialakítsa az igazi személyiségemet....Hogy tanítson, és hogy ráeszméljek arra, hogy mi az ami még nekem is túl sok, de mint kiderült nem lehetetlen.:)
El sem tudjátok képzelni, milyen jó volt egy hétig úgy lefeküdni, hogy nem gondolkoztam, kikapcsolt az agyam...és nem agyaltam és szinte nem is álmodtam..... Nem a múlton gondolkozni....Csak egy átlagos lánynak lenni, átlagos hibákkal...
Nem titkolom nagy terveim vannak az élettel. Nagy életre szóló tervek, amik az életem lesznek. Most még csak álmok...de a sajátjaim és senki nem tarthat vissza a megvalósításuktól:)
Csütörtök_*_
Ha már senki sem szeret, ha már senkinek sem hiányzol, gyere oda hozzám s én halkan a füledbe súgom: nekem sem kellesz többé...
Betttiiiiiiii:)
Remélem senki nem haragudott meg azért, hogy egy jó ideig nem írtam:) Sokszor megfordult a fejemben, hogy írni kéne, de fáradt voltam és néha jobb volt csak lazulni...mint írni:) Pedig higgyétek el lett volna mit:) Így a nyár vége felé azt mondhatom, h ogy eléggé zsúfolt nyarunk volt:D Csomó jó programmal:):)
Amiről igazán lemaradtatok az Szoboszló:P:P
Na az élmény volt Dórikámmal:D Első nap szakadt az eső:D Így kénytelenek voltunk elmenni esti fürdőzésre:P:P Kimondhatatlanul jó volt:D:D Főleg ami utána következett ugye Dóri?:P:P
Hát nem részletezem, hogy mik történtek:D:D Az elejét azért elmondom:P Fürdőkádba ülve mostunk fogat:P Gondolhatjátok mi történt utána:=:= Sok piszkos dologxdxdxd
Aztán voltunk Nyíregyházán ami igazán jó volt mert meglátogattuk az állatokat:P És néhány fajnál kommentáltuk kedves ismerőseinket:D Persze röhögve:D:D
De számomra a legjobb az aquapark volt:D:D Főleg amikor kiszálltunk a csúszdából és mindenki rajtunk röhögött ahogy végig sikítoztuk...:D:D
Kedden csajokkal meglátogattuk a vidámparkot:D Ami igazán jó élmény volt:P Mert sok olyan dologra felültem amire eddig még nem:) És leküzdöttem a félelmemet, ami nekem nagy szó:)
______________________________________________________________
Éreztétek már úgy, hogy mindent el akarsz felejteni még ha voltak benne jó pillanatok is? Tudjátok én most valahogy így érzek....Őszintén nem tudom miért...de megbántam nagyon sok mindent....sokak között ezt a blogot....Vagyis nem magát a blogot, hanem hogy a címét elmondtuk sok embernek.... Ez bánt a legjobban....Hogy a gondolataimat...a legmélyebb gondolataimat olyanokra bíztam akiknek közük sem volt hozzá....
Most így visszatekintve, sok mindent máshogy csináltam volna... De ezen már kár rágódni megtörtént...mert lehet hogy meg kellett hogy történjen...Hogy formáljon...és kialakítsa az igazi személyiségemet....Hogy tanítson, és hogy ráeszméljek arra, hogy mi az ami még nekem is túl sok, de mint kiderült nem lehetetlen.:)
El sem tudjátok képzelni, milyen jó volt egy hétig úgy lefeküdni, hogy nem gondolkoztam, kikapcsolt az agyam...és nem agyaltam és szinte nem is álmodtam..... Nem a múlton gondolkozni....Csak egy átlagos lánynak lenni, átlagos hibákkal...
Nem titkolom nagy terveim vannak az élettel. Nagy életre szóló tervek, amik az életem lesznek. Most még csak álmok...de a sajátjaim és senki nem tarthat vissza a megvalósításuktól:)
Csütörtök_*_
Ha már senki sem szeret, ha már senkinek sem hiányzol, gyere oda hozzám s én halkan a füledbe súgom: nekem sem kellesz többé...
Betttiiiiiiii:)
I'm a rockstar
Szijjasztok!
Nos, drágájim, miújság veletek itt augusztus derekán? Remélem mindenki kistrandolja magát még gyorsan a csúnya sulikezdés előtt...
Mi a csajokkal ezen a héten inkább a vidámparkot válaszottuk, ami hatalmas élmény volt nekem, mivel olyan játékokra is fel mertem ülni, amire azelőtt soha xD ez tőlem hatalmas szó ám! :D
*
Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy az előző pár hétben nagyon jól éreztem magam.
Először is Bettikémmel fedeztük fel Hajdúszoboszló fürdőjét. Kezdtük rögtön egy éjszakai fürdőzéssel a fedett részben xP nagyon ott volt… csak néhány srácot hiányoltunk :P
Voltunk Nyíregyházán az állatparkban, ami nagyon jó volt! Imádom az állatokat, ezért számomra mindenképp hatalmas élmény volt látni őket :D pár aranyos egyedben néha magunkra ismertünk xD
Amikor pedig a szálláson voltunk csaptunk pár görbe estét, ami nagyon ott volt :D főleg az első, igaz Bettike? :D
Hazaérkezésünk után egy nappal, én pedig már mentem is tovább anyuékkal egy rokonlátogatással egybe kötött nyaralásra. Örültem, hogy láthattam az unokatesóimat, mert egy évben csak egyszer találkozunk sajnos, mivel ők Zalában vannak =(
Most pedig itthon vagyok, és már megvettem a suli kezdéshez szükséges cuccokat. Ez felettébb negatívan hatott rám, mivel már az iskola gondolatától is rosszul leszek :D
Inkább kiőrültködöm magam az utolsó pár hétben, és csak a jelenre koncentrálok, mert… most ez a fontos nekem. Hisz egyszer élünk ;)
Ma sajnos nem kaptok mélyen szántó gondolatokat, azaz… vannak, de nem ide valók most =)
"I'm a rockstar
Hey baby
I'm a rockstar
Hey baby
Big city
Bright lights
Sleep all day
long nights
Hey baby
I'm a rockstar
Hey baby
I'm a rockstar"
Dóry
Nos, drágájim, miújság veletek itt augusztus derekán? Remélem mindenki kistrandolja magát még gyorsan a csúnya sulikezdés előtt...
Mi a csajokkal ezen a héten inkább a vidámparkot válaszottuk, ami hatalmas élmény volt nekem, mivel olyan játékokra is fel mertem ülni, amire azelőtt soha xD ez tőlem hatalmas szó ám! :D
*
Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy az előző pár hétben nagyon jól éreztem magam.
Először is Bettikémmel fedeztük fel Hajdúszoboszló fürdőjét. Kezdtük rögtön egy éjszakai fürdőzéssel a fedett részben xP nagyon ott volt… csak néhány srácot hiányoltunk :P
Voltunk Nyíregyházán az állatparkban, ami nagyon jó volt! Imádom az állatokat, ezért számomra mindenképp hatalmas élmény volt látni őket :D pár aranyos egyedben néha magunkra ismertünk xD
Amikor pedig a szálláson voltunk csaptunk pár görbe estét, ami nagyon ott volt :D főleg az első, igaz Bettike? :D
Hazaérkezésünk után egy nappal, én pedig már mentem is tovább anyuékkal egy rokonlátogatással egybe kötött nyaralásra. Örültem, hogy láthattam az unokatesóimat, mert egy évben csak egyszer találkozunk sajnos, mivel ők Zalában vannak =(
Most pedig itthon vagyok, és már megvettem a suli kezdéshez szükséges cuccokat. Ez felettébb negatívan hatott rám, mivel már az iskola gondolatától is rosszul leszek :D
Inkább kiőrültködöm magam az utolsó pár hétben, és csak a jelenre koncentrálok, mert… most ez a fontos nekem. Hisz egyszer élünk ;)
Ma sajnos nem kaptok mélyen szántó gondolatokat, azaz… vannak, de nem ide valók most =)
"I'm a rockstar
Hey baby
I'm a rockstar
Hey baby
Big city
Bright lights
Sleep all day
long nights
Hey baby
I'm a rockstar
Hey baby
I'm a rockstar"
Dóry
2010. augusztus 2., hétfő
Ezerszer kedvem támadt megfogni a kezét, és ezerszer nem csináltam semmit.
Sziasztok drágáim:):)
Újra itt:) Remélem mindenki élvezi a nyarat, már nem sok van, de azért még élvezzük ki rendesen;)
Bocsássatok meg nekem, hogy jó ideig nem írtam, de úgy érzem, jó volt ez a kis kihagyás, így legalább tisztázódtak bennem az érzések?
Ugyebár, úgy tartja a szólás, hogy amit nem kapunk meg azt örökre szeretjük. Ez így van. Állíthatom azt, hogy milyen jól vagyok, és hogy elviselem amit a "sors" adott nekem. Igen, valamilyen szinten. Könnyebb most mosolyognom, és csak este amikor egyedül vagyok gondolkozni, mint azt elmagyarázni. miért sírok.
Gondolom sejtitek.:/ Vége. Vagyis én lezártam, beszéltem a sráccal, véleményem szerint, amikor azt mondta: egyenlőre maradjuk barátok, azt úgy értette: maradjunk barátok. Csak nem akart fájdalmat okozni, hogy a szemembe mondja, nem akarok tőled semmit. Vagyis én így gondodlom:/
Megkérdezhetném, hogy, hogy gondolta, amikor azt mondta, hogyha átmennék és ott történne vmi és utána nem lenne folytatása, akkor az nekem nagyon jól esne. De minek?:) Mi értelme lenne, hogy a fejéhez vágom, hogy arra jó lennék, de hogy járjunk arra nem?
Értelmetlen lenne.
Ígyis, szombaton láttam rajta, hogy fájt neki, amikor arról beszéltünk, hogy nincs köztünk semmi, meg amikor bocsánatot kért, mindenért. Én nem tudnék, neki fájdalmat okozni, ezért inkább hagyom is az egészet.
Amikor szombat után gondolkoztam, hogy találkozzunk, akkor felmerült bennem, hogy megkérdezem, de mostanra már nem akarok kérdezni, már csak meg akarom neki mondani, hogy maradjunk barátok.
Fáj, tény. DE mosolygok, hogy ne tudassam, hogy ez nekem szar. Azért is jobb, mert így mindig ott lesz, mint barát.Viszont, ha most összejövünk, /részemről menne/ de utána, ha azt mondja 1 hó után, hogy szia. Akkor már nem biztos, hogy olyan jó barátok lennénk...
Önző vagyok, és inkább engedek, minthogy utána elveszítsem teljesen, azt nem bírnám ki:/
Mi lenne más ha járnánk?:= Így is mindent megosztunk egymással, talizunk, msnezünk.
Jó tény, hogy puszi helyett csók lenne, és nem csak simán sétálnánk, hanem kézfogás is lenne.
DE itt a kérdés. Megéri ez nekem?:) Tény. Bármit magadnék, egyetlen csókért...de jobb lesz így barátoknak:)
Szóval. Ennyi a rövid kis életem. Elfogadtam, fáj, de beletörődtem. És azt is tudom, hogyha találkozok vele, mosolyogni fogok, mert ha nekem rossz kedvem van akkor azt ő látja rajtam, és nem akarok neki fájdalmat okozni.
Nagyon remélem, hogy nem olvasod a blogot:):)
Vannak pillanatok, amikor legjobb, ha az ember megelégszik azzal, amije van, nehogy mindent elveszítsen.
Nah szívecskéim, pusszantalak titeket:)
Sztem már csak nyaralás után írok.
Dórikám;) Készülj fel:) Csütörtöktől:P 7nap 6 éjszaka, együtt:D:DD: Hatalmas bulee lesz:P:P
Jah. Amit megbeszéltünk ne felejtsd;):P
Puszi szeriLL
A ti Bettitek:)
Újra itt:) Remélem mindenki élvezi a nyarat, már nem sok van, de azért még élvezzük ki rendesen;)
Bocsássatok meg nekem, hogy jó ideig nem írtam, de úgy érzem, jó volt ez a kis kihagyás, így legalább tisztázódtak bennem az érzések?
Ugyebár, úgy tartja a szólás, hogy amit nem kapunk meg azt örökre szeretjük. Ez így van. Állíthatom azt, hogy milyen jól vagyok, és hogy elviselem amit a "sors" adott nekem. Igen, valamilyen szinten. Könnyebb most mosolyognom, és csak este amikor egyedül vagyok gondolkozni, mint azt elmagyarázni. miért sírok.
Gondolom sejtitek.:/ Vége. Vagyis én lezártam, beszéltem a sráccal, véleményem szerint, amikor azt mondta: egyenlőre maradjuk barátok, azt úgy értette: maradjunk barátok. Csak nem akart fájdalmat okozni, hogy a szemembe mondja, nem akarok tőled semmit. Vagyis én így gondodlom:/
Megkérdezhetném, hogy, hogy gondolta, amikor azt mondta, hogyha átmennék és ott történne vmi és utána nem lenne folytatása, akkor az nekem nagyon jól esne. De minek?:) Mi értelme lenne, hogy a fejéhez vágom, hogy arra jó lennék, de hogy járjunk arra nem?
Értelmetlen lenne.
Ígyis, szombaton láttam rajta, hogy fájt neki, amikor arról beszéltünk, hogy nincs köztünk semmi, meg amikor bocsánatot kért, mindenért. Én nem tudnék, neki fájdalmat okozni, ezért inkább hagyom is az egészet.
Amikor szombat után gondolkoztam, hogy találkozzunk, akkor felmerült bennem, hogy megkérdezem, de mostanra már nem akarok kérdezni, már csak meg akarom neki mondani, hogy maradjunk barátok.
Fáj, tény. DE mosolygok, hogy ne tudassam, hogy ez nekem szar. Azért is jobb, mert így mindig ott lesz, mint barát.Viszont, ha most összejövünk, /részemről menne/ de utána, ha azt mondja 1 hó után, hogy szia. Akkor már nem biztos, hogy olyan jó barátok lennénk...
Önző vagyok, és inkább engedek, minthogy utána elveszítsem teljesen, azt nem bírnám ki:/
Mi lenne más ha járnánk?:= Így is mindent megosztunk egymással, talizunk, msnezünk.
Jó tény, hogy puszi helyett csók lenne, és nem csak simán sétálnánk, hanem kézfogás is lenne.
DE itt a kérdés. Megéri ez nekem?:) Tény. Bármit magadnék, egyetlen csókért...de jobb lesz így barátoknak:)
Szóval. Ennyi a rövid kis életem. Elfogadtam, fáj, de beletörődtem. És azt is tudom, hogyha találkozok vele, mosolyogni fogok, mert ha nekem rossz kedvem van akkor azt ő látja rajtam, és nem akarok neki fájdalmat okozni.
Nagyon remélem, hogy nem olvasod a blogot:):)
Vannak pillanatok, amikor legjobb, ha az ember megelégszik azzal, amije van, nehogy mindent elveszítsen.
Nah szívecskéim, pusszantalak titeket:)
Sztem már csak nyaralás után írok.
Dórikám;) Készülj fel:) Csütörtöktől:P 7nap 6 éjszaka, együtt:D:DD: Hatalmas bulee lesz:P:P
Jah. Amit megbeszéltünk ne felejtsd;):P
Puszi szeriLL
A ti Bettitek:)
2010. július 31., szombat
Eme hely, melynek neve Kemence
Sziasztok!
Drágájim, mit szóltok ehhez a nagyszerű időhöz? Ugyan én nem voltam itthon, de kaptam az esőből rendesen. Remélem mindenkinek jól telik a nyár xP legyetek rosszak és olvassatok!
*.*
Igen, újra itthon. Felemelő és különleges érzés visszatérni a civilizációba. Jól van, nem panaszkodom… xD
Kemencén töltöttünk egy hetet a hittantábor keretein belül. Igazából az élményeim eléggé vegyesek, mert a felét végigunatkoztam, viszont amikor visszajöttek a fiúk akkor már jó volt.
Ugyanis a téma a tisztaság volt, ezért szétszedtek minket...
Nem tettem magam szentnek, szóval volt hogy kicsit untam az előadásokat, bár volt egy-két eléggé érdekes dolog, amin elgondolkodtam.
Mint említettem állati poénok és arcok gyűltek ott össze… a röhögőgörcs szerencsére ismét visszatért belém, úgyhogy nyomtuk a bulit xD
Misicsunáj, a szexy görl xD
Gergő, a waka-waka táncunk xP
Józsika a térképes beszólásod édi volt =)
Kis Gergő nagyon jól masszírozol ;)
Panni, jó kis feleségem voltál xD
..>..>..>
A gondolataim nagyrészt eléggé letisztultak. Nem szenvedek már minden egyes percben, és nem keresek már idióta értelmeket dolgokban. Sokat segített ez a tábor. Megláttam az értékeket, és megtanultam tisztelni őket.
Olyat láttam, ami picit átformálta az életről kialakított képemet.
Szerdán elmentünk Ipolytölgyesre egy szeretetotthonba. Nekünk azt mondták, hogy mozgássérült, de szellemileg épp gyerekkel fogunk találkozni (pl.: aki nyitott hátgerinccel születik). Nem ez lett… végigvezettek minket az intézeten, ahol nemcsak testi, de szellemi fogyatékosok voltak. Majd olyan csoportba vezettek, ahol hat gyerek volt, akik szintén halmozottan sérült volt…
Gondolom most már mindenki el tudja ezt képzelni. Láttam a szemükben a szeretet iránti vágyat, a szenvedést de az örömöt is. Fura lehet, ha egy olyan ember megy oda hozzád, aki csak artikulálatlanul nyög és nehezen lépked, de… közben meg csak meg akar ölelni. Nem fogok belemenni a részletekbe, ha nem haragszotok… csupán annyit írok, hogy aki nem képes megbecsülni a saját életet, és értelmetlen dolgok miatt akar meghalni menjen oda, és nézze meg, hogy mások hogy élnek. Sérülten. Árván. Mégis élnek, és nem akarnak meghalni… ezt gondolja meg minden ember.
Nem akarok nagyon komolykodni, mert most jó kedvemben vagyok (meg sokan mondják, hogy nem áll jól xD), de… azt hiszem ez az oldal kifejlett bennem. Van, hogy csak hülyülük és nevetek, de… amikor írok akkor minden más. Komoly gondolatok szállnak meg… kezdem azt hinni, hogy ez a fájdalom pozitív kihatása az életemre... néha én sem tudom, hogy ki vagyok, most pedig azt érzem, hogy igen, lassan megértem.
Bettike... pénteken Hajdúszoboszló!! Nagyot fogunk partizni xDxDxD
Puxantsch
Dóry
Drágájim, mit szóltok ehhez a nagyszerű időhöz? Ugyan én nem voltam itthon, de kaptam az esőből rendesen. Remélem mindenkinek jól telik a nyár xP legyetek rosszak és olvassatok!
*.*
Igen, újra itthon. Felemelő és különleges érzés visszatérni a civilizációba. Jól van, nem panaszkodom… xD
Kemencén töltöttünk egy hetet a hittantábor keretein belül. Igazából az élményeim eléggé vegyesek, mert a felét végigunatkoztam, viszont amikor visszajöttek a fiúk akkor már jó volt.
Ugyanis a téma a tisztaság volt, ezért szétszedtek minket...
Nem tettem magam szentnek, szóval volt hogy kicsit untam az előadásokat, bár volt egy-két eléggé érdekes dolog, amin elgondolkodtam.
Mint említettem állati poénok és arcok gyűltek ott össze… a röhögőgörcs szerencsére ismét visszatért belém, úgyhogy nyomtuk a bulit xD
Misicsunáj, a szexy görl xD
Gergő, a waka-waka táncunk xP
Józsika a térképes beszólásod édi volt =)
Kis Gergő nagyon jól masszírozol ;)
Panni, jó kis feleségem voltál xD
..>..>..>
A gondolataim nagyrészt eléggé letisztultak. Nem szenvedek már minden egyes percben, és nem keresek már idióta értelmeket dolgokban. Sokat segített ez a tábor. Megláttam az értékeket, és megtanultam tisztelni őket.
Olyat láttam, ami picit átformálta az életről kialakított képemet.
Szerdán elmentünk Ipolytölgyesre egy szeretetotthonba. Nekünk azt mondták, hogy mozgássérült, de szellemileg épp gyerekkel fogunk találkozni (pl.: aki nyitott hátgerinccel születik). Nem ez lett… végigvezettek minket az intézeten, ahol nemcsak testi, de szellemi fogyatékosok voltak. Majd olyan csoportba vezettek, ahol hat gyerek volt, akik szintén halmozottan sérült volt…
Gondolom most már mindenki el tudja ezt képzelni. Láttam a szemükben a szeretet iránti vágyat, a szenvedést de az örömöt is. Fura lehet, ha egy olyan ember megy oda hozzád, aki csak artikulálatlanul nyög és nehezen lépked, de… közben meg csak meg akar ölelni. Nem fogok belemenni a részletekbe, ha nem haragszotok… csupán annyit írok, hogy aki nem képes megbecsülni a saját életet, és értelmetlen dolgok miatt akar meghalni menjen oda, és nézze meg, hogy mások hogy élnek. Sérülten. Árván. Mégis élnek, és nem akarnak meghalni… ezt gondolja meg minden ember.
Nem akarok nagyon komolykodni, mert most jó kedvemben vagyok (meg sokan mondják, hogy nem áll jól xD), de… azt hiszem ez az oldal kifejlett bennem. Van, hogy csak hülyülük és nevetek, de… amikor írok akkor minden más. Komoly gondolatok szállnak meg… kezdem azt hinni, hogy ez a fájdalom pozitív kihatása az életemre... néha én sem tudom, hogy ki vagyok, most pedig azt érzem, hogy igen, lassan megértem.
Bettike... pénteken Hajdúszoboszló!! Nagyot fogunk partizni xDxDxD
Puxantsch
Dóry
2010. július 20., kedd
Allein. Immer.
Sziasztok!
Miújság veltek ebben a nagy melegben? xP Remélem mindenki a strandon sütteti magát, vagy valahol császkál, mert ezt a meleget csak így lehet kibírni xD
Ugyan már vége a VB-nek, de akkor is leírom, hogy Németország a harmadik lett! (L) Lelkesen néztem a meccseket, és a családomat is átalakítottam német drukkerekké xP. Kár, hogy csak négy évente van VB =( de jó hangulata volt, az biztos =)
*.*.*.*.*
Életemben sok érdekes élményt éltem már át. Az egyik ilyen a Láthatatlan kiállítás volt. Vaksötét szobákon vezetett át minket egy nem látó vagy gyengén látó ember, és csak más egyéb érzékeinkre támaszkodhattunk. Tapintottunk, szagoltunk és hallottunk.
Sokáig voltunk sötétben. Először az ember szemének szokatlan a teljes sötétség, majd szépen lassan hozzá szokik. Egy idő után, már nem is annyira fura… egészen ügyesen ki tudjuk venni néhány dolog alakját is. Ám… egyszer eljött a távozás pillanata. Mielőtt kiengedtek volna minket a fényre elmondták, hogy csak óvatosan és lassan nyissuk ki a szemünket, mert a hirtelen fénytől akár meg is vakulhatunk… esetleg egy darabig fejfájásunk is lehet…
Hogy miért írtam le ezt? Talán kicsit bután vagy értelmetlenül hangzik, de ez az én boldogságom metaforája. Én másfél évet töltöttem a sötétségben, és igen, hozzászoktam. Egészen annyira, hogy mára már a fény a szokatlan… nekem is meg kell tanulnom újra kimenni a fényre, és élvezi a valóságot.
Elbújtam… elrejtőztem a világ elől a saját világomba, ahol semmi sem fájt. Egy ideig rossz volt, hogy nincs senkim, aztán már nem is volt szükségem a szerelemre.
Most pedig megkaptam Istentől a lehetőséget… valójában én kértem, és igen, megkaptam. De félek, hogy megvakulok. Félek, hogy ez mégsem ez az én világom. Én nem vagyok depressziós, és nincsenek egyéb szociális problémáim, de ha végignézek az életemen sok volt a rossz, és picivel kevesebb a jó. Vannak olyan sebek, amiken még mindig eléggé vékony a heg, és könnyen felszakadnak.
Ha megnézem a lejátszási listámat, rengeteg benne az olyan dal, ami a fájdalomról és a reménytelen szerelemről szól. Mert így van ez az igazi zenében… a fájdalmat sokkal könnyebb dalba önteni, és átadni az embereknek…
Nem tudom, hogy valaha meg fogom tanulni a szeretet igazi nyelvét, mégis… most úgy érzem, hogy talán jó úton járok, és van egy kis esély arra, hogy visszataláljak a régi önmagamhoz.
Továbbra is hiszek abban, hogy az életünkben megélt dolgok igenis formálnak minket. Vannak olyan vonások, amik velünk együtt születnek, vannak, amiket az életünk ajándékoz nekünk. Ebben növünk fel, és halunk meg később.
"Geisterfahrer
Fahren immer allein..."
D.
Miújság veltek ebben a nagy melegben? xP Remélem mindenki a strandon sütteti magát, vagy valahol császkál, mert ezt a meleget csak így lehet kibírni xD
Ugyan már vége a VB-nek, de akkor is leírom, hogy Németország a harmadik lett! (L) Lelkesen néztem a meccseket, és a családomat is átalakítottam német drukkerekké xP. Kár, hogy csak négy évente van VB =( de jó hangulata volt, az biztos =)
*.*.*.*.*
Életemben sok érdekes élményt éltem már át. Az egyik ilyen a Láthatatlan kiállítás volt. Vaksötét szobákon vezetett át minket egy nem látó vagy gyengén látó ember, és csak más egyéb érzékeinkre támaszkodhattunk. Tapintottunk, szagoltunk és hallottunk.
Sokáig voltunk sötétben. Először az ember szemének szokatlan a teljes sötétség, majd szépen lassan hozzá szokik. Egy idő után, már nem is annyira fura… egészen ügyesen ki tudjuk venni néhány dolog alakját is. Ám… egyszer eljött a távozás pillanata. Mielőtt kiengedtek volna minket a fényre elmondták, hogy csak óvatosan és lassan nyissuk ki a szemünket, mert a hirtelen fénytől akár meg is vakulhatunk… esetleg egy darabig fejfájásunk is lehet…
Hogy miért írtam le ezt? Talán kicsit bután vagy értelmetlenül hangzik, de ez az én boldogságom metaforája. Én másfél évet töltöttem a sötétségben, és igen, hozzászoktam. Egészen annyira, hogy mára már a fény a szokatlan… nekem is meg kell tanulnom újra kimenni a fényre, és élvezi a valóságot.
Elbújtam… elrejtőztem a világ elől a saját világomba, ahol semmi sem fájt. Egy ideig rossz volt, hogy nincs senkim, aztán már nem is volt szükségem a szerelemre.
Most pedig megkaptam Istentől a lehetőséget… valójában én kértem, és igen, megkaptam. De félek, hogy megvakulok. Félek, hogy ez mégsem ez az én világom. Én nem vagyok depressziós, és nincsenek egyéb szociális problémáim, de ha végignézek az életemen sok volt a rossz, és picivel kevesebb a jó. Vannak olyan sebek, amiken még mindig eléggé vékony a heg, és könnyen felszakadnak.
Ha megnézem a lejátszási listámat, rengeteg benne az olyan dal, ami a fájdalomról és a reménytelen szerelemről szól. Mert így van ez az igazi zenében… a fájdalmat sokkal könnyebb dalba önteni, és átadni az embereknek…
Nem tudom, hogy valaha meg fogom tanulni a szeretet igazi nyelvét, mégis… most úgy érzem, hogy talán jó úton járok, és van egy kis esély arra, hogy visszataláljak a régi önmagamhoz.
Továbbra is hiszek abban, hogy az életünkben megélt dolgok igenis formálnak minket. Vannak olyan vonások, amik velünk együtt születnek, vannak, amiket az életünk ajándékoz nekünk. Ebben növünk fel, és halunk meg később.
"Geisterfahrer
Fahren immer allein..."
D.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)