Sziasztok!
Most nem beszélnék túl sokat bevezetésként, csupán annyit mondok, hogy ezt a bejegyzést azoknak ajánlom, akik hisznek az igaz szerelemben tisztaságában és annak szépségének... és Beeny-nek, aki sok érdekes dolgot mondott nekem, amin elgondolkodtam...
Mi igazán fontos az életben?
Mit kell megtennünk mielőtt meghalunk?
Talán találni valakit, akit tiszta szívből szeretünk…
Pár embert már megkérdeztem, hogy vajon ők hisznek-e az igaz szerelemben, és képzeljétek el, h 3-ból 2 hitt. Valaki talán nem meri elárulni, mégis… valakit szeret, és van barátja, barátnője.
Ha tőlem megkérdezné valaki azt mondanám, hogy nem tudom. Lehet, hogy ha valaki megtanítana könnyebben menne, de… épp az a baj, hogy már ebben nem hiszek.
Sok szenvedés, és fájdalom után szerintem jogos, ha az ember egy ideig nem akar újra szerelembe esni. Azaz velem így van.
Aki minden rossz hatás nélkül ízleli meg ezt az érzést, biztos azt mondja, hogy szerelmesnek lenni a világ legszebb dolga… ez talán így is van. De akivel nem így történt? Aki a szerelemnek nem ezt a részét kóstolta? Valaha megtaláljuk azt az egy embert, aki éltünk végig el fog minket kísérni? Létezik ilyen? Vagy ezek csupán átmeneti érzések?
Túl sok a kérdés… és alig van válasz. Erről szól az élet. Nekünk kell megtalálni ezeket az érzéseket és válaszokat, mert így lesz egy egyszerű életből, egy színes, különleges, néha rögös, de nagyszerű életút. Ugyan mi lenne abban olyan élvezetes, ha mindig mások mondanák meg, hogy mi a helyes, és kit kell szeretni. Rómeo és Júlia sem kértek tanácsot…
Szerintem minden embernek más a véleménye erről az egészről. Annyi filmet láttam már, és annyi könyvet olvastam már ezzel a témával kapcsolatban, hogy nem is tudom, hova kapjam a fejem. Mert a szerelem sokszínű. Valakinek fájdalmas, valakinek boldog, valaki fel sem ismeri az érzést, mert annyira távol tartja magától az embereket.
És mikor szerelmes egyáltalán az ember? Ha gyomorgörcse van, ha meglátja azt a bizonyos személyt? Ha folyton csak egy valakiről álmodozik? Megeshet. Mindenki más, és máshogy érez.
Ami engem illet… igazából most kicsit szkeptikusan írom soraimat, mert… nagyon jó érzés, ha az embernek van valakije, aki igazán közel áll hozzá, és szereti őt. Aki mindig ott van, ha nehéz, aki mindig meghallgat. Lehet persze ilyen egy barát is, de… ez több. Ez valami érzés, ami felkap, megragad, és nem ereszt. Sokáig nem ereszt. Hiába van az, hogy néha nem szeret minket viszont az a bizonyos illető, mi akkor is maradunk, és várunk… reménykedünk. Kegyetlen harc, mégis azt érezzük: megéri, megéri, mert bármi megtörténhet. De mikor jön a szörnyű beismerés? Talán ma, vagy holnap, esetleg soha…
Mindenkinek a saját bőrén kell ezt megtapasztalnia. Nehéz dolog a szerelem, de meg kell élni. Biztos állítom ezt. Igen, meg kell élni, mert csodálatos érzés, még ha fáj is egy kicsit. Egy embert feltétel nélkül szeretni… a világ legcsodálatosabb dolog. Elfogadni a hibáit, róla álmodni, neki írni, a szívünkben mélyen őrizni…
Annyi mindent felsorolhatnék, de akkor itt ülnék napfelkeltéig… ezért zárom most ebben a hajnali órában ezzel a soraimat:
„Az élet teljessége és megközelíthetetlen titka, feledtető rejtek a halál ellen, hajszolni az elérhetetlent, és menekülni az elérhetetlen elöl: ez a szerelem értelme és értéke.”
Dóry
2010. június 28., hétfő
2010. június 26., szombat
Megtörtem, egyedül vagyok, és ahogy a napok telnek, a szívem kihűl ...
Szép Jó Napot Mindenkinek:):)
Gondolom, nagyon örültök ennek a szar időnek:S Semmit sem lehet csinálni...Se strand, se a medencébe fürödni, minden olyan unalmas.
Bár én Dórival ígyis elég rendesen elütöttük a Hetet;) Hétfőn és pénteken nem volt egyedül progink:D:D
Most viszont egy kicsit szeretnék a gondolataimban elmélyülni. Tudjátok egy hete ilyenkor, annyira de annyira boldog voltam. Tudjátok, hogy egy hete ilyenkor már túl voltunk a nagy partyn?:P Azon a partyn minden megváltozott...Minden.
Az idő haladtával az emberek is változnak. Idővel mindenki leveszi az álarcot, és megmutatja az igazi valóját.
Hogy miért ragaszkodunk bizonyos emberekhez? Miért bízunk meg annyira emberekben? Miért nem tudunk teljesen felejteni? Miért fáj a szívünk annyira amikor visszautasítanak? Miért szeretnénk dolgokat újra és újra átélni?
Ezekre mind megvan a válasz. Van aki rájön/ Van aki nem:)
Őszintén. Most jöttem rá, hogy semmi céllal jöttem ide írni. És most fogalmam sincs miről írhatnék.o.O.
Ahogy írtam, az emberek változnak.
Leírom, hogy bennem mi változott, azóta amióta megismertetek.
Nem érzek fájdalmat...A szívemben. Ami jó is így 10 hónap után...De valahogy minden más lett, mindent úgy fogok fel, mint egy kalandot. A szabályokat megszegem, a korlátokat átlépem, röviden: nem ismerek lehetetlen. Számomra már megszűnt az az élet, hogy rossz kedv, fájdalom...
Az élet túl rövid ahhoz, hogy tökéletesek akarjunk lenni, hogy mindennek/ mindenkinek meg akarjunk felelni.
Most őszintén. Nézzetek magatokba. De úgy jó mélyen. Hányszor volt az, hogy azt mondtad barátnak/barátnőnek, hogy bocsi most nem érek rá. ÉS a háttérben mindig állt valaki, aki azt mondta kislányom/kisfiam ezt nem lehet, ezt ne csináld, ez káros...
Én ezeket meguntam...Én annyira bevettem a LESZAROM tablettát, hogy nem tud érdekelni ki mit csinál. Én az életemet akarom élni. És ha hülyének tart bárki is, hogy nem törekszek a TÖKÉLETESRE /valljuk be! ilyen nincs is/ annak csak annyit tudok mondani. Szívás.
Majd a legvégén, amikor már mindennek vége...akkor fog igazán eldőlni, hogy kinek volt jobb élete...
Biztosíthatlak:D Én nem a tökéletesre törekszek, én a teljes életre.
Amikor majd a pici dolgok döntik el ki a jobb...mint például...mert e küzdeni, merte e a nehezebb utat választani...stb.
De most tényleg gondolkozzatok csak el...Nem tudhatod, hogy mikor lesz a vég. Nem tudhatod, hogy mikor fogsz meghalni, vagy mikor lesz egy olyan dolog az életedben ami az egész jövődet megváltoztatja, romba dönti az eddigi álmaidat..
Semmit sem lehet tudni...ezért nem tervezek én évekre előre...Én csak a mának akarok élni. Nyomot akarok hagyni a világban. Persze nem azt mondom, hogy én akarok vmit feltalálni vagy értitek... Csak teljes életet akarok élni, és persze néhány álmomat feladom, hogy egy másik álmom valóra váljon....
Kezdésnek itt lesz az, hogy mi leszünk az első 4 éves magyar fakt;)
Gondolom, ebből a sok hülyeségből nem sokat értetek, és úgy igazából, nem sokan fognak mélyen magukba nézni...
Na de mindegy. This is me-and my life, my dream, my heart, my soul. THIS IS ME.
Próbálj ne sikeres, hanem értékes emberré válni.:)
Miért csináljam úgy ,ahogy mások?Nem érdekelnek dogmák,szabályok!És nem érdekel,ha rám csúnyán néztek,Ha a földre fekszem és csillagokat nézek;Ha járt helyett a járatlan útra lépek;Ha szavak helyett egy mosolyt kérek;Ne gondold,hogy őrült vagyok:csak Élek!
Dynu°°
Gondolom, nagyon örültök ennek a szar időnek:S Semmit sem lehet csinálni...Se strand, se a medencébe fürödni, minden olyan unalmas.
Bár én Dórival ígyis elég rendesen elütöttük a Hetet;) Hétfőn és pénteken nem volt egyedül progink:D:D
Most viszont egy kicsit szeretnék a gondolataimban elmélyülni. Tudjátok egy hete ilyenkor, annyira de annyira boldog voltam. Tudjátok, hogy egy hete ilyenkor már túl voltunk a nagy partyn?:P Azon a partyn minden megváltozott...Minden.
Az idő haladtával az emberek is változnak. Idővel mindenki leveszi az álarcot, és megmutatja az igazi valóját.
Hogy miért ragaszkodunk bizonyos emberekhez? Miért bízunk meg annyira emberekben? Miért nem tudunk teljesen felejteni? Miért fáj a szívünk annyira amikor visszautasítanak? Miért szeretnénk dolgokat újra és újra átélni?
Ezekre mind megvan a válasz. Van aki rájön/ Van aki nem:)
Őszintén. Most jöttem rá, hogy semmi céllal jöttem ide írni. És most fogalmam sincs miről írhatnék.o.O.
Ahogy írtam, az emberek változnak.
Leírom, hogy bennem mi változott, azóta amióta megismertetek.
Nem érzek fájdalmat...A szívemben. Ami jó is így 10 hónap után...De valahogy minden más lett, mindent úgy fogok fel, mint egy kalandot. A szabályokat megszegem, a korlátokat átlépem, röviden: nem ismerek lehetetlen. Számomra már megszűnt az az élet, hogy rossz kedv, fájdalom...
Az élet túl rövid ahhoz, hogy tökéletesek akarjunk lenni, hogy mindennek/ mindenkinek meg akarjunk felelni.
Most őszintén. Nézzetek magatokba. De úgy jó mélyen. Hányszor volt az, hogy azt mondtad barátnak/barátnőnek, hogy bocsi most nem érek rá. ÉS a háttérben mindig állt valaki, aki azt mondta kislányom/kisfiam ezt nem lehet, ezt ne csináld, ez káros...
Én ezeket meguntam...Én annyira bevettem a LESZAROM tablettát, hogy nem tud érdekelni ki mit csinál. Én az életemet akarom élni. És ha hülyének tart bárki is, hogy nem törekszek a TÖKÉLETESRE /valljuk be! ilyen nincs is/ annak csak annyit tudok mondani. Szívás.
Majd a legvégén, amikor már mindennek vége...akkor fog igazán eldőlni, hogy kinek volt jobb élete...
Biztosíthatlak:D Én nem a tökéletesre törekszek, én a teljes életre.
Amikor majd a pici dolgok döntik el ki a jobb...mint például...mert e küzdeni, merte e a nehezebb utat választani...stb.
De most tényleg gondolkozzatok csak el...Nem tudhatod, hogy mikor lesz a vég. Nem tudhatod, hogy mikor fogsz meghalni, vagy mikor lesz egy olyan dolog az életedben ami az egész jövődet megváltoztatja, romba dönti az eddigi álmaidat..
Semmit sem lehet tudni...ezért nem tervezek én évekre előre...Én csak a mának akarok élni. Nyomot akarok hagyni a világban. Persze nem azt mondom, hogy én akarok vmit feltalálni vagy értitek... Csak teljes életet akarok élni, és persze néhány álmomat feladom, hogy egy másik álmom valóra váljon....
Kezdésnek itt lesz az, hogy mi leszünk az első 4 éves magyar fakt;)
Gondolom, ebből a sok hülyeségből nem sokat értetek, és úgy igazából, nem sokan fognak mélyen magukba nézni...
Na de mindegy. This is me-and my life, my dream, my heart, my soul. THIS IS ME.
Próbálj ne sikeres, hanem értékes emberré válni.:)
Miért csináljam úgy ,ahogy mások?Nem érdekelnek dogmák,szabályok!És nem érdekel,ha rám csúnyán néztek,Ha a földre fekszem és csillagokat nézek;Ha járt helyett a járatlan útra lépek;Ha szavak helyett egy mosolyt kérek;Ne gondold,hogy őrült vagyok:csak Élek!
Dynu°°
2010. június 21., hétfő
Évadzáró epizód
Hy Everybody:):)
Gondolom mindenki élvezi, hogy itt a nyár, nem kell tanulni, sokáig aludhat, nem zavarja a szülőket, ha éjfélig felvagy és ha a pénteked a nagy bulikkal telik;)
Nah. Kezdjük a legelején.
2009 nyara: Tele voltam félelemmel, hogy milyen lesz az új suli, milyenek lesznek a tanárok, milyenek lesznek az elvárások. De nem ettől féltem a legjobban, hanem a barátoktól. Már júniusban volt egy pár új osztálytárs akit felvettem msn-re. Nagyon kedvesnek tűntek és szimpatikusnak. Szerveztem egy osztálymozit, hogy a gólyatáborban ne legyünk annyira idegenek egymásnak. Sztem jól sikerült;)
Az elkövetkező hónapokban, az osztály egyre jobban kovácsolódott össze. Hát igen, első év, mindenki nagyon kedves, mindneki a jó oldalát mutatja, első hónapokban mindenki tanul, hogy a tanárok ne elgyenek rossz véleménnyel. Mikor már kialakultak a baráti körök, akkor kezdtek az emberek igazán megváltozni...
Amikor azt hiszed minden jó, minden szép, akkor jössz rá, hogy volt akit túl közel engedtél magadhoz, pedig nem kellett volna és volt akitől távolságot tartottál, de nem kellett volna, mert szükséged van rá.
Hát mostanra mindenkiről megvan a magam véleménye, képe. És nem biztos, hogy ezt itt meg akarom osztani:)
Nah a tanulás. Az amit ebben az évben eléggé elhanyagoltam, de őszintén:) Egyáltalán nem bántam meg semmit:) De azért nem panaszkodhatok, hogy szinte semmi tanulással 4,53-as átlagom lesz;) Azért mégse vagyok annyira hülye akkor(A)
Tudjátok az egész osztályból kit becsülök meg a legjobban?:O
És nem azért mondom, hogy a Dóri, mert ő a legjobb barátnőm ,hanem mert ez tényleg így is van.:)
Most gondoljatok bele egy őrült csaj, aki mindent magára vállal, aki eljár nyelvvizsga előkészítőre, gitározik, suliban kitűnő teljesítmény nyújt, és még a magánéletét is tudja irányítani és közösségi életet is él:| Na ez nem semmi kisanyám(Y) Gratulálok Neked, imádlak te ribanc<3
Akkor beszéljünk egy picit a szerelemről is:) Ez se maradjon már ki;)
Amikor elkezdődött a nyár egy másik fiú tetszett, mint most. Egy osztálytárs, a nyár igen jól alakult, nagyon sokat beszéltünk msnen, telefonon.... De valamiért nem hittem benne, hogy ő és én....=(L) áh. túl jó pasi ahhoz, hogy pont velem kezdjen ki. Még szeptemberben szerettem addig amíg meg nem tudtam, hogy egy másik osztálytársamnak is tetszik. Gondoltam: hagyom, nekem esélyem sincs....
És tényleg. A srác már azt hiszem lassan fél éve együtt van egy másik lánnyal.
Szeptember elején bejött egy tanárnő és a jobb keze az osztályfőnöki óránkra:)
Első benyomás: jaj ő a jobb kezem, /hova szarjak?:O/ Nah, lényeg, hogy nagyon nem volt szimpatikus a srác, meg olyan félénknek mutatta magát meg áh, minden más volt, mint most.
Szeptember végén úgy hozta a sors, hogy megismerkedtünk...Hát, tudjátok;) Eléggé kalandos utat kellett végigjárnom, ami nem volt egy leány álom, de végigmentem és ha elestem, volt, hogy feküdtem a földön, de segítséggel vagy rájöttem, hogy fölösleges magamat hibáztatnom, mindig felkeltem.
Csütörtökön lesz 10 hónapja, hogy még mindig szeretem, persze nagyon sokszor volt, hogy legszívesebben kikapartam volna a szemét, meg persze sokszor fel is adtam, meg hitegettem magamat, hogy vége, már nem szeretem, nincs rá szükségem...
Akkor most kicsit más.
JÚNIUS 19(L)
Életem legeslegszebb napja volt:) Aki ott volt az tudja miért;)
Több, mint 9 hónapot várni arra, hogy a szeretett fiút magadhoz ölelhesd, kicsit fárasztó...DE megérte, annyira de annyira boldog voltam, olyan jó volt Őt magamhoz ölelni, érezni az illatát, a kemény testét.
De mindez csak a pia volt, józan állapotban ilyet ő nem csinálna. De nem baj, élveztem és elraktározom a szívemben.
A vele töltött másfél óra megtanított arra, hogy nem mindig kell mindenért küzdeni, a legjobb dolgok maguktól jönnek, megtanított, hogy élvezzem a pillanatot, hogy tudjam elfogadni, ha csak ennyit kapok az élettől. Nem tudom, hogy hogy alakult ez így, hogy ő és én, táncoltunk, feküdtünk együtt. De nagyon köszönöm:)
Másfél óra elég volt arra, hogy a fájó szívemet, meggyógyítsa, már nem érzek semmit, már nem fáj semmi, már nem tudok a rosszra gondolni, csakis a jó pillanatok jutnak az eszembe...
Hát ha ennyit kaptam az élettől befejezésül, akkor nagyon szépen köszönöm. Mert ez a másfél óra sokat tanított nekem.
Nem muszáj mindennek beteljesülnie, néha elég egy jól elkapott pillanat;)
Remélem az előző befejezést nem kell befejeznem, mindenki érti mit akarok ezzel mondani:)
Csak annyit, hogy becsüljük meg amit kapunk, még mindig jobb, mint a semmi;) És ne féljünk az élettől, mert az élet nem annyira rossz, mint amilyennek mutatja magát, csak más nézőpontból kell nézni;)
Ne féljünk megfogni a fiú kezét és elhívni táncolni;) Mert lehet, hogy 9hónap álma válik valóra azzal az egy pillanattal;)
Azt hiszem, ez a június 19-e egy gyönyörű befejezése volt az évnek és egy korszaknak.:)
Úgy érzem, hogy visszakaptam önmagam, újra élvezem az életet. És nem kellett sok hozzá, csak másfél óra, és egy másik nézőpont;)
All the crazy shit I did tonight , Those will be the best memories ;)
The best memories;)<3
Merj álmodozni! Az álmok nem fogynak el;)
Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont, ahol kiborulsz.
Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz.
Egy pont, ahol erősnek kell lenned,
és egy másik, ahol elgyengülhetsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik.
Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükséged van,
és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.
Mindig van egy pont;)
Gondolkodj! Ne gondolkodj! Éld az életed! Minden fejben dől el- ezt te is tudod;)
Dynus
Az élet nem főpróba;)!
Gondolom mindenki élvezi, hogy itt a nyár, nem kell tanulni, sokáig aludhat, nem zavarja a szülőket, ha éjfélig felvagy és ha a pénteked a nagy bulikkal telik;)
Nah. Kezdjük a legelején.
2009 nyara: Tele voltam félelemmel, hogy milyen lesz az új suli, milyenek lesznek a tanárok, milyenek lesznek az elvárások. De nem ettől féltem a legjobban, hanem a barátoktól. Már júniusban volt egy pár új osztálytárs akit felvettem msn-re. Nagyon kedvesnek tűntek és szimpatikusnak. Szerveztem egy osztálymozit, hogy a gólyatáborban ne legyünk annyira idegenek egymásnak. Sztem jól sikerült;)
Az elkövetkező hónapokban, az osztály egyre jobban kovácsolódott össze. Hát igen, első év, mindenki nagyon kedves, mindneki a jó oldalát mutatja, első hónapokban mindenki tanul, hogy a tanárok ne elgyenek rossz véleménnyel. Mikor már kialakultak a baráti körök, akkor kezdtek az emberek igazán megváltozni...
Amikor azt hiszed minden jó, minden szép, akkor jössz rá, hogy volt akit túl közel engedtél magadhoz, pedig nem kellett volna és volt akitől távolságot tartottál, de nem kellett volna, mert szükséged van rá.
Hát mostanra mindenkiről megvan a magam véleménye, képe. És nem biztos, hogy ezt itt meg akarom osztani:)
Nah a tanulás. Az amit ebben az évben eléggé elhanyagoltam, de őszintén:) Egyáltalán nem bántam meg semmit:) De azért nem panaszkodhatok, hogy szinte semmi tanulással 4,53-as átlagom lesz;) Azért mégse vagyok annyira hülye akkor(A)
Tudjátok az egész osztályból kit becsülök meg a legjobban?:O
És nem azért mondom, hogy a Dóri, mert ő a legjobb barátnőm ,hanem mert ez tényleg így is van.:)
Most gondoljatok bele egy őrült csaj, aki mindent magára vállal, aki eljár nyelvvizsga előkészítőre, gitározik, suliban kitűnő teljesítmény nyújt, és még a magánéletét is tudja irányítani és közösségi életet is él:| Na ez nem semmi kisanyám(Y) Gratulálok Neked, imádlak te ribanc<3
Akkor beszéljünk egy picit a szerelemről is:) Ez se maradjon már ki;)
Amikor elkezdődött a nyár egy másik fiú tetszett, mint most. Egy osztálytárs, a nyár igen jól alakult, nagyon sokat beszéltünk msnen, telefonon.... De valamiért nem hittem benne, hogy ő és én....=(L) áh. túl jó pasi ahhoz, hogy pont velem kezdjen ki. Még szeptemberben szerettem addig amíg meg nem tudtam, hogy egy másik osztálytársamnak is tetszik. Gondoltam: hagyom, nekem esélyem sincs....
És tényleg. A srác már azt hiszem lassan fél éve együtt van egy másik lánnyal.
Szeptember elején bejött egy tanárnő és a jobb keze az osztályfőnöki óránkra:)
Első benyomás: jaj ő a jobb kezem, /hova szarjak?:O/ Nah, lényeg, hogy nagyon nem volt szimpatikus a srác, meg olyan félénknek mutatta magát meg áh, minden más volt, mint most.
Szeptember végén úgy hozta a sors, hogy megismerkedtünk...Hát, tudjátok;) Eléggé kalandos utat kellett végigjárnom, ami nem volt egy leány álom, de végigmentem és ha elestem, volt, hogy feküdtem a földön, de segítséggel vagy rájöttem, hogy fölösleges magamat hibáztatnom, mindig felkeltem.
Csütörtökön lesz 10 hónapja, hogy még mindig szeretem, persze nagyon sokszor volt, hogy legszívesebben kikapartam volna a szemét, meg persze sokszor fel is adtam, meg hitegettem magamat, hogy vége, már nem szeretem, nincs rá szükségem...
Akkor most kicsit más.
JÚNIUS 19(L)
Életem legeslegszebb napja volt:) Aki ott volt az tudja miért;)
Több, mint 9 hónapot várni arra, hogy a szeretett fiút magadhoz ölelhesd, kicsit fárasztó...DE megérte, annyira de annyira boldog voltam, olyan jó volt Őt magamhoz ölelni, érezni az illatát, a kemény testét.
De mindez csak a pia volt, józan állapotban ilyet ő nem csinálna. De nem baj, élveztem és elraktározom a szívemben.
A vele töltött másfél óra megtanított arra, hogy nem mindig kell mindenért küzdeni, a legjobb dolgok maguktól jönnek, megtanított, hogy élvezzem a pillanatot, hogy tudjam elfogadni, ha csak ennyit kapok az élettől. Nem tudom, hogy hogy alakult ez így, hogy ő és én, táncoltunk, feküdtünk együtt. De nagyon köszönöm:)
Másfél óra elég volt arra, hogy a fájó szívemet, meggyógyítsa, már nem érzek semmit, már nem fáj semmi, már nem tudok a rosszra gondolni, csakis a jó pillanatok jutnak az eszembe...
Hát ha ennyit kaptam az élettől befejezésül, akkor nagyon szépen köszönöm. Mert ez a másfél óra sokat tanított nekem.
Nem muszáj mindennek beteljesülnie, néha elég egy jól elkapott pillanat;)
Remélem az előző befejezést nem kell befejeznem, mindenki érti mit akarok ezzel mondani:)
Csak annyit, hogy becsüljük meg amit kapunk, még mindig jobb, mint a semmi;) És ne féljünk az élettől, mert az élet nem annyira rossz, mint amilyennek mutatja magát, csak más nézőpontból kell nézni;)
Ne féljünk megfogni a fiú kezét és elhívni táncolni;) Mert lehet, hogy 9hónap álma válik valóra azzal az egy pillanattal;)
Azt hiszem, ez a június 19-e egy gyönyörű befejezése volt az évnek és egy korszaknak.:)
Úgy érzem, hogy visszakaptam önmagam, újra élvezem az életet. És nem kellett sok hozzá, csak másfél óra, és egy másik nézőpont;)
All the crazy shit I did tonight , Those will be the best memories ;)
The best memories;)<3
Merj álmodozni! Az álmok nem fogynak el;)
Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont, ahol kiborulsz.
Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz.
Egy pont, ahol erősnek kell lenned,
és egy másik, ahol elgyengülhetsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik.
Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükséged van,
és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.
Mindig van egy pont;)
Gondolkodj! Ne gondolkodj! Éld az életed! Minden fejben dől el- ezt te is tudod;)
Dynus
Az élet nem főpróba;)!
2010. június 19., szombat
Évadzáró-epizód
Sziasztok!
Ez a 2009-es és 2010-es tanév utolsó bejegyzése... engedjétek meg, hogy hadd meséljek nektek életem egyik legkülönlegesebb és legnehezebb tanévéről.
Vége. Csak ennyi. Ennek a tanévnek is eljött a vége. Nagyon furcsa, hogy most egy jó darabig nem kell fél 7-kor kelni, és délután a nyelviskolába rohanni.
Megcsináltam a nyelvvizsgámat is, szóval már csak hetek kérdése, és megtudom az eredményt... de most tekintsünk vissza a legelejére.
Ez a 10 hónap az újdonságoknak adott helyet.
Új iskola, új barátok, új tanárok, új nyelv, új kihívás és új én. Ebben az évben hihetetlenül sok élmény ért... kezdem most már megérteni az emberi élet mélyebb összefüggéseit, tudom kezelni a nehéz helyzeteket, és megtanultam alkalmazkodni olyan dolgokhoz, amik nem mindig épp a legkellemesebbek. Megpróbáltam kihozni magamból a legjobbat.
Tudjátok, amikor megismersz valakit akkor ott van az a tévedhetetlen és fontos első benyomás... ami sokszor csal. Gondoljunk csak bele, hány olyan szerelmes van, akik először gyűlölték egymást? Vagy hány barátság megy tönkre azért, mert az emberek változnak.
Sok új emberrel találkoztam... sokuk nem változott, és nem lepett meg az igazi énjével, viszont vannak, akik ledobták az álarcot, és mély csalódást és fájdalmat okoztak.
Vannak, akikkel ebben az évben sokat küzdöttem együtt, és összekovácsolt minket a közös szenvedés, amit el kellett tűrni azért a bizonyos célért.
Ezúton is szeretném megköszönni, hogy befogadtatok a nyelvvizsgás csoportba, és, hogy segítettetek nekem. Csodállak titeket, hogy 6 vagy 7 évet is töltöttetek, és hősiesen kiálltátok a feladatokat. Köszönöm!
Emlékszem, alig 3 hónappal ezelőtt még egy sötét veremben vergődtem én is, ami tulajdonképpen csak egy saját magamnak teremtett rémálom volt, mert nem volt igaz. Én soha sem szerettem őt, csak el akartam érni azt, hogy álljon mellettem valaki, és szeressen egy kicsit... de én nem akartam többet adni, mert éreztem, hogy nem érdemli meg. Felesleges szélmalomharc volt, ami ráadásul hazugságok sorozatára épült.
Azok az emberek, akiket idén megismertem most nagyon közel állnak hozzám. Hálás vagyok nektek, amiért szurkoltatok nekem a nyelvvizsga miatt, megnevettettetek vagy éppen felhívtatok, amikor beteg voltam. Öröke a szívembe vésődtek ezek a csodálatos pillanatok.
Néha nehéz volt, és néha fel akartam adni. Mindig is emlékezni fogok az első középiskolás napomra és azokra az érzésekre, amik bennem kavarogtak.
Eszembe jutott az is, hogy tavaly nyáron mennyire rettegtem attól, hogy majd nyelviskolába kell mennem. Olyan félelmet még soha sem éreztem. Aztán telt-múlt az idő, és én megszoktam a helyet... majd pedig tudatosult bennem, hogy 2 hónap és vizsga. Most pedig vége mindennek. Van, hogy áll az idő, máskor meg csak nézünk körbe és csodálkozva állunk, hogy vége. Ennyi volt. Hivatalosan is kijártuk a kilencediket.
***
"Én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel. (...) Mivel mindig csak az a pillanat létezik, amiben éppen él az ember."
Dóry
Ez a 2009-es és 2010-es tanév utolsó bejegyzése... engedjétek meg, hogy hadd meséljek nektek életem egyik legkülönlegesebb és legnehezebb tanévéről.
Vége. Csak ennyi. Ennek a tanévnek is eljött a vége. Nagyon furcsa, hogy most egy jó darabig nem kell fél 7-kor kelni, és délután a nyelviskolába rohanni.
Megcsináltam a nyelvvizsgámat is, szóval már csak hetek kérdése, és megtudom az eredményt... de most tekintsünk vissza a legelejére.
Ez a 10 hónap az újdonságoknak adott helyet.
Új iskola, új barátok, új tanárok, új nyelv, új kihívás és új én. Ebben az évben hihetetlenül sok élmény ért... kezdem most már megérteni az emberi élet mélyebb összefüggéseit, tudom kezelni a nehéz helyzeteket, és megtanultam alkalmazkodni olyan dolgokhoz, amik nem mindig épp a legkellemesebbek. Megpróbáltam kihozni magamból a legjobbat.
Tudjátok, amikor megismersz valakit akkor ott van az a tévedhetetlen és fontos első benyomás... ami sokszor csal. Gondoljunk csak bele, hány olyan szerelmes van, akik először gyűlölték egymást? Vagy hány barátság megy tönkre azért, mert az emberek változnak.
Sok új emberrel találkoztam... sokuk nem változott, és nem lepett meg az igazi énjével, viszont vannak, akik ledobták az álarcot, és mély csalódást és fájdalmat okoztak.
Vannak, akikkel ebben az évben sokat küzdöttem együtt, és összekovácsolt minket a közös szenvedés, amit el kellett tűrni azért a bizonyos célért.
Ezúton is szeretném megköszönni, hogy befogadtatok a nyelvvizsgás csoportba, és, hogy segítettetek nekem. Csodállak titeket, hogy 6 vagy 7 évet is töltöttetek, és hősiesen kiálltátok a feladatokat. Köszönöm!
Emlékszem, alig 3 hónappal ezelőtt még egy sötét veremben vergődtem én is, ami tulajdonképpen csak egy saját magamnak teremtett rémálom volt, mert nem volt igaz. Én soha sem szerettem őt, csak el akartam érni azt, hogy álljon mellettem valaki, és szeressen egy kicsit... de én nem akartam többet adni, mert éreztem, hogy nem érdemli meg. Felesleges szélmalomharc volt, ami ráadásul hazugságok sorozatára épült.
Azok az emberek, akiket idén megismertem most nagyon közel állnak hozzám. Hálás vagyok nektek, amiért szurkoltatok nekem a nyelvvizsga miatt, megnevettettetek vagy éppen felhívtatok, amikor beteg voltam. Öröke a szívembe vésődtek ezek a csodálatos pillanatok.
Néha nehéz volt, és néha fel akartam adni. Mindig is emlékezni fogok az első középiskolás napomra és azokra az érzésekre, amik bennem kavarogtak.
Eszembe jutott az is, hogy tavaly nyáron mennyire rettegtem attól, hogy majd nyelviskolába kell mennem. Olyan félelmet még soha sem éreztem. Aztán telt-múlt az idő, és én megszoktam a helyet... majd pedig tudatosult bennem, hogy 2 hónap és vizsga. Most pedig vége mindennek. Van, hogy áll az idő, máskor meg csak nézünk körbe és csodálkozva állunk, hogy vége. Ennyi volt. Hivatalosan is kijártuk a kilencediket.
***
"Én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel. (...) Mivel mindig csak az a pillanat létezik, amiben éppen él az ember."
Dóry
2010. június 9., szerda
Ha mindig csak elfutsz sose találsz menedéket.
Szép Jó Napot Mindenkinek:)Élvezitek ezt a gyönyörű időt?:P Én igen:P Imádom ha süt a nap, az sem érdekel ha szétforr az agyvizem:D Imádom a nyarat<3
Remélem senkit nem fog zavarni, ha most megírom az évzáró bejegyzésemet:D
Tudom, hogy még nincs vége:D De nálam már vége van:D
Szeptemberben még minden olyan fura volt...Még az ismerkedő fázisban voltunk...Aztán szép lassan barátokból szinte idegenek lettek, idegenekből barátok. Szépen kicsiszolódott az a kör amiben mozgunk. Az ember egy év alatt nagyon meg tudja ismerni a másikat...Főleg hogy a nap 6-7-8 órájába össze vannak zárva_ Akarva akaratlanul.
Muszáj a diákoknak megszokni egymást, mivel most még az elején senki nem akar veszekedést...
Számomra egy igen kalandokkal teli évet zárok le.
Volt itt flörttől, bánattól, buliktól kezdve minden amit el lehet képzelni.
Természetesen lesznek pillanatok amiket soha nem fogok elfejeteni;)
Akkor felsorolok párat: Bécs, mozik, Velence, Liberta, kirándulások, nagyjátszó....Sorolhatnám még de nagyon sok lenneXD
Csajok, imádlak titeket:) Annyi mindent köszönhetek nektek, hogy az már határokat is átlép:)<3<3
Na most gondolkozzatok gyerekek:D Mindjárt Füred:P:P
3 óra vonatút:D " éjszaka Dórival, Barbival, Rékával:d
őszintén csajok:D a véleményem az, hogy kurva jól fogunk szórakozni, a másik meg az, hogy :D lila kék foltokkal jövünk majd haza:D
Csikipartyt akarok csinálni:P:P
Na puszilok mindenkit:P
NYÁRRRRRRRRRRRRRRRRRRR<3<3
Bárhogy is bánt és bárhogy is gyötör
Dynush.
U.i. Nagyon nagyon várom már a szülinapomat:P És remélem, hogy nem csak egy egyszerű buli lesz:$
2010. június 2., szerda
It's me, and my heart
Sziasztok!
Úh, de rég voltam itt... ne haragudjatok, kicsit boldokháza van itt most, de mi a helyzet? Élvezitek ezt a csodálatos esős nyarast? XD kicsit vicces, hogy ilyenkor az kéne, hogy legyen, hogy az ember már azt sem tudja, hogy mit vegyen fel, mert annyira meleg van... most azt nem tudom, hogy melyik meleg pulcsimhoz kapjak... xD hát ilyen az idő...
*-*--*
Most, amikor hazaérkeztem újra jókedvem lett, és újra erőt és bátorságot éreztem magamban. Általában a nyelviskola után mindig lelankad a kedvem, de most épp az ellenkezője történt...
Felkészültem a vizsgára. Meg fogom csinálni. Meg akarom csinálni. Pénteken kezdődik, szombat, majd jövőhét péntek... Azt gondolom, hogy nagyon sokat küzdöttem, és dolgoztam, most már csak Isten akarta dönti el a dolgokat.
Van, hogy megijedek, és félni kezdek, vagy épp elveszítem az önbizalmam, hogy ezt tudom... aztán mégsem tudom... de a legvégén mindig eszembe jut az, hogy meg kell csinálni... egyszer élünk, és azt jól kell csinálni!
Így tettem, amikor a németből vizsgáztam. Erre az eredményemre nagyon büszke vagyok, mert amellett, hogy minden létező időmet az angolra fordítottam,de a német viszgámban, a tesztem 90%-os, a hallásértésem 100%, a szövegértésem 100%, a levelem 100% lett, és a szóbelim is ötös, dicsérettel. Jól esett, amikor mindkét tanárnőm gratulált nekem... azért örülök, mert engem tavaly kitüntettek azzal a díjjal, amit azoknak a németeseknek adnak, akik jól tanulnak, és a német kúltúra is érdekli őket, és ennek érdekében tettek valamit a közösségért. Hű maradtam a díjhoz, és ehhez mérhetően vizsgáztam =)
A nyár hamarosan itt van, és rengeteg tervünk van már. Nagyon nagyon várom már, hogy végre lazíthassunk egy picit =) jó lesz nagyon!
"Egyszer élsz. Csináld jól!"
Dóry
Úh, de rég voltam itt... ne haragudjatok, kicsit boldokháza van itt most, de mi a helyzet? Élvezitek ezt a csodálatos esős nyarast? XD kicsit vicces, hogy ilyenkor az kéne, hogy legyen, hogy az ember már azt sem tudja, hogy mit vegyen fel, mert annyira meleg van... most azt nem tudom, hogy melyik meleg pulcsimhoz kapjak... xD hát ilyen az idő...
*-*--*
Most, amikor hazaérkeztem újra jókedvem lett, és újra erőt és bátorságot éreztem magamban. Általában a nyelviskola után mindig lelankad a kedvem, de most épp az ellenkezője történt...
Felkészültem a vizsgára. Meg fogom csinálni. Meg akarom csinálni. Pénteken kezdődik, szombat, majd jövőhét péntek... Azt gondolom, hogy nagyon sokat küzdöttem, és dolgoztam, most már csak Isten akarta dönti el a dolgokat.
Van, hogy megijedek, és félni kezdek, vagy épp elveszítem az önbizalmam, hogy ezt tudom... aztán mégsem tudom... de a legvégén mindig eszembe jut az, hogy meg kell csinálni... egyszer élünk, és azt jól kell csinálni!
Így tettem, amikor a németből vizsgáztam. Erre az eredményemre nagyon büszke vagyok, mert amellett, hogy minden létező időmet az angolra fordítottam,de a német viszgámban, a tesztem 90%-os, a hallásértésem 100%, a szövegértésem 100%, a levelem 100% lett, és a szóbelim is ötös, dicsérettel. Jól esett, amikor mindkét tanárnőm gratulált nekem... azért örülök, mert engem tavaly kitüntettek azzal a díjjal, amit azoknak a németeseknek adnak, akik jól tanulnak, és a német kúltúra is érdekli őket, és ennek érdekében tettek valamit a közösségért. Hű maradtam a díjhoz, és ehhez mérhetően vizsgáztam =)
A nyár hamarosan itt van, és rengeteg tervünk van már. Nagyon nagyon várom már, hogy végre lazíthassunk egy picit =) jó lesz nagyon!
"Egyszer élsz. Csináld jól!"
Dóry
2010. június 1., kedd
Tudd, hogy játék az egész!
Hnap majd írok ehhez a szöveghez, csak most nincs időm...
Nézd, te is tudod a végét.
Ez az a film, ahol elsétál a lány.
Ne kérd, ne hidd, hogy könnyű,
szemedbe nézni, félni s eltitkolni, ha fáj.
Mondd miért számít, ez a túl felnőtt világ?
Csak egy álarc, ami véd,
ha tükröt tart eléd,
de én,
én érzem félig élsz.
(Álmodni kell)
Pedig álmomban játék az egész.
Várj, ne engedj még el!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, és ha néha megszédít a világ, tudd, hogy játék (tudd, hogy játék)
Játék az egész!
Ne gondolj rá, ma nem számít a holnap.
Ahol a pillanatba lépsz, ott
véget ér a múlt,
Egyetlen bűn ( egyetlen bűn),
ha érezni nem mersz.
És lassan elhiszed talán, hogy nem hiányzom úgy.
Ne fordulj el!
Ha érzed, szétszakít,
Velem vagy mindig,
míg a képzeletbe hív.
(elég egy szó)
De úgy, ahogy én,
(egyetlen szó)
Én érzem, félig élsz.
(álmodni kell)
Pedig álmomban játék az egész.
Várj, ne engedj még el!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy
Játék az egész!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy
Játék...
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.(Játék)
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy játék (tudd, hogy játék)
Játék az egész!
Nézd, te is tudod a végét.
Ez az a film, ahol elsétál a lány.
Ne kérd, ne hidd, hogy könnyű,
szemedbe nézni, félni s eltitkolni, ha fáj.
Mondd miért számít, ez a túl felnőtt világ?
Csak egy álarc, ami véd,
ha tükröt tart eléd,
de én,
én érzem félig élsz.
(Álmodni kell)
Pedig álmomban játék az egész.
Várj, ne engedj még el!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, és ha néha megszédít a világ, tudd, hogy játék (tudd, hogy játék)
Játék az egész!
Ne gondolj rá, ma nem számít a holnap.
Ahol a pillanatba lépsz, ott
véget ér a múlt,
Egyetlen bűn ( egyetlen bűn),
ha érezni nem mersz.
És lassan elhiszed talán, hogy nem hiányzom úgy.
Ne fordulj el!
Ha érzed, szétszakít,
Velem vagy mindig,
míg a képzeletbe hív.
(elég egy szó)
De úgy, ahogy én,
(egyetlen szó)
Én érzem, félig élsz.
(álmodni kell)
Pedig álmomban játék az egész.
Várj, ne engedj még el!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy
Játék az egész!
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy
Játék...
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden híd,
a hang a szívedből szól rád,
hogy ez csak játék.(Játék)
Ártatlan minden lépés,
csak álmaid őrizd még, s ha néha megszédít a világ, tudd, hogy játék (tudd, hogy játék)
Játék az egész!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)