Bonsoir!
Remélem örültök, mert újra itthon vagyok xD. Bizony, bizony hazatértem a csodálatos bécsi koncertről. Gyerekek… egyszerűen nem tudom szavakba önteni. Hihetetlenül jó volt… =)
Már az odaút is érdekes volt, mert ugye az őseimmel és Bettikével mentünk, aki mellesleg filmnézés közben leköpte a képernyőt xD respect…3 uncsi, de vicces óra után elértünk Bécsbe. Elfoglaltuk a szállást, de úgy, hogy anyám megkért, hogy én csekkoljak be németül *-* érdekes volt, de nagyjából sikerült xD Na ezután totális rohanásba torkollott minden… gyorsan megkerestük az U6 Handelskai megállót, és fel is szálltunk. Jó sokat utaztunk a Stadthalle-ig de megérte xD. Bevallom, kicsit aggódtam, mert egyrészt féltem, hogy rossz helyünk lesz, másrészt, viszont azt akartam, hogy Bettinek is tetsszen… és ő kicsit kevesebb idő óta fan, szóval aggodalmaskodtam, de ezek szerencsére elmúltak…xP
Amikor megérkeztünk bizony volt már ordítás, és egy jó hosszú sor is. Bizony beletelt, másfél órába, míg bejutottunk. Amikor beengedtek, szinte rohanni akartam, de lenyugtattam magam, és nyugodt tempóban beléptünk a hatalmas csarnokba, miután még egyszer megnézték a jegyeinket.Azonnal rohantam a korláthoz, és leírhatatlanul boldog voltam, hogy mindössze 20 méterre vagyunk a színpadtól, és egyetlen fej sem lóg bele a képbe! =)
Bettimmel még egy órát ácsorogtunk a TH-s zászlónkat lobogtatva, mert az egész csúszott, mivel álltak még kint fanok.Viszont volt egy érdekes dolog… a közvetlenül a színpadnál álló tömegből sikolyok hangzottak fel, és mindenki a tribün fele nézett… feltűnt két nagyon ismerős alak, ráadásul az egyiknek olyan világító földönkívülis ruhája volt. Na ekkor rájöttünk, hogy az Bill meg Tom… még egy jó darabig ott ültek fent, és fótózkodtak pár fannak, sőt még integettek is. Igen… először azt hittük, hogy Bill meg Tom voltak azok, de… nem. Két fan nagyon buzgón beöltözött, és ügyesen elhitették, hogy ők az igazi ikerpár -.- grat.
Végül nyolckor elkezdődött életem legnagyszerűbb koncertje. Sikítottunk, és végig énekeltünk minden számot. Egyértelműen a Geisterfahrer és a Für immer jetzt volt a kedvencünk. Egy örök élmény marad ez az egész…Bill közben beszélt néhányszor, és szinte azonnal éreztem, hogy mennyire hálás nekünk, és rettentő boldog, hogy itt lehet. Érdekes volt számomra, mert úgy tűnt, hogy a gyönyörű mosolya mögött valami bölcs szomorúság is megbújik… mindenesetre egyszerűen megbabonázott a lénye… újra gyerek lehetettem =)
Az ezután következő események… hmm… érdekesnek mondhatók voltak. Egy Jugendhotelben (ez egy olyan „szálloda” féleség, ahol átutazók vagy fiatalok szállnak meg) szálltunk meg, és a folyosónkon mindenki kosaras fiú volt… xD Képzelhetitek, hogy azonnal felfedeztek minket xD….Egész este folyton kopogtak hozzánk, aztán visszaszaladtak és 2 méterről ordibálták, hogy „Komm, komm 2 Minuten”. Igen… ezen kicsit röhögtünk, de… nyugi nem történt semmi xD nagyon jól éreztük magunkat.
Rekord: 5 msn címet és 2 telefonszámot nyomtak a kezembe ;)
Azt hiszem ezzel most menőzni fogok… és… örülök, hogy végre kikapcsolódhattam, úgy, hogy a gondolataim eltűntek, és csak átadtam magam a zenének. Most nagyon másként látom a világot, és azt a helyzetet, amit kedden itthon hagytam. Nem tudom, hogy mi áll még előttem, de… most azt érzem, hogy sikerülhet. Sikerülhet rendbe tenni ezt magamban pontosan egy év után?
Édes Billem, ezt a bejegyzést csak Neked ajánlom! =) (L)
"Hey
Die Welt hält für Dich an
Hey
Hier in meinem Arm
Für immer jetzt"
Die Engel Dóry
2010. március 31., szerda
2010. március 29., hétfő
Rövid utazás
Sziasztok!
Azt hiszem joggal mondhatom ,hogy különleges nap volt a mai. Egyrészt, mert nagyon jól éreztük magunkat a lányokkal ^^
Másrészt viszont… egy fontos utazásnak van ma az évfordulója. És pont telihold van…. Telihold… Nem tudom… én továbbra sem hiszek a véletlenekben.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy ma mit is írjak. Belegondoltam, hogy írhatok boldogan, álmodozóan, szomorúan vagy dühösen, de… mára már annyira mindegy lenne.Eszembe jutott, hogy beteszek valami dalszöveget, vagy idézetet, de… inkább írok.Különleges utazás volt... igen, még mindig emlékszem rá, és mélyen a szívemben vannak ezek az emlékek bármennyire próbáltam egyes jeleneteket elfelejteni vagy kitörölni.Lehet vádolni azzal, hogy nem tudok elszakadni egyes dolgoktól, vagy néha kicsit a múltban ragadok, de… most úgy érzem, hogy ez nem baj, hisz… pontosan 1 éve történt az én kis Rövid utazásom Ausztriába, ahol megismertem egy fontos személyt, és sok nagyon jó barátot. Ezt a bejegyzést, azoknak ajánlom, akik velem osztoztak Innsbruck csodálatos hegyeinek panorájában.
De… írok még egy kis üzenetet is. Nem akarok SMS-t körmölni ,vagy megint levelet írni… azzal már egyszer felsültem eléggé azt hiszem. Most ide írok. Ha látod, akkor megtudhatod, ha nem, hát nem.
„Amikor mi találkoztunk nem az az ember voltam, aki most. Fogalmam sem volt arról, hogy mit jelent az a szó, hogy szerelem, vagy mélyebb emberi kapcsolatok. Igen, mondhatni, kissé éretlen voltam ahhoz, hogy felfogjam, hogy mi történik velem... és persze megijedtem, ezért gyáva módon elfutottam... amivel nem kis fájdalmat okozhattam Neked. De mára nagyon megbántam... Szép lassan rájöttem arra, hogy mennyire fontos vagy nekem, és mégiscsak a boldogságom kulcs vagy, és nem hagyhatlak futni. Nem tudom, hogy ezt valaha is tudtad rólam, de... így volt. Azon voltam, hogy megmutassam... más vagyok és megbízhatsz bennem. Tudom, hogy kételkedsz ebben, de szerintem felesleges, főleg ha viszonzatlanul is kitartott legalább fél évig. Ami a legmeglepőbb az egészben, hogy talán még most is egy piciny részem még mindig odavan érted, de... neked sok a barátod, és vannak összefüggések, amiket én nem érthetek meg a te életedben, hisz nem foglalok el olyan helyet a szívedben, amilyenről mindig is álmodtam.
Csupán most csak arról írok, hogy mi is zajlott le bennem… én nem várok el semmit, és nem is fogok, mert tudom, hogy az én szerepem már nem lehet több. Nehéz, de végülis mindig is sikerült elfogadnom… a jövő már a te kezedben van, és te döntöd el, hogy kit engedsz magadhoz igazán közel…”
Most pedig egy kicsit azt hiszem elugrom kikapcsolódni Bécsbe. Jót fog tenni egy kis koncert, ahol kitombolhatjuk magunkat ^^
És most mint feljebb említettem ezt nektek ajánlom: Candy, Lia, Szasza, Laci, Gabika, Szabi és Robi… nélkületek nem lehetett volna ilyen jó élményben részem! Remélem egyszer még csinálunk együtt egy jó kis bulit ;)
Azt hiszem joggal mondhatom ,hogy különleges nap volt a mai. Egyrészt, mert nagyon jól éreztük magunkat a lányokkal ^^
Másrészt viszont… egy fontos utazásnak van ma az évfordulója. És pont telihold van…. Telihold… Nem tudom… én továbbra sem hiszek a véletlenekben.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy ma mit is írjak. Belegondoltam, hogy írhatok boldogan, álmodozóan, szomorúan vagy dühösen, de… mára már annyira mindegy lenne.Eszembe jutott, hogy beteszek valami dalszöveget, vagy idézetet, de… inkább írok.Különleges utazás volt... igen, még mindig emlékszem rá, és mélyen a szívemben vannak ezek az emlékek bármennyire próbáltam egyes jeleneteket elfelejteni vagy kitörölni.Lehet vádolni azzal, hogy nem tudok elszakadni egyes dolgoktól, vagy néha kicsit a múltban ragadok, de… most úgy érzem, hogy ez nem baj, hisz… pontosan 1 éve történt az én kis Rövid utazásom Ausztriába, ahol megismertem egy fontos személyt, és sok nagyon jó barátot. Ezt a bejegyzést, azoknak ajánlom, akik velem osztoztak Innsbruck csodálatos hegyeinek panorájában.
De… írok még egy kis üzenetet is. Nem akarok SMS-t körmölni ,vagy megint levelet írni… azzal már egyszer felsültem eléggé azt hiszem. Most ide írok. Ha látod, akkor megtudhatod, ha nem, hát nem.
„Amikor mi találkoztunk nem az az ember voltam, aki most. Fogalmam sem volt arról, hogy mit jelent az a szó, hogy szerelem, vagy mélyebb emberi kapcsolatok. Igen, mondhatni, kissé éretlen voltam ahhoz, hogy felfogjam, hogy mi történik velem... és persze megijedtem, ezért gyáva módon elfutottam... amivel nem kis fájdalmat okozhattam Neked. De mára nagyon megbántam... Szép lassan rájöttem arra, hogy mennyire fontos vagy nekem, és mégiscsak a boldogságom kulcs vagy, és nem hagyhatlak futni. Nem tudom, hogy ezt valaha is tudtad rólam, de... így volt. Azon voltam, hogy megmutassam... más vagyok és megbízhatsz bennem. Tudom, hogy kételkedsz ebben, de szerintem felesleges, főleg ha viszonzatlanul is kitartott legalább fél évig. Ami a legmeglepőbb az egészben, hogy talán még most is egy piciny részem még mindig odavan érted, de... neked sok a barátod, és vannak összefüggések, amiket én nem érthetek meg a te életedben, hisz nem foglalok el olyan helyet a szívedben, amilyenről mindig is álmodtam.
Csupán most csak arról írok, hogy mi is zajlott le bennem… én nem várok el semmit, és nem is fogok, mert tudom, hogy az én szerepem már nem lehet több. Nehéz, de végülis mindig is sikerült elfogadnom… a jövő már a te kezedben van, és te döntöd el, hogy kit engedsz magadhoz igazán közel…”
Most pedig egy kicsit azt hiszem elugrom kikapcsolódni Bécsbe. Jót fog tenni egy kis koncert, ahol kitombolhatjuk magunkat ^^
És most mint feljebb említettem ezt nektek ajánlom: Candy, Lia, Szasza, Laci, Gabika, Szabi és Robi… nélkületek nem lehetett volna ilyen jó élményben részem! Remélem egyszer még csinálunk együtt egy jó kis bulit ;)
"Ez egy rövid utazás, álmodozás.
Jó, hogy itt voltam veled,
Jó, hogy itt voltál..."
Dóry
2010. március 25., csütörtök
Memories
Üdvözöllek Titeket, drágájim! =)
Ajajjj… remélem izgultok, mert itt a nyakunkon a TAVASZ! Alapvetően, nem vagyok szerelmes ebbe az évszakba, de most boldogsággal tölt el a meleg napsütés.
Remélem minden magyar TH fan felkészült, aki megy Bécsbe koncentre, meeeert… mááár csaaak 5 naaap :D
Jajj, hol is kezdjem. Rengeteg jó dolog történt ezen a héten velem. A csajokkal nagyon elvoltunk. Nikivel a földön fetrengetünk (szó szerint!) a röhögéstől a tesi öltözőben, Bettikével az SZTK-ban tervezgettük nevetve a jövőnket, Rékámmal pedig meg fogjuk venni az első igaz gördeszkánkat xD. Azt még el kell mondanom, hogy egyéni rekordot döntöttem! Ugyanis 2000 métert futottunk tesi órán, és az én eredményem ősszel 12.30 volt, most pedig a lányok közül elsőként én értem be, és az időm 9.20 volt! Gyuri bá’ totál örömködött azon, hogy milyen ügyes voltam ^^ aranyosan gratulált is =)
898989898989
Hosszú hét volt… rengeteg dolog történt. Szerencsére mondhatom azt, hogy a legtöbbje jó volt. Bármennyire is tiltakozik az agyam, most a szívem írja ezeket a sorokat. Talán valami gát van bennem, de… úgy érzem, hogy ezt ide tudom csak leírni, mert… nem tudom. Talán itt senki sem ítélkezik felettem…Réges régen csak párral sorral zártam le egy nagyon nehéz időszakot az életemben, és örültem, amiért nem bukkant fel többé. Most sincs semmi baj, csak… egy érzés, amiről azt hittem, hogy eltűnt, az még mindig létezhet. Kicsit telhetetlenné váltam, de... leálltam időben,kiélveztem a percet, és megelégedtem. Igazi, kézenfogható boldogságot éreztem ma, mert rájöttem, hogy van egy olyan ember az életemben, aki… talán nem csak az egyik barátjaként kezel, aki egy a sok közül, hanem… esetleg mint valami különleges személyt, barátot... (legalábbis szeretném ezt hinni) ... örültem, hogy találkoztunk =)
Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra! =)
"Ha egyszer fájni fog az élet, s a szemedbe bánat könnye gyűl, ne sírj, mert a legszebb álom az, mely sosem teljesül."
„ Kedvenc Dórim ”
Ajajjj… remélem izgultok, mert itt a nyakunkon a TAVASZ! Alapvetően, nem vagyok szerelmes ebbe az évszakba, de most boldogsággal tölt el a meleg napsütés.
Remélem minden magyar TH fan felkészült, aki megy Bécsbe koncentre, meeeert… mááár csaaak 5 naaap :D
Jajj, hol is kezdjem. Rengeteg jó dolog történt ezen a héten velem. A csajokkal nagyon elvoltunk. Nikivel a földön fetrengetünk (szó szerint!) a röhögéstől a tesi öltözőben, Bettikével az SZTK-ban tervezgettük nevetve a jövőnket, Rékámmal pedig meg fogjuk venni az első igaz gördeszkánkat xD. Azt még el kell mondanom, hogy egyéni rekordot döntöttem! Ugyanis 2000 métert futottunk tesi órán, és az én eredményem ősszel 12.30 volt, most pedig a lányok közül elsőként én értem be, és az időm 9.20 volt! Gyuri bá’ totál örömködött azon, hogy milyen ügyes voltam ^^ aranyosan gratulált is =)
898989898989
Hosszú hét volt… rengeteg dolog történt. Szerencsére mondhatom azt, hogy a legtöbbje jó volt. Bármennyire is tiltakozik az agyam, most a szívem írja ezeket a sorokat. Talán valami gát van bennem, de… úgy érzem, hogy ezt ide tudom csak leírni, mert… nem tudom. Talán itt senki sem ítélkezik felettem…Réges régen csak párral sorral zártam le egy nagyon nehéz időszakot az életemben, és örültem, amiért nem bukkant fel többé. Most sincs semmi baj, csak… egy érzés, amiről azt hittem, hogy eltűnt, az még mindig létezhet. Kicsit telhetetlenné váltam, de... leálltam időben,kiélveztem a percet, és megelégedtem. Igazi, kézenfogható boldogságot éreztem ma, mert rájöttem, hogy van egy olyan ember az életemben, aki… talán nem csak az egyik barátjaként kezel, aki egy a sok közül, hanem… esetleg mint valami különleges személyt, barátot... (legalábbis szeretném ezt hinni) ... örültem, hogy találkoztunk =)
Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra! =)
"Ha egyszer fájni fog az élet, s a szemedbe bánat könnye gyűl, ne sírj, mert a legszebb álom az, mely sosem teljesül."
„ Kedvenc Dórim ”
2010. március 15., hétfő
„Rossz úton jár az, aki álmokból épít várakat és közben elfelejt élni.”
Minden 6 hónappal ezelőtt kezdődött. Egy csütörtöki napon. Osztály főnöki óra előtt. Színtisztán emlékszek mindenre. Beszélgettünk, nevettünk, oltottuk egymást. Aztán felvett msn-re tök jó fejnek tűnt. Egyre többet beszélgettünk. Az elején nagyon más véleménnyel voltam róla, mint most. Aztán azt vettem észre, hogy egyre jobban kedvelem. Alig vártam, hogy hazaérjek és beszélgessünk, hogy suliban találkozzunk, hogy puszival köszönjünk.
2009.10.27. Moziban voltunk. Csak 2-en. Egy fantasztikus nap volt:) Itt már reménykedtem. Vonaton amikor jöttünk haza, rájöttem, hogy szeretem. Szükségem van rá, mert szeretem. Amikor leszállt puszi után annyit mondtam neki: ''Ich glab' an dich" Itt már rájött, hogy hogy érzek iránta.:/
Azt hittem kedvel, vagyis, hogy lehet több mint egy szimpla barátság. (Tévedtem, így utólag rájöttem.) Azt kihagytam, hogy egy vagy két hónapig majdnem minden hétfőn együtt mentünk haza. Már nem volt kétséges, hogy szeretem. Egyszer mondtam neki vasárnap, hogy holnap szeretnék neked valamit mondani. Persze azon a hétfőn nem mondtam semmit. Rá pár napra elmondtam msn-en, hogy hogy érzek iránta. De nem írtam le, hogy szeretem, csak megkérdeztem, hogy tudja e hogy hogy érzek iránta. A választ könnyű kitalálni. Nagyon elszúrtam, hogy nem élőben a szemébe mondtam azt a szót. Csak annyit kellett volna mondani, hogy szeretlek, csak féltem. Még rosszabb lett volna, ha a szemébe mondom, hogy szeretlek, mert ha nem mond rá semmit, akkor az még jobban fájt volna. De ha megtettem volna, az sem biztosíték rá, hogy most együtt lennénk. Nem rajtam múlt, múlik.
Hittem benne, hogy mi lehetünk egy pár. Nem kellett volna. Immár 6 hónapja nem önmagam vagyok. A rossz kedv eluralkodott rajtam. Eljutottam ahhoz a ponthoz, hogy már nem tudok érte sírni, nem érdemli meg.
Egy párszor elterveztem, hogy elmondom neki a szemébe, hogy szeretem, de nem tudtam megcsinálni, talán jobb is így. Nem érdemli meg, én szerettem, bármire képes lettem volna, érte. Talán még most is szeretem, de beláttam, hogy ki kell lépnem a múltból. Most már semmi sem lesz jobb. Már megtörtént. Nem tudok rajta változtatni. Csak ő tudna. De ő nem szeret. Soha nem is fog. Álmodhatok még vele, de az álmok soha nem válnak valóra. Muszáj lesz elfelejtenem, mert ha nem teszem csak még jobban fog fájni. Szenvedek. Még mindig, mert nem hallgattam másokra, hogy hagyjam, nem biztos, hogy ő a megfelelő partner... Önfejű voltam, többet akartam, talán csak én vártam el tőle többet. Tévedtem:(
6 hónap után most úgy érzem, hogy nem bántam meg semmit, de mégis rossz.
Ha nem szeretném ennyire, már rég elfelejtettem volna, de nem olyan egyszerű. Ezt mind el akartam neki mondani, de jobb így, hogy nem tud mindenről, így is túl sok mindent tud, ha nem vagyon önző, és nem szeretek bele, talán még most is nagyon jó barátok lennénk.
Nem akarok újra szerelmes lenni, félek az újabb kudarctól. Félek a fájdalomtól. Ha nem ismerem meg, most nem fájna. Minden 6 hónappal ezelőtt kezdődött. Nem kellett volna beleszeretnem, de már megtörtént. Most már csak el kell felejtenem. Mert nem érdemli meg, hogy így érezzek iránta.
Azért írtam le mind ezt, mert tudom, hogy már nem olvassa a blogot:) Így nem fogja megtudni. /Remélem nem tévedtem megint/
Köszönöm szépen a barátaimnak, akik mindig mellettem álltak. Dóri, Réka, Barbi, Flóra és a többiek:) Nagyon szeretlek titeket, és köszönöm, hogy elviseltek ilyen hülyén amilyen vagyok :D
„A szomorúság a fájdalom egy része, ami nem a testet, hanem a lelket sebzi meg.”
Dyna
2009.10.27. Moziban voltunk. Csak 2-en. Egy fantasztikus nap volt:) Itt már reménykedtem. Vonaton amikor jöttünk haza, rájöttem, hogy szeretem. Szükségem van rá, mert szeretem. Amikor leszállt puszi után annyit mondtam neki: ''Ich glab' an dich" Itt már rájött, hogy hogy érzek iránta.:/
Azt hittem kedvel, vagyis, hogy lehet több mint egy szimpla barátság. (Tévedtem, így utólag rájöttem.) Azt kihagytam, hogy egy vagy két hónapig majdnem minden hétfőn együtt mentünk haza. Már nem volt kétséges, hogy szeretem. Egyszer mondtam neki vasárnap, hogy holnap szeretnék neked valamit mondani. Persze azon a hétfőn nem mondtam semmit. Rá pár napra elmondtam msn-en, hogy hogy érzek iránta. De nem írtam le, hogy szeretem, csak megkérdeztem, hogy tudja e hogy hogy érzek iránta. A választ könnyű kitalálni. Nagyon elszúrtam, hogy nem élőben a szemébe mondtam azt a szót. Csak annyit kellett volna mondani, hogy szeretlek, csak féltem. Még rosszabb lett volna, ha a szemébe mondom, hogy szeretlek, mert ha nem mond rá semmit, akkor az még jobban fájt volna. De ha megtettem volna, az sem biztosíték rá, hogy most együtt lennénk. Nem rajtam múlt, múlik.
Hittem benne, hogy mi lehetünk egy pár. Nem kellett volna. Immár 6 hónapja nem önmagam vagyok. A rossz kedv eluralkodott rajtam. Eljutottam ahhoz a ponthoz, hogy már nem tudok érte sírni, nem érdemli meg.
Egy párszor elterveztem, hogy elmondom neki a szemébe, hogy szeretem, de nem tudtam megcsinálni, talán jobb is így. Nem érdemli meg, én szerettem, bármire képes lettem volna, érte. Talán még most is szeretem, de beláttam, hogy ki kell lépnem a múltból. Most már semmi sem lesz jobb. Már megtörtént. Nem tudok rajta változtatni. Csak ő tudna. De ő nem szeret. Soha nem is fog. Álmodhatok még vele, de az álmok soha nem válnak valóra. Muszáj lesz elfelejtenem, mert ha nem teszem csak még jobban fog fájni. Szenvedek. Még mindig, mert nem hallgattam másokra, hogy hagyjam, nem biztos, hogy ő a megfelelő partner... Önfejű voltam, többet akartam, talán csak én vártam el tőle többet. Tévedtem:(
6 hónap után most úgy érzem, hogy nem bántam meg semmit, de mégis rossz.
Ha nem szeretném ennyire, már rég elfelejtettem volna, de nem olyan egyszerű. Ezt mind el akartam neki mondani, de jobb így, hogy nem tud mindenről, így is túl sok mindent tud, ha nem vagyon önző, és nem szeretek bele, talán még most is nagyon jó barátok lennénk.
Nem akarok újra szerelmes lenni, félek az újabb kudarctól. Félek a fájdalomtól. Ha nem ismerem meg, most nem fájna. Minden 6 hónappal ezelőtt kezdődött. Nem kellett volna beleszeretnem, de már megtörtént. Most már csak el kell felejtenem. Mert nem érdemli meg, hogy így érezzek iránta.
Azért írtam le mind ezt, mert tudom, hogy már nem olvassa a blogot:) Így nem fogja megtudni. /Remélem nem tévedtem megint/
Köszönöm szépen a barátaimnak, akik mindig mellettem álltak. Dóri, Réka, Barbi, Flóra és a többiek:) Nagyon szeretlek titeket, és köszönöm, hogy elviseltek ilyen hülyén amilyen vagyok :D
„A szomorúság a fájdalom egy része, ami nem a testet, hanem a lelket sebzi meg.”
Dyna
2010. március 13., szombat
This is the life
Üdvözlet mindenkinek innen a fagyból! XD Az ember azt hinné, hogy itt a tavasz, de nem nagyon akarnak a gyümölcsfáink rügyezni xD.
Remélem megbocsátotok, hogy nem írtam, de egészen mostanáig nem volt minden rendben. 3 héttel ezelőtt, még kibírtam az iskolát nagy nehezen, de aztán ágynak estem, ezért maradtam itthon. Ilyenkor azt lenne szokás írni, hogy hamar túl lettem rajta, és új út erővel folytattam a tanulmányaimat, de nem így történt. 3 nap után visszamentem ugyan a suliban, de az orrom továbbra is folyt, aztán elkapott az a csúnya tavaszi fáradtság... ami egy kicsit súlyosabb, mint egy „fáradtság”, de... lényeg, hogy hamar elmúlt és most már csak ez számít.
Sok dolog járt az eszemben. Olyanok, amik talán még soha sem jöttek elő... néha nagyon nehéz elviselni a hétköznapok nyomását, és ilyenkor egy eléggé erős pozitív gondolkodásra van szükség. Igen, azt hiszem, hogy néha annyira nem tudjuk elengedni a porblémát, hogy elfelejtünk élni, nevetni, létezni...
Hogy mire is van az embernek a legnagyobb szüksége? Persze, talán az, hogy legyen valaki igazán mellettünk... aki meg tud nevettni, aki el tudja felettetni a problémát. Fontos, hogy olyanok után ne fussunk, ami soha sem lehet a mienk. Higyjétek el, ez megterhelő... a másik pedig talán az, hogy meg kell tudni elégedni... sokszor szeretném, de nem lehet minden (és mindenki, aki helyes pasi xD) az enyém.
Pénteken Rékánál aludtam, és állati jól éreztem magam! (L) xD Fűztünk krokodilokat. Az enyém egy picit szerintem agresszívabb, ezért Husi tuti afrikai krokodil, de Puki se semmi... főleg, mivel este 10-kor nekiálltt... na ezt nem írom le xD
Filmeztünk, Wiiiiiiztünk, társasáoztunk, és lazultunk... no meg rengeteget nevettünk xD Köszönöm Réka, ezt soha sem fogom elfelejteni =)
Csókoltatok mindenkit! {x.x}
ui.: Maaa megvettem életem első igazi VANS cipőjét ^^ egyszerűen imádom (L) xP
„Viel zu viel Liebe
an der Musik
Viel zu viele Grenzen
unbesiegt
So viele Gedanken
Und Wörter nicht beendet
Ich glaube nicht das das bald endet”
Dóry
Remélem megbocsátotok, hogy nem írtam, de egészen mostanáig nem volt minden rendben. 3 héttel ezelőtt, még kibírtam az iskolát nagy nehezen, de aztán ágynak estem, ezért maradtam itthon. Ilyenkor azt lenne szokás írni, hogy hamar túl lettem rajta, és új út erővel folytattam a tanulmányaimat, de nem így történt. 3 nap után visszamentem ugyan a suliban, de az orrom továbbra is folyt, aztán elkapott az a csúnya tavaszi fáradtság... ami egy kicsit súlyosabb, mint egy „fáradtság”, de... lényeg, hogy hamar elmúlt és most már csak ez számít.
Sok dolog járt az eszemben. Olyanok, amik talán még soha sem jöttek elő... néha nagyon nehéz elviselni a hétköznapok nyomását, és ilyenkor egy eléggé erős pozitív gondolkodásra van szükség. Igen, azt hiszem, hogy néha annyira nem tudjuk elengedni a porblémát, hogy elfelejtünk élni, nevetni, létezni...
Hogy mire is van az embernek a legnagyobb szüksége? Persze, talán az, hogy legyen valaki igazán mellettünk... aki meg tud nevettni, aki el tudja felettetni a problémát. Fontos, hogy olyanok után ne fussunk, ami soha sem lehet a mienk. Higyjétek el, ez megterhelő... a másik pedig talán az, hogy meg kell tudni elégedni... sokszor szeretném, de nem lehet minden (és mindenki, aki helyes pasi xD) az enyém.
Pénteken Rékánál aludtam, és állati jól éreztem magam! (L) xD Fűztünk krokodilokat. Az enyém egy picit szerintem agresszívabb, ezért Husi tuti afrikai krokodil, de Puki se semmi... főleg, mivel este 10-kor nekiálltt... na ezt nem írom le xD
Filmeztünk, Wiiiiiiztünk, társasáoztunk, és lazultunk... no meg rengeteget nevettünk xD Köszönöm Réka, ezt soha sem fogom elfelejteni =)
Csókoltatok mindenkit! {x.x}
ui.: Maaa megvettem életem első igazi VANS cipőjét ^^ egyszerűen imádom (L) xP
„Viel zu viel Liebe
an der Musik
Viel zu viele Grenzen
unbesiegt
So viele Gedanken
Und Wörter nicht beendet
Ich glaube nicht das das bald endet”
Dóry
2010. március 9., kedd
Tavaaassssssssssssszzzzzzz
Március(L)
Annyira jó, itt a tavasz:) Persze néha még hideg van, de jó érzés a madarak hangjára kelni, úgy sétálni az utcán, hogy szemembe süt a nap()
Tegnap voltunk a Stúdió K Színházba:D Hmm:D Kicsit fura egy "színház" na a lényeg ott rejlik, hogy nagyon jól éreztük magunkat a nap esti részén:P Voltak benne igen érdekes poénok meg úgy az egész érdekes volt.
A színház előtt bementünk a csajokkal a wcbe:D Dórikával alakítottunk: Pózolj színház wc-ben:D
Na suliról ne is beszéljünk:D Utolsó óránk infó volt: Dóri:D elkezd nyűglődni, először oda se figyelek rá, de amikor így elkezd rángatózni és azt mondja: Betti, nyűűűűűglődök /elkezdünk szakadni a röhögéstől/ én csak annyit feleltem rá: Te nem nyűglődsz hanem üklődsz:D Jó kis óra volt()
Pár nap és goooooooo Bécs:P Annyira várom már:$ Fantasztikus nap lesz:P
Másról nem akarok írni:) Nem akarok idézetet se írni:) De nem én lennék ha nem írnék:P
"A legvégén mindig eszünkbe jut, hogy milyen volt a kezdet:)"
Dynush- aki napról napra boldogabb:)
Annyira jó, itt a tavasz:) Persze néha még hideg van, de jó érzés a madarak hangjára kelni, úgy sétálni az utcán, hogy szemembe süt a nap()
Tegnap voltunk a Stúdió K Színházba:D Hmm:D Kicsit fura egy "színház" na a lényeg ott rejlik, hogy nagyon jól éreztük magunkat a nap esti részén:P Voltak benne igen érdekes poénok meg úgy az egész érdekes volt.
A színház előtt bementünk a csajokkal a wcbe:D Dórikával alakítottunk: Pózolj színház wc-ben:D
Na suliról ne is beszéljünk:D Utolsó óránk infó volt: Dóri:D elkezd nyűglődni, először oda se figyelek rá, de amikor így elkezd rángatózni és azt mondja: Betti, nyűűűűűglődök /elkezdünk szakadni a röhögéstől/ én csak annyit feleltem rá: Te nem nyűglődsz hanem üklődsz:D Jó kis óra volt()
Pár nap és goooooooo Bécs:P Annyira várom már:$ Fantasztikus nap lesz:P
Másról nem akarok írni:) Nem akarok idézetet se írni:) De nem én lennék ha nem írnék:P
"A legvégén mindig eszünkbe jut, hogy milyen volt a kezdet:)"
Dynush- aki napról napra boldogabb:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)