Toxic

Üdvözlet megint! xD

Nem tudok sok újjal szolgálni, nem volt nagy szám ez a hét… főleg, mert totál beteg voltam, de, hogy lássátok milyen aranyos vagyok, elárulom, hogy voltam suliban ^^

Megérte, mert jó volt a hangulat, főleg most pénteken. Bejött hozzánk egy szociális munkás, aki elvileg a drogprevencióról tartott előadást, de gyakorlatilag nem az volt. Érdekes dolgokat mondott… nem a szokásos maszlagot, hogy miért ne drogozzunk, stb… Azt hiszem, ahogy ez az ember beszélt, egyre jobban megerősítette bennem azt, hogy… talán mégsem elérhetetlen az a cél, amit kitűztem magam elé. Ugyanis én is szívesen foglalkoznék emberekkel, de nem mint orvos, hanem mint valaki, aki segít az olyan embereknek, akik lelkileg nincsenek rendben.
Természetesen tudom, hogy még nagyon sokszor fog változni ezt illetően a véleményem, de… úgy érzem, hogy most ehhez lenne kedvem.

Nikit idézem xD: „A szerelem drog”


„Az idő az embereket átalakítja, de a róluk őrzött képünket nem.”

Szeretettel, a ti Dórytok ^^

Elmúlt a tavasz. De súgd, meg kérlek, hol van a nyár.

Ma egy igen érdekes bejegyzést olvashatsz.:)


Hallok szavakat, miket senki se mond.
Látok napokat - ilyen máig sose volt.
Súgok valamit, mit nem hall senki sem.
Ölelek valakit, aki nincs is itt mellettem.

Hogy lettem hirtelen
furcsán védtelen,
s a jeges levegőn
láztól forró?

Miért vagyok boldogan
fájón nyugtalan,
ébren is álmodó?

Valami történt….
Sejtjeimben érzem.
Szorítja a szívem,
ahogy még semmi sem.

Valami ma történt.
Olyan, mintha égnék.
S mindent odadobnék
valakiért!

Minden kavarog – mint a szélben a por;
csak én maradok itt a zajban, valahol.
Még csak nem is fáj, hogy félek, elvesztem.
Sem a remegés, mit még soha sem éreztem…

Dyna:)

nem akarok még egy olyan bejegyzést írni, ahol csak idézet van ezért inkább ide beillesztek még egyet:)

„Ülök a sötétbe,
S szívem darabokra törve...
Sírok csak sírok,
Mert még mindíg szeretlek...
Megígértem,hogy nem ejtek miattad több könnyet,
De nélküled minden olyan máslett...
,Nincs ki vígasztalon,
Nincs ki megnyugtasson...
Csak az tudna megvígasztalni,
Aki az én szívemet összetudta törni...
De tudom,hogy ő nem jön el,
Neki az én szívem többé már nem kell... //nem mintha eddig kellett volna neki//
De annyira rossz ez így nekem,
Hiányzol!
De tudom,hogy ennek már vége,
S kezdődik egy új fejezet az életembe...
Nem tudom, hogy mi van a lapra írva,
Nem tudom,hogy ki lesz ki megdobogtatja a szívem újra...
De ha jön valaki,
Majd csak az ablakon nézek ki,
S ha ő az igazi,
Majd akkor a szívemben ajtót nyitok neki!”

Bitte gib mir noch eine letzte Minute:)

Egy kis újítás..remélem Dóri, nem zavar, hogy más lett a téma:)

Ma nagyon sok mindenen gondolkoztam. Legfőképpen két ember közötti kapcsolatokról. Ez alatt most nem a csak a kapcsolatokat értem, hanem a baráti szálakat is.
Az embernek szüksége van az élete során 2 emberre akikre mindenbe számíthat..itt most nem a szülőkre értem:D Kell egy az azonos nemből akivel mindent meg tud beszélni...akire mindig számíthat még akkor is ha nincsenek mindig együtt..de akkor is tudja, hogy Ő ott van a tömeg közepén, és bármikor bármit megoszthat vele. Ez a tény, hogy tudod, hogy van egy ilyen barátod ez nagyon nyugtató a lélek számára.
Aztán kell egy az ellenkező nemből, aki lehet a párod, de lehet egyszerűen csak egy barát...:)Csak egy barát, akit többre tartasz minden fiúnál...
Egy barát,-akivel minden álmod megmered osztani
-aki, a szemedbe néz és látja, hogy valami nincs rendben
Az élet így szép, ha van valaki:)
Sokat gondolkoztam mostanában azon, hogy kik fontosak számomra igazán. Mind két nemből tudnék egy pár embert felsorolni:) De nem teszem.
Sajnos, az utóbbi időben volt egy pár barát akit elvesztettem:( De úgy vagyok vele, hogy ha egy barátság véget ér akkor az el se kezdődött...11 év után...persze, én is hibáztam, elismerem...
De már nem bánt, egy ideig nagyon fájt...de rájöttem, hogy találtam értékesebb barátokat is:)


A mai napot nem mondhatom rossznak. Hangulat megvolt mindig. Jegyek is rendben voltak...
Délután. Vele. Együtt mentünk haza. Mint régen. El sem tudja képzelni mennyire jó volt, mennyit jelent nekem a közösen töltött percek.
Van egy nehéz szó, egy érzés ami nagyon nyom és fáj. Amit terveztem, hogy megcsinálom ma , természetesen nem tudtam megtenni... Talán máskor...nem fogok tudni tovább lépni, amíg ezt meg nem csinálom. Tudom, hogy mi lenne a helyes döntés, mindenki ezt próbálja beleverni a fejembe, de nem tudok mit tenni, nem tudom, hogy lopta be magát a szívembe, de már megtörtént. Visszafordíthatatlanul, ő már ott marad, ezt az érzést csak elfojtani tudom...


Idézet:

Felmerül egy újabb megválaszolatlan kérdés,
úgy érzem itt vagyok a végén.
Szívemben újra itt egy kérés,
arra kér felejtselek én.

Érzem nem lesz egyszerű,
de muszáj, hisz tudom, ez már túl meseszerű.
Szívem menten megszakad,
s félek minden régi seb újra felszakad.

Ráébredtem te soha nem leszel a párom,
s ez egy nagyon nagy károm.
A teljes felejtést epekedve várom,
se ez az egész nem lesz más,
csak egy valóra válatlan álom.


Betti

Lass mich laufen

Vasárnap van, és süt a nap. Hihetetlen érzés, de megint itt van a tavasz. Személy szerint én inkább a telet részesítem előnyben, de ha itt a tavasz mindig elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy majdnem egy évvel ezelőtt hogy szökött be a szürke téli hétköznapokba a csodálatos napsütés. Igen, még mindig emlékszem rá.
A tavasz az én szívemben mindig ennek a metaforája lesz.

Ezen a héten nem történt semmi különös azon kívül, hogy rendesen megszívattak minket a rengeteg dolgozattal... nem volt egyszerű, de túléltem. Főleg, hogy újabban Ingriddel és Nikivel nézegettük a lehetséges jelöltjeinket xD
„Ingrid number 1. pasija” xD

Osztályfőnöki órán az igazgató beszélt az érettségiről... Nah ne, ez még nálam nagyon messze van xD –gondoltam magamban. Nem szeretek ennyire előre menni a jövőbe, bevallom.
De Rékum előtt le a kalappal... a kis dokinéni már megtanult összeszerelni egy injekciós tűt... xD Respect, drágám és szeretés van ^^ <3
Ahogy most visszaemlékezem a hét eseményeire jó kedvem van, bár tegnap kicsit rosszul voltam, mert elkezdtem eléggé durván köhögni, de ma már jobb lett.
Őszintén szólva, ha visszatekintek az érzéseimbe, észreveszek pár érdekes dolgot. Sokat gondolkodom mostanában... talán kicsit többet a kelleténél. Azt hiszem egyes dolgok jelentőségét hatalmas mértékben átértékeltem magamban. Számba vette azt, hogy kik azok az emberek, akik igazán mellettem állnak, és kik azok, akikről tudom, hogy nem tennének olyat, ami nekem fájna. Szép lassan kikristályosodik ez a fajta kép... és tudom, hogy eljön majd az a nap, amikor egy közösségben elég sok dolog megváltozik. Igen, mind különbözőek vagyunk, ezért természetesen nincs olyan, hogy mindenki mindenkit szeret. De nem is baj, hiszen csak így tudjuk megismerni az igazán értékes embereket. Hiszem azt, hogy jó az, aki meghallgat, aki nem dühös, nincs tele keserűséggel és nem rekeszt ki senkit. Igen, néha tényleg nehéz mindenkit elviselni, de az együttélés első és legfontosabb feltétele ez.
Lehet, hogy kicsit sokszor boncolgatom ezt a témát, de úgy érzem, hogy elsősorban most ezzel kell tisztában lenni... aztán, ha az ember megtalálja az igazi útját, akkor lesz képes majd igazán szeretni.

Ui.: Nikcsú, csak óvatosan azzal az isteni szikrával xD

ˇˇˇˇ
"Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha."

ˇ
Puxanthok mindenkit:
Dóry

Csak az kedves nekünk igazán, akit féltünk elveszíteni.

Amikor azt hiszed már minden érzés lecsendesült a szívedben, azt hiszed, hogy tudod Őt úgy kezelni, mint egy barátot, amikor már elhiteted magaddal, hogy boldog vagy nélküle is, amikor már nem hiányzik...aztán ez egyik pillanatról a másikra megint úgy érzel iránta, mint régen, ugyanúgy vágsz az nevetésére, a hangjára, a nézésére...akkor ezt hívják önbecsapásnak. Igen hazudtam magamnak, azt gondoltam, hogy eltudom felejteni, hogy minden könnyebb lesz nélküle...de mégis azt érzem, hogy semmi se jobb... nem tudom már azt se eltitkolni, hogy mit jelent az msn-es kiírásom, rájön... annyira nehéz:/ Tudom mit kéne tennem, vagyis az agyam tudja, de hosszú távra a szívemnek nem tudok parancsolni. Annyira jól esik, ha beszélünk msn-en, olyankor mindig jó kedvem lesz / páran észrevették, hogy ha beszélünk akkor nagyon boldog vagyok/ Ezek csak pillanatnyi boldogságok :/ Azt hiszem innentől egyedül kell magamat rendbe hozni...
Ma megkérdezte, hogy mit lehetne tenni az ellen, hogy ne legyen rossz kedvem / vagyis ez volt a lényege, nem tudom már, hogy kérdezte/ nem akarok rámenős libának tűnni /mivel nem vagyok olyan/ ezért inkább nem azt mondtam, hogy mi lenne a jó...
Úgy érzem muszáj írnom, mert ha nem bedilizek..., hogy folyamatosan az "elérhetetlen"-en jár az agyam...talán ha vele beszélnék könnyebb lenne, vagy nem:/
Annyiszor elbizonytalanodok, nem tudom már mi lenne a jó, vagy mi lenne a helyes döntés..
Jó lenne már végre helyesen látni ezt az egészet.
Próbálok tényleg próbálok túllépni ezen az egészen, de nem megy:S Nem tudom, hogy voltam képes ennyire beleszeretni...


Idézet:
ˇˇAz embert nem a fájdalom öli meg, hanem a remények melyekben csalódott.ˇˇ


°°Dyna- aki még mindig hisz az álmaiban, hogy valóra válhatnak...

Minden álom egyszer eltűnik:)

A hét nem jól fejeződik be:( Beteg lettem, és nem tudok menni a farsangra:'( De:P azért jó dolog is van a betegségben: sokáig lehet aludni, lemaradok pár dogáról (jó tom úgyis be kell pótolni, de akkor is jó) lehet filmeket nézni, halom számra ( míg meg nem unom ) és van időm gondolkozni.
Sok minden átfutott a fejemen, leginkább azon gondolkoztam el, hogy kik is fontosak az életemben...nem fogok személyeket megemlíteni:) Kezdek helyes irányba menni:) Bár arra is rájöttem, hogy sok mindent hagytam, úgy, ahogy alakult.
Nem fogom már leírni, hogy most mit gondolok bizonyos dolgokról, mert úgy döntöttem, hogy jobb ha néhány mondat inkább nem hangzik el, inkább magamban tartom...ha meg érdekel vkit bár kétlem, akkor majd rákérdez.
Barbival beszélgettünk, arról, hogy jó dolog volt e, hogy megadtam a blog címet... hát:) elgondolkoztam rajta, mivel semmit nem változtatott meg ( nem is vártam el ), de arra jó volt ,hogy kicsi tisztábban látta a helyzetet...azt hiszem...
Említésre méltó: Barbival egyre jobb barátság alakul ki köztünk, sok mindent megosztunk egymással, és mindig van közös témánk:) Ennek nagyon örülök.
Sajnos a diák olimpián nem vehet részt:'( Annyira szar érzés:(

Sok sikert kívánok a hnapi dogákhoz! Kitartás mindenkinek!!
Ui: Niki köszönöm a szíveket(L)

Idézet:

„Fáj a szív ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!”

°°Dyna°°

Február 14. Valentín nap

Hétvége, nem is tudom pontosan, milyen volt:) Legyen 50-50%:D Szombaton moziba voltunk, megnéztük a Valentin nap c. filmet:) Aranyos volt, csak hát:/ mindenhol párok voltak a moziba:D kicsit szar volt:D Na mindegy. Amúgy tiszta hülyeség ez a Valentin nap...nem csak ezen a napon lehet ajándékot adni a párodnak...
Tegnap este felhívtak az osztálytársaim, a suliból mert unatkoztak...olyan jó volt, mert mindenki egyszerre mondta, hogy szeretünk:) annyira jó érzés volt, de tényleg:)
Pénteken itt volt barátnőm, körmöt csináltam neki, közbe filmet néztünk és beszélgetünk. Jó kis nap volt;)
Nem nagyon tudok, mit írni, nem történik mostanában semmi érdekes...

Tudom, hogy akiről az előző bejegyzések szólnak, valamikor el fogja olvasni. Egy dolgot kérek Tőled, ha elolvastad, kérlek mondj el mindent, amit gondolsz, tudom, hogy semmi sem fog megváltozni, de szeretném tudni, hogy neked mi játszódik le a fejedbe...Köszönöm.

Idézet:
" Amit az ész lát, az a szívnek nem fáj."

Dyna

Just daaaanceee

Szerda.

Szerintem egész jó kis nap volt. Szerencsére minden visszakerült a régi kerékvágásba „lekopogja”. Réka visszajött a síelésből, így teljes volt a csapat, és szerencsére az egyéb gondok is megoldódni tűntek.

Az utóbbi pár napban rengeteg gondolat, kedv és érzés váltotta magát az életemben. Érdekes ez a néha minden jó, néha minden rossz hangulat... sajnos alapvetően ilyen vagyok, hogy reggel mindenkit meg tudok enni, de délutánra, vagy amint jó jegyet kapok, azonnal jó kedvem lesz =)

Azon kezdtem gondolkodni, hogy mennyi minden lett más... fura, de már más dolgok foglalkoztatnak, és... azt hiszem már nem félek kijelenteni, hogy, ami lassan egy éve történt már szinte egy eltűnő emlékkép. Nem hittem volna, hogy valaha is visszatalálok az én saját „kijelölt” utamra, de hál’ Istennek mégis így lett. Sokáig azt hittem, hogy a varázslatos valaki nélkül nem élet az élet, meg hogy, hogyan fogok én egyedül boldogulni, de ezek a problémák teljesen eltűntek. Egy pillantás alatt... mintha csak felkapcsolták volna a villanyt egy sötét szobában. És mára már sokkal jobb... talán nevetségesen fog hangzani, de... igenis jobb és könnyebb így az élet. Az ember önbizalmának nagyon jó tesz, ha egy fáradtságos kapcsolatból kilépve észreveszi, hogy mégis van „élet”... mégis vannak mások, s talán mégsem marad egyedül.
Azt hiszem megpróbálok a jelenre koncentrálni, de ugyanakkor, egy valamit soha se felejtsetek el: Álmodni is kell! ;)

„Ich habe die Vergangheit hinter mich gelassen, damit ich in der Gegenwart leben kann, aber ich fühle machmal, dass ich ebenso nach meinen Traumen laufe”

//Betti, ezt most neked ajánlom. Szeretném, ha tudnád, hogy én mindig melletted állok, bármi történjen is. Soha se kételkedj, bízz bennem, és ne félj elmondani azt, ami bánt. Hidd el, segítek és megpróbállak majd felvidítani =)//

Dóry