Erlich gesagt...

Szerda.
Jó kis nap volt... tulajdonképpen nem történt semmi különös sem ma, sem tegnap... talán ezért nem is írtam, de most éreztem, hogy valami fontosat kell megosztanom veletek.

Ma a barátságon, és annak jelentésén gondolkodtam. Azt hiszem van ehhez bőven tapasztalaton, hogy lassan erről is elmélkedni tudjak.
Sokszor teszem fel magamnak azt a kérdést: Milyen egy igazi, jó barát? Szerintem ezt néha mindenki megkérdezni magától. Megkérdezzük, mert szeretnénk, ha lenne mellettünk egy igaz barát. De vajon magunktól is megkérdezzük azt, hogy „Vajon én jó igaz barát vagyok?”
Azt hiszem, én mindig is igyekeztem az lenni. Mindenkinek folyton azt sugalltam, hogy nekem bármit el lehet mondani, és én tényleg szívesen meghallgattam mások problémáit. Talán kicsit mániámmá is vált a pszicihológizálás... talán sok dologhoz egyáltalán nincs közöm, és... van olyan probléma, amit még én sem tudok megoldani.
Anyukám mindig azt mondta, hogy néha túl sokat várok el az emberektől, és néha túl naivan látom a világot... talán igaz is, de nem bánom. Továbbra is kitartok amellett, hogy szerintem az embernek néha nem a feltétlen őszinteségre van szüksége. Néha jól esik az, ha például egy elszúrt frizurára azt mondja valaki: „Nem baj, majd megnő és megint jól fog kinézni”, és mosolyog. Néha nem a nyers őszinteségre, hanem az őszinte megértésre van szükségünk. Azaz nekem erre van szükségem.
(Nem szeretném, ha valaki félreértené. Nem arra gondoltam, hogy hazudni kell vagy álarcot hordani... itt csupán a másik ember elfogadására és a kedves pártatlan véleményre világítottam rá)
Szerintem egész nyugodtan kijelenthetem, hogy mindig sok barátom volt. És most direkt múlt időt választottam... ugyanis az életemben bekövetkező nagy váltás után, alig-alig maradt meg pár igazán jó barátom, de mégsem bánkódtam, hisz szereztem újakat, s reménykedtem, hogy ők nagyon sokáig mellettem állnak majd. Azt hiszem eddig abban hittem, hogy itt majd semmiféle probléma nem ütheti fel a fejét, de mégis... ilyenek vagyunk.
//Ne értse senki félre, én nem célozgatok, ezek csupán az én gondolataim//

Az írásomat most nem ajánlom. Azok, akik igazán közel állnak hozzám, tudják, hogy szeretem őket. Most nem írok nevet. Ismerjen rá mindenki magára... hisz én annyiszor mondtam. Csak emlékezzetek!

„Az igaz barátság nem a nyers őszinteségen, hanem az őszinte megértésen alapszik”

Dóry