Elmúlt a tavasz. De súgd, meg kérlek, hol van a nyár.

Ma egy igen érdekes bejegyzést olvashatsz.:)


Hallok szavakat, miket senki se mond.
Látok napokat - ilyen máig sose volt.
Súgok valamit, mit nem hall senki sem.
Ölelek valakit, aki nincs is itt mellettem.

Hogy lettem hirtelen
furcsán védtelen,
s a jeges levegőn
láztól forró?

Miért vagyok boldogan
fájón nyugtalan,
ébren is álmodó?

Valami történt….
Sejtjeimben érzem.
Szorítja a szívem,
ahogy még semmi sem.

Valami ma történt.
Olyan, mintha égnék.
S mindent odadobnék
valakiért!

Minden kavarog – mint a szélben a por;
csak én maradok itt a zajban, valahol.
Még csak nem is fáj, hogy félek, elvesztem.
Sem a remegés, mit még soha sem éreztem…

Dyna:)

nem akarok még egy olyan bejegyzést írni, ahol csak idézet van ezért inkább ide beillesztek még egyet:)

„Ülök a sötétbe,
S szívem darabokra törve...
Sírok csak sírok,
Mert még mindíg szeretlek...
Megígértem,hogy nem ejtek miattad több könnyet,
De nélküled minden olyan máslett...
,Nincs ki vígasztalon,
Nincs ki megnyugtasson...
Csak az tudna megvígasztalni,
Aki az én szívemet összetudta törni...
De tudom,hogy ő nem jön el,
Neki az én szívem többé már nem kell... //nem mintha eddig kellett volna neki//
De annyira rossz ez így nekem,
Hiányzol!
De tudom,hogy ennek már vége,
S kezdődik egy új fejezet az életembe...
Nem tudom, hogy mi van a lapra írva,
Nem tudom,hogy ki lesz ki megdobogtatja a szívem újra...
De ha jön valaki,
Majd csak az ablakon nézek ki,
S ha ő az igazi,
Majd akkor a szívemben ajtót nyitok neki!”