Szerda.
Szerintem egész jó kis nap volt. Szerencsére minden visszakerült a régi kerékvágásba „lekopogja”. Réka visszajött a síelésből, így teljes volt a csapat, és szerencsére az egyéb gondok is megoldódni tűntek.
Az utóbbi pár napban rengeteg gondolat, kedv és érzés váltotta magát az életemben. Érdekes ez a néha minden jó, néha minden rossz hangulat... sajnos alapvetően ilyen vagyok, hogy reggel mindenkit meg tudok enni, de délutánra, vagy amint jó jegyet kapok, azonnal jó kedvem lesz =)
Azon kezdtem gondolkodni, hogy mennyi minden lett más... fura, de már más dolgok foglalkoztatnak, és... azt hiszem már nem félek kijelenteni, hogy, ami lassan egy éve történt már szinte egy eltűnő emlékkép. Nem hittem volna, hogy valaha is visszatalálok az én saját „kijelölt” utamra, de hál’ Istennek mégis így lett. Sokáig azt hittem, hogy a varázslatos valaki nélkül nem élet az élet, meg hogy, hogyan fogok én egyedül boldogulni, de ezek a problémák teljesen eltűntek. Egy pillantás alatt... mintha csak felkapcsolták volna a villanyt egy sötét szobában. És mára már sokkal jobb... talán nevetségesen fog hangzani, de... igenis jobb és könnyebb így az élet. Az ember önbizalmának nagyon jó tesz, ha egy fáradtságos kapcsolatból kilépve észreveszi, hogy mégis van „élet”... mégis vannak mások, s talán mégsem marad egyedül.
Azt hiszem megpróbálok a jelenre koncentrálni, de ugyanakkor, egy valamit soha se felejtsetek el: Álmodni is kell! ;)
„Ich habe die Vergangheit hinter mich gelassen, damit ich in der Gegenwart leben kann, aber ich fühle machmal, dass ich ebenso nach meinen Traumen laufe”
//Betti, ezt most neked ajánlom. Szeretném, ha tudnád, hogy én mindig melletted állok, bármi történjen is. Soha se kételkedj, bízz bennem, és ne félj elmondani azt, ami bánt. Hidd el, segítek és megpróbállak majd felvidítani =)//
Dóry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése