2010. február 21., vasárnap

Lass mich laufen

Vasárnap van, és süt a nap. Hihetetlen érzés, de megint itt van a tavasz. Személy szerint én inkább a telet részesítem előnyben, de ha itt a tavasz mindig elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy majdnem egy évvel ezelőtt hogy szökött be a szürke téli hétköznapokba a csodálatos napsütés. Igen, még mindig emlékszem rá.
A tavasz az én szívemben mindig ennek a metaforája lesz.

Ezen a héten nem történt semmi különös azon kívül, hogy rendesen megszívattak minket a rengeteg dolgozattal... nem volt egyszerű, de túléltem. Főleg, hogy újabban Ingriddel és Nikivel nézegettük a lehetséges jelöltjeinket xD
„Ingrid number 1. pasija” xD

Osztályfőnöki órán az igazgató beszélt az érettségiről... Nah ne, ez még nálam nagyon messze van xD –gondoltam magamban. Nem szeretek ennyire előre menni a jövőbe, bevallom.
De Rékum előtt le a kalappal... a kis dokinéni már megtanult összeszerelni egy injekciós tűt... xD Respect, drágám és szeretés van ^^ <3
Ahogy most visszaemlékezem a hét eseményeire jó kedvem van, bár tegnap kicsit rosszul voltam, mert elkezdtem eléggé durván köhögni, de ma már jobb lett.
Őszintén szólva, ha visszatekintek az érzéseimbe, észreveszek pár érdekes dolgot. Sokat gondolkodom mostanában... talán kicsit többet a kelleténél. Azt hiszem egyes dolgok jelentőségét hatalmas mértékben átértékeltem magamban. Számba vette azt, hogy kik azok az emberek, akik igazán mellettem állnak, és kik azok, akikről tudom, hogy nem tennének olyat, ami nekem fájna. Szép lassan kikristályosodik ez a fajta kép... és tudom, hogy eljön majd az a nap, amikor egy közösségben elég sok dolog megváltozik. Igen, mind különbözőek vagyunk, ezért természetesen nincs olyan, hogy mindenki mindenkit szeret. De nem is baj, hiszen csak így tudjuk megismerni az igazán értékes embereket. Hiszem azt, hogy jó az, aki meghallgat, aki nem dühös, nincs tele keserűséggel és nem rekeszt ki senkit. Igen, néha tényleg nehéz mindenkit elviselni, de az együttélés első és legfontosabb feltétele ez.
Lehet, hogy kicsit sokszor boncolgatom ezt a témát, de úgy érzem, hogy elsősorban most ezzel kell tisztában lenni... aztán, ha az ember megtalálja az igazi útját, akkor lesz képes majd igazán szeretni.

Ui.:
Nikcsú, csak óvatosan azzal az isteni szikrával xD

ˇˇˇˇ
"Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha."

ˇ
Puxanthok mindenkit:
Dóry

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése