Ma nagyon sok mindenen gondolkoztam. Legfőképpen két ember közötti kapcsolatokról. Ez alatt most nem a csak a kapcsolatokat értem, hanem a baráti szálakat is.
Az embernek szüksége van az élete során 2 emberre akikre mindenbe számíthat..itt most nem a szülőkre értem:D Kell egy az azonos nemből akivel mindent meg tud beszélni...akire mindig számíthat még akkor is ha nincsenek mindig együtt..de akkor is tudja, hogy Ő ott van a tömeg közepén, és bármikor bármit megoszthat vele. Ez a tény, hogy tudod, hogy van egy ilyen barátod ez nagyon nyugtató a lélek számára.
Aztán kell egy az ellenkező nemből, aki lehet a párod, de lehet egyszerűen csak egy barát...:)Csak egy barát, akit többre tartasz minden fiúnál...
Egy barát,-akivel minden álmod megmered osztani
-aki, a szemedbe néz és látja, hogy valami nincs rendben
Az élet így szép, ha van valaki:)
Sokat gondolkoztam mostanában azon, hogy kik fontosak számomra igazán. Mind két nemből tudnék egy pár embert felsorolni:) De nem teszem.
Sajnos, az utóbbi időben volt egy pár barát akit elvesztettem:( De úgy vagyok vele, hogy ha egy barátság véget ér akkor az el se kezdődött...11 év után...persze, én is hibáztam, elismerem...
De már nem bánt, egy ideig nagyon fájt...de rájöttem, hogy találtam értékesebb barátokat is:)
A mai napot nem mondhatom rossznak. Hangulat megvolt mindig. Jegyek is rendben voltak...
Délután. Vele. Együtt mentünk haza. Mint régen. El sem tudja képzelni mennyire jó volt, mennyit jelent nekem a közösen töltött percek.
Van egy nehéz szó, egy érzés ami nagyon nyom és fáj. Amit terveztem, hogy megcsinálom ma , természetesen nem tudtam megtenni... Talán máskor...nem fogok tudni tovább lépni, amíg ezt meg nem csinálom. Tudom, hogy mi lenne a helyes döntés, mindenki ezt próbálja beleverni a fejembe, de nem tudok mit tenni, nem tudom, hogy lopta be magát a szívembe, de már megtörtént. Visszafordíthatatlanul, ő már ott marad, ezt az érzést csak elfojtani tudom...
Idézet:
Felmerül egy újabb megválaszolatlan kérdés,
úgy érzem itt vagyok a végén.
Szívemben újra itt egy kérés,
arra kér felejtselek én.
Érzem nem lesz egyszerű,
de muszáj, hisz tudom, ez már túl meseszerű.
Szívem menten megszakad,
s félek minden régi seb újra felszakad.
Ráébredtem te soha nem leszel a párom,
s ez egy nagyon nagy károm.
A teljes felejtést epekedve várom,
se ez az egész nem lesz más,
csak egy valóra válatlan álom.
Betti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése