Sziasztok!
Drágájim, mit szóltok ehhez a nagyszerű időhöz? Ugyan én nem voltam itthon, de kaptam az esőből rendesen. Remélem mindenkinek jól telik a nyár xP legyetek rosszak és olvassatok!
*.*
Igen, újra itthon. Felemelő és különleges érzés visszatérni a civilizációba. Jól van, nem panaszkodom… xD
Kemencén töltöttünk egy hetet a hittantábor keretein belül. Igazából az élményeim eléggé vegyesek, mert a felét végigunatkoztam, viszont amikor visszajöttek a fiúk akkor már jó volt.
Ugyanis a téma a tisztaság volt, ezért szétszedtek minket...
Nem tettem magam szentnek, szóval volt hogy kicsit untam az előadásokat, bár volt egy-két eléggé érdekes dolog, amin elgondolkodtam.
Mint említettem állati poénok és arcok gyűltek ott össze… a röhögőgörcs szerencsére ismét visszatért belém, úgyhogy nyomtuk a bulit xD
Misicsunáj, a szexy görl xD
Gergő, a waka-waka táncunk xP
Józsika a térképes beszólásod édi volt =)
Kis Gergő nagyon jól masszírozol ;)
Panni, jó kis feleségem voltál xD
..>..>..>
A gondolataim nagyrészt eléggé letisztultak. Nem szenvedek már minden egyes percben, és nem keresek már idióta értelmeket dolgokban. Sokat segített ez a tábor. Megláttam az értékeket, és megtanultam tisztelni őket.
Olyat láttam, ami picit átformálta az életről kialakított képemet.
Szerdán elmentünk Ipolytölgyesre egy szeretetotthonba. Nekünk azt mondták, hogy mozgássérült, de szellemileg épp gyerekkel fogunk találkozni (pl.: aki nyitott hátgerinccel születik). Nem ez lett… végigvezettek minket az intézeten, ahol nemcsak testi, de szellemi fogyatékosok voltak. Majd olyan csoportba vezettek, ahol hat gyerek volt, akik szintén halmozottan sérült volt…
Gondolom most már mindenki el tudja ezt képzelni. Láttam a szemükben a szeretet iránti vágyat, a szenvedést de az örömöt is. Fura lehet, ha egy olyan ember megy oda hozzád, aki csak artikulálatlanul nyög és nehezen lépked, de… közben meg csak meg akar ölelni. Nem fogok belemenni a részletekbe, ha nem haragszotok… csupán annyit írok, hogy aki nem képes megbecsülni a saját életet, és értelmetlen dolgok miatt akar meghalni menjen oda, és nézze meg, hogy mások hogy élnek. Sérülten. Árván. Mégis élnek, és nem akarnak meghalni… ezt gondolja meg minden ember.
Nem akarok nagyon komolykodni, mert most jó kedvemben vagyok (meg sokan mondják, hogy nem áll jól xD), de… azt hiszem ez az oldal kifejlett bennem. Van, hogy csak hülyülük és nevetek, de… amikor írok akkor minden más. Komoly gondolatok szállnak meg… kezdem azt hinni, hogy ez a fájdalom pozitív kihatása az életemre... néha én sem tudom, hogy ki vagyok, most pedig azt érzem, hogy igen, lassan megértem.
Bettike... pénteken Hajdúszoboszló!! Nagyot fogunk partizni xDxDxD
Puxantsch
Dóry
2010. július 31., szombat
2010. július 20., kedd
Allein. Immer.
Sziasztok!
Miújság veltek ebben a nagy melegben? xP Remélem mindenki a strandon sütteti magát, vagy valahol császkál, mert ezt a meleget csak így lehet kibírni xD
Ugyan már vége a VB-nek, de akkor is leírom, hogy Németország a harmadik lett! (L) Lelkesen néztem a meccseket, és a családomat is átalakítottam német drukkerekké xP. Kár, hogy csak négy évente van VB =( de jó hangulata volt, az biztos =)
*.*.*.*.*
Életemben sok érdekes élményt éltem már át. Az egyik ilyen a Láthatatlan kiállítás volt. Vaksötét szobákon vezetett át minket egy nem látó vagy gyengén látó ember, és csak más egyéb érzékeinkre támaszkodhattunk. Tapintottunk, szagoltunk és hallottunk.
Sokáig voltunk sötétben. Először az ember szemének szokatlan a teljes sötétség, majd szépen lassan hozzá szokik. Egy idő után, már nem is annyira fura… egészen ügyesen ki tudjuk venni néhány dolog alakját is. Ám… egyszer eljött a távozás pillanata. Mielőtt kiengedtek volna minket a fényre elmondták, hogy csak óvatosan és lassan nyissuk ki a szemünket, mert a hirtelen fénytől akár meg is vakulhatunk… esetleg egy darabig fejfájásunk is lehet…
Hogy miért írtam le ezt? Talán kicsit bután vagy értelmetlenül hangzik, de ez az én boldogságom metaforája. Én másfél évet töltöttem a sötétségben, és igen, hozzászoktam. Egészen annyira, hogy mára már a fény a szokatlan… nekem is meg kell tanulnom újra kimenni a fényre, és élvezi a valóságot.
Elbújtam… elrejtőztem a világ elől a saját világomba, ahol semmi sem fájt. Egy ideig rossz volt, hogy nincs senkim, aztán már nem is volt szükségem a szerelemre.
Most pedig megkaptam Istentől a lehetőséget… valójában én kértem, és igen, megkaptam. De félek, hogy megvakulok. Félek, hogy ez mégsem ez az én világom. Én nem vagyok depressziós, és nincsenek egyéb szociális problémáim, de ha végignézek az életemen sok volt a rossz, és picivel kevesebb a jó. Vannak olyan sebek, amiken még mindig eléggé vékony a heg, és könnyen felszakadnak.
Ha megnézem a lejátszási listámat, rengeteg benne az olyan dal, ami a fájdalomról és a reménytelen szerelemről szól. Mert így van ez az igazi zenében… a fájdalmat sokkal könnyebb dalba önteni, és átadni az embereknek…
Nem tudom, hogy valaha meg fogom tanulni a szeretet igazi nyelvét, mégis… most úgy érzem, hogy talán jó úton járok, és van egy kis esély arra, hogy visszataláljak a régi önmagamhoz.
Továbbra is hiszek abban, hogy az életünkben megélt dolgok igenis formálnak minket. Vannak olyan vonások, amik velünk együtt születnek, vannak, amiket az életünk ajándékoz nekünk. Ebben növünk fel, és halunk meg később.
"Geisterfahrer
Fahren immer allein..."
D.
Miújság veltek ebben a nagy melegben? xP Remélem mindenki a strandon sütteti magát, vagy valahol császkál, mert ezt a meleget csak így lehet kibírni xD
Ugyan már vége a VB-nek, de akkor is leírom, hogy Németország a harmadik lett! (L) Lelkesen néztem a meccseket, és a családomat is átalakítottam német drukkerekké xP. Kár, hogy csak négy évente van VB =( de jó hangulata volt, az biztos =)
*.*.*.*.*
Életemben sok érdekes élményt éltem már át. Az egyik ilyen a Láthatatlan kiállítás volt. Vaksötét szobákon vezetett át minket egy nem látó vagy gyengén látó ember, és csak más egyéb érzékeinkre támaszkodhattunk. Tapintottunk, szagoltunk és hallottunk.
Sokáig voltunk sötétben. Először az ember szemének szokatlan a teljes sötétség, majd szépen lassan hozzá szokik. Egy idő után, már nem is annyira fura… egészen ügyesen ki tudjuk venni néhány dolog alakját is. Ám… egyszer eljött a távozás pillanata. Mielőtt kiengedtek volna minket a fényre elmondták, hogy csak óvatosan és lassan nyissuk ki a szemünket, mert a hirtelen fénytől akár meg is vakulhatunk… esetleg egy darabig fejfájásunk is lehet…
Hogy miért írtam le ezt? Talán kicsit bután vagy értelmetlenül hangzik, de ez az én boldogságom metaforája. Én másfél évet töltöttem a sötétségben, és igen, hozzászoktam. Egészen annyira, hogy mára már a fény a szokatlan… nekem is meg kell tanulnom újra kimenni a fényre, és élvezi a valóságot.
Elbújtam… elrejtőztem a világ elől a saját világomba, ahol semmi sem fájt. Egy ideig rossz volt, hogy nincs senkim, aztán már nem is volt szükségem a szerelemre.
Most pedig megkaptam Istentől a lehetőséget… valójában én kértem, és igen, megkaptam. De félek, hogy megvakulok. Félek, hogy ez mégsem ez az én világom. Én nem vagyok depressziós, és nincsenek egyéb szociális problémáim, de ha végignézek az életemen sok volt a rossz, és picivel kevesebb a jó. Vannak olyan sebek, amiken még mindig eléggé vékony a heg, és könnyen felszakadnak.
Ha megnézem a lejátszási listámat, rengeteg benne az olyan dal, ami a fájdalomról és a reménytelen szerelemről szól. Mert így van ez az igazi zenében… a fájdalmat sokkal könnyebb dalba önteni, és átadni az embereknek…
Nem tudom, hogy valaha meg fogom tanulni a szeretet igazi nyelvét, mégis… most úgy érzem, hogy talán jó úton járok, és van egy kis esély arra, hogy visszataláljak a régi önmagamhoz.
Továbbra is hiszek abban, hogy az életünkben megélt dolgok igenis formálnak minket. Vannak olyan vonások, amik velünk együtt születnek, vannak, amiket az életünk ajándékoz nekünk. Ebben növünk fel, és halunk meg később.
"Geisterfahrer
Fahren immer allein..."
D.
2010. július 7., szerda
„Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.”
Szép Jó estét
Kedves ismerőseim, egy igen fura napom volt….
Kinyomtattam az összes blog bejegyzést, hát igen : )
Visszaolvastam és nagyon meglepődtem, mind Dórin, mind magamon…Voltak olyan napjaink, amikor nagyon padlón voltunk, és voltak amikor nagyon boldogok voltunk…
Tudjátok ez a mi kis közös könyvünk, csak a miénk, a mi lapjaink, mi írjuk őket és mi formáljuk az életünket. Dóri ez nyomot fog hagyni a világban, lehet, hogy kicsit de ott lesz;)
Voltak olyan napjaink, amikor 2-3 oldalas bejegyzést csináltunk, volt amikor csak egy pár mondat, annyira hangulat függő volt az egész, hogy hihetetlen.
Ma már csak mosolyogtam az egészen, hogy milyen kis buta voltam még akkor….te jó ég…egy év se telt el de annyi minden megváltozott bennem, sok dologhoz máshogy állok hozzá, és ezen annyira meglepődtem, hogy az idő és a környezet mennyire megtudja változtatni az ember gondolkodását….
Most így visszagondolva ezt az elmúlt 10 hónapot, olyan hülyeségeket csináltam, annyi mindent elrontottam, most, ha visszamehetnék, biztos, hogy nagyon sok dolgot másképpen csináltam volna, de mivel emlékek, és múlt, nem lehet visszacsinálni. De jó ez így.
Ezzel a fejjel, biztos, hogy nem adtam volna meg neki a blogcímet, nem msn-en mondtam volna el neki, hogy mit érzek iránta, hanem a szemébe….De tudjátok, most úgy érzem nincs még veszve itt semmi;) Úgy érzem….
Egyszerűen egy estével, minden rossz dolgot el tudott velem felejtetni, az egekben éreztem magam…És ez az érzés, attól a péntektől fogva bennem van.
Mostanság kezd minden helyes vágányra terelődni, mintha egy teljesen boldog Betti lennék, mint akinek semmi rossz nem volt a múltjában.
5 kg-t fogytam, levették a fogszabályzómat, az arcom már eléggé megjavult….És úgy érzem, lehet, hogy rosszul, de érzek valamit a levegőben. Valami nagyon jót. Olyan megmagyarázhatatlan dolgot.
Ma délután megnéztem egy thrillert, mondhatni inkább egy szerelmes thrillert. A lényege az volt, hogy volt egy háromfős család: anya apa gyerek. A család kap egy dobozt amiben van egy gomb, a lényeg, hogyha megnyomják a gombot valaki a világon meghal, és kapnak 1 millió dollárt. Ha nem nyomják meg akkor elviszik máshoz, és ugyanúgy felajánlják másnak. A nő megnyomta a gombot, kaptak is 1 millió dollárt de onnantól kezdve megváltozott az életük…Ez nem volt elég, hogy azzal a tudattal kellett élniük, hogy a kapzsiságuk miatt egy ártatlan ember meghalt. A legvégén elrabolták a gyereküket, teljesen elvették a gyerek látását és hallását. Az apának adtak egy fegyvert, hogyha megöli a feleségét, akkor a gyerek egészséges lesz, ha nem akkor élhetnek tovább hárman, de úgy, hogy a gyerek se hall se lát…
Az apa megölte a feleségét, persze, úgy hogy előtte megbeszélte a feleségével….
Számomra egy annyira gyönyörű szerelmes jelenet volt a vége, hogy természetesen elsírtam magam rajta. …
Ajánlom mindenkinek: The Box.
Nah gyerekek, lényeg a lényeg, meg tanultam a fájdalmat mosoly mögé rejteni, de nehogy félreértsetek, semmi bajom nincs, nagyon jól érzem magam. Beletörődtem mindenbe, ha ő és én csak barátok vagyunk, akkor is örülök, de ha a következő libertába történik valami, azt se bánom megJJ
"Az életünket totális zűrzavar övezi, de van egy pillanat, amikor ez csak egy múló állapotnak tűnik:
Amikor 2 kéz találkozik, s összesímulnak, az ujjak szenvedélyesen összefonódnak. Ekkor megszűnik a káosz, s a világot tökéletes csönd fedi. Eztán a kezek elszakadnak egymástól, s soha többé nem találják már egymást. A csönd megtörik, s a szomorúság, mint az éj leple, ránk borul. Ez a Szerelem..."
Köszönöm ezt a 10 hónapot:):) Köszönöm, hogy okoztál nekem nagyon nagyon boldog pillanatokat:)
Légy boldog, csak ezt kívánom Neked:)
Betti, aki imád mosolyogni;)
2010. július 5., hétfő
Friends
Sziasztok!
Na, fiatalok, remélem élvezitek a nyarat! Bár ma kicsit esett az eső, lényeg, hogy utána kisütött a nap...
Benny, Pheet nagyon nagy volt a mai nap :D kicsit elvoltunk... xP
()()()()()()()
Ma is új nap virradt fel. Ma is új kezdet jött el. Eddig kételkedtem benne, de most már nem.
Tegnap még szentül hittem abban, hogy amit érzek az valódi, és nekem arra szükségem van. Nem… ma már tudom, hogy az az ember, aki maszkot hord leginkább magának hazudik. Én nem hazudtam magammal azzal kapcsolatban, hogy nem hiszek a szerelemben, mert tényleg nem hiszek benne, de ő… aki minden emberi érzést tettet és magára erőltet… nem tudom, hogyan lehet így élni.
A mai nap folyamán nagyon sok mindent megtanultam, és nagyon jól éreztem magam. Vicces volt, és megint úgy nevettem, mint régen…
Az előző napok folyamán nagyon sokat gondolkoztam, és mérlegeltem. Rájöttem egy rettentő fontos dologra: nem szabad leragadnom, és megállnom. Nem akarok ott kikötni, mint tavaly nyáron. Soha többé nem fogom hagyni magam ennyire megalázni… és nem fogok feleslegesen szenvedni.
Legalább százszor mondtam, hogy „Vége, elég lesz!”, de soha sem voltam benne ilyen biztos, mint most. Most tudom, hogy én nyertem… ha valaki nem hiszi, járjon utána ;)
Úgy hiszem, Isten útjai kifürkészhetetlenek, és vannak miértek, amikre csak később kapjuk meg a mertjét… észre sem vesszük, hogy ott van mellettünk a segítség…
Betti, neked pedig azt kívánom, hogy ne add fel... tudom, hogy kitartasz és erős vagy. Ott fogok melletted állni mindig, ezt soha se feledd =)
Tudjátok én hiszek az angyalokban… igenis léteznek! Ilyenek az igaz barátok...
"Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek."
Dóry
=)
Na, fiatalok, remélem élvezitek a nyarat! Bár ma kicsit esett az eső, lényeg, hogy utána kisütött a nap...
Benny, Pheet nagyon nagy volt a mai nap :D kicsit elvoltunk... xP
()()()()()()()
Ma is új nap virradt fel. Ma is új kezdet jött el. Eddig kételkedtem benne, de most már nem.
Tegnap még szentül hittem abban, hogy amit érzek az valódi, és nekem arra szükségem van. Nem… ma már tudom, hogy az az ember, aki maszkot hord leginkább magának hazudik. Én nem hazudtam magammal azzal kapcsolatban, hogy nem hiszek a szerelemben, mert tényleg nem hiszek benne, de ő… aki minden emberi érzést tettet és magára erőltet… nem tudom, hogyan lehet így élni.
A mai nap folyamán nagyon sok mindent megtanultam, és nagyon jól éreztem magam. Vicces volt, és megint úgy nevettem, mint régen…
Az előző napok folyamán nagyon sokat gondolkoztam, és mérlegeltem. Rájöttem egy rettentő fontos dologra: nem szabad leragadnom, és megállnom. Nem akarok ott kikötni, mint tavaly nyáron. Soha többé nem fogom hagyni magam ennyire megalázni… és nem fogok feleslegesen szenvedni.
Legalább százszor mondtam, hogy „Vége, elég lesz!”, de soha sem voltam benne ilyen biztos, mint most. Most tudom, hogy én nyertem… ha valaki nem hiszi, járjon utána ;)
Úgy hiszem, Isten útjai kifürkészhetetlenek, és vannak miértek, amikre csak később kapjuk meg a mertjét… észre sem vesszük, hogy ott van mellettünk a segítség…
Betti, neked pedig azt kívánom, hogy ne add fel... tudom, hogy kitartasz és erős vagy. Ott fogok melletted állni mindig, ezt soha se feledd =)
Tudjátok én hiszek az angyalokban… igenis léteznek! Ilyenek az igaz barátok...
"Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek."
Dóry
=)
2010. július 1., csütörtök
Success
Sziasztok!
Na, drágájim, hogy telik a nyár? Remélem élvezitek a napsütést, és ezerrel strandoltok, mert a jó ég tudja, hogy mennyi ideig lesz ilyen szép idő...
.bbbbb.bbbbb.
Tegnap megtudtam egy nagyszerű hírt… ugyanis…
MEGLETT AZ ANGOL KÖZÉPFOKÚ NYELVVIZSGÁM!!!
:D:D:D:D:D:D
Amikor megláttam hihetetlen örömmámorban úsztam. Nem hittem el elsőre… fel sem fogtam azt, hogy sikerült. Nehéz harcot vívtam, de meglett az eredménye…
Volt, hogy fel akartam adni, és azt éreztem, hogy sohasem szabadulok onnan. Kemény, és fárasztó órákat húztam le abban a parányi teremben a többi 10 társammal, akiknek ezúton is szeretnék gratulálni =)
De ugyanakkor olyan is volt, hogy azt éreztem, hogy ez mégis sikerülhet nekem. Voltak órák, amiken megjött az önbizalmam, és jól oldottam meg a megpróbáltatásokat, máskor meg a béka feneke alatt éreztem magam.
Különleges pedagógiát folytattak, amiben nem nagyon szerepelt a tanuló megdícsérése… de talán nem is baj, mert most már tudom, hogy soha semmiért nem küzdöttem ennyire. Ez egy olyan szakasza volt az életemnek, ami alatt nagyon sok mindent megtanultam. A kitartás határtalan mértéke, a barátság ereje és a cél édes íze mind-mind ott lebegett a levegőben.
Nem szeretnék sokat fecsegni, mert már annyi írtam erről az egészről, hogy az már sok is. Hatalmas tanulságokat vontam le ebből, és megláttam, hogy a büszkeség és az irigység hatalmas úr. De nem mindenkinél, épp ezért szeretnék most pár nevet felsorolni, akik rengeteget segítettek nekem és szorítottak nekem.
Köszönöm szépen Bettinek, Rékának, Barbinak, Flórának, Micinek, Nikinek, Annusnak, az összes Lottés csoporttársamnak, a régi kedves ismerőseimnek, a 9.c többi tagjának, akik gratuláltak és Anyunak, Apunak, Maminak, meg Papának. Rengeteg erőt és bíztatást adtatok nekem, amiért hálás vagyok. Ha ti nem álltok mellettem inába szállt volna a bátorságom… köszönöm nektek!
"De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg (...)"
Dóry
Na, drágájim, hogy telik a nyár? Remélem élvezitek a napsütést, és ezerrel strandoltok, mert a jó ég tudja, hogy mennyi ideig lesz ilyen szép idő...
.bbbbb.bbbbb.
Tegnap megtudtam egy nagyszerű hírt… ugyanis…
MEGLETT AZ ANGOL KÖZÉPFOKÚ NYELVVIZSGÁM!!!
:D:D:D:D:D:D
Amikor megláttam hihetetlen örömmámorban úsztam. Nem hittem el elsőre… fel sem fogtam azt, hogy sikerült. Nehéz harcot vívtam, de meglett az eredménye…
Volt, hogy fel akartam adni, és azt éreztem, hogy sohasem szabadulok onnan. Kemény, és fárasztó órákat húztam le abban a parányi teremben a többi 10 társammal, akiknek ezúton is szeretnék gratulálni =)
De ugyanakkor olyan is volt, hogy azt éreztem, hogy ez mégis sikerülhet nekem. Voltak órák, amiken megjött az önbizalmam, és jól oldottam meg a megpróbáltatásokat, máskor meg a béka feneke alatt éreztem magam.
Különleges pedagógiát folytattak, amiben nem nagyon szerepelt a tanuló megdícsérése… de talán nem is baj, mert most már tudom, hogy soha semmiért nem küzdöttem ennyire. Ez egy olyan szakasza volt az életemnek, ami alatt nagyon sok mindent megtanultam. A kitartás határtalan mértéke, a barátság ereje és a cél édes íze mind-mind ott lebegett a levegőben.
Nem szeretnék sokat fecsegni, mert már annyi írtam erről az egészről, hogy az már sok is. Hatalmas tanulságokat vontam le ebből, és megláttam, hogy a büszkeség és az irigység hatalmas úr. De nem mindenkinél, épp ezért szeretnék most pár nevet felsorolni, akik rengeteget segítettek nekem és szorítottak nekem.
Köszönöm szépen Bettinek, Rékának, Barbinak, Flórának, Micinek, Nikinek, Annusnak, az összes Lottés csoporttársamnak, a régi kedves ismerőseimnek, a 9.c többi tagjának, akik gratuláltak és Anyunak, Apunak, Maminak, meg Papának. Rengeteg erőt és bíztatást adtatok nekem, amiért hálás vagyok. Ha ti nem álltok mellettem inába szállt volna a bátorságom… köszönöm nektek!
"De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg (...)"
Dóry
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)