2010. február 2., kedd

That Day Never Came, That Day Never Comes


Bizonytalan vagyok. Egyáltalán nem fáj már. De nem tudom elfelejteni, jó az igaz, hogy amióta megkérte egyszer sem sírtam miatta, meg nem volt rossz kedvem, de akkor se megy.
Olyan jó lenne, annyira tudnám őt szeretni...ha csak egy pici érdeklődést mutatni irántam, de ..:(
Nem telik el úgy nap, hogy egyik mondatán ne gondolkoznék el...Elrontottam,ezen nincs mit ragozni. Nem hibáztatom őt, nem hibáztatom már magamat se. Így alakult, lehet így kellett alakulnia vagy ki tudja....

Ritka szar nap volt, unalom teljesen...nah meg ez a hó ne is beszéljünk róla := ki nem állhatom:@. Jó szó se róla gyönyörű ha minden fehér...de basszus:d csúszik, hideg meg brrr:D
Én imádom a nyarat(L) Sokkal szebb amikor a pálmafák alatt fekszel, és hallgatod a tenger zúgását. Este mész a helyi tavernába gyrost enni, és az erkélyről látod a tengert, a lenyugvó napot:)
Élményekkel teli tavasz, nyár elé nézek. Most a legnagyobb problémám találni valakit aki elmegy helyettem német táborba és akkor tuti h megyek Velencébe:P és ha én megyek Velencébe akkor Dóri is jön Görögbe:P Na kell ettől jobb program?:P Szerintem nem.

Mai napra már nem tudok többet írni, ha valami eszembe jut majd még írok:D

Egy kis folytatás....rohadtul elegem van úgy őszintén. Felépítek magam körül egy gyönyörű várat és pillanatok alatt lerombolom:S Van akkor értelme építeni ha végén úgyis vége lesz?
Most épp próbálok egy lerombolt várat újra építeni de valljuk be magunknak, olyan pici darabokra tört, hogy ezt már nem lehet visszaépíteni...ez így marad...Mein Herz kämpft gegen mich...Gegen meinen Willen //A szívem harcol ellenem, az akaratom ellenére//




Idézet:

Az élet könnyebb, mint gondolnánk: csak annyi kell, hogy elfogadjuk a lehetetlent, meglegyünk anélkül, ami nélkül nem lehet meglenni, és elviseljük az elviselhetetlent.

°°Dynush°°


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése