Évadzáró epizód

Hy Everybody:):)

Gondolom mindenki élvezi, hogy itt a nyár, nem kell tanulni, sokáig aludhat, nem zavarja a szülőket, ha éjfélig felvagy és ha a pénteked a nagy bulikkal telik;)

Nah. Kezdjük a legelején.
2009 nyara: Tele voltam félelemmel, hogy milyen lesz az új suli, milyenek lesznek a tanárok, milyenek lesznek az elvárások. De nem ettől féltem a legjobban, hanem a barátoktól. Már júniusban volt egy pár új osztálytárs akit felvettem msn-re. Nagyon kedvesnek tűntek és szimpatikusnak. Szerveztem egy osztálymozit, hogy a gólyatáborban ne legyünk annyira idegenek egymásnak. Sztem jól sikerült;)
Az elkövetkező hónapokban, az osztály egyre jobban kovácsolódott össze. Hát igen, első év, mindenki nagyon kedves, mindneki a jó oldalát mutatja, első hónapokban mindenki tanul, hogy a tanárok ne elgyenek rossz véleménnyel. Mikor már kialakultak a baráti körök, akkor kezdtek az emberek igazán megváltozni...
Amikor azt hiszed minden jó, minden szép, akkor jössz rá, hogy volt akit túl közel engedtél magadhoz, pedig nem kellett volna és volt akitől távolságot tartottál, de nem kellett volna, mert szükséged van rá.
Hát mostanra mindenkiről megvan a magam véleménye, képe. És nem biztos, hogy ezt itt meg akarom osztani:)
Nah a tanulás. Az amit ebben az évben eléggé elhanyagoltam, de őszintén:) Egyáltalán nem bántam meg semmit:) De azért nem panaszkodhatok, hogy szinte semmi tanulással 4,53-as átlagom lesz;) Azért mégse vagyok annyira hülye akkor(A)
Tudjátok az egész osztályból kit becsülök meg a legjobban?:O
És nem azért mondom, hogy a Dóri, mert ő a legjobb barátnőm ,hanem mert ez tényleg így is van.:)
Most gondoljatok bele egy őrült csaj, aki mindent magára vállal, aki eljár nyelvvizsga előkészítőre, gitározik, suliban kitűnő teljesítmény nyújt, és még a magánéletét is tudja irányítani és közösségi életet is él:| Na ez nem semmi kisanyám(Y) Gratulálok Neked, imádlak te ribanc<3

Akkor beszéljünk egy picit a szerelemről is:) Ez se maradjon már ki;)
Amikor elkezdődött a nyár egy másik fiú tetszett, mint most. Egy osztálytárs, a nyár igen jól alakult, nagyon sokat beszéltünk msnen, telefonon.... De valamiért nem hittem benne, hogy ő és én....=(L) áh. túl jó pasi ahhoz, hogy pont velem kezdjen ki. Még szeptemberben szerettem addig amíg meg nem tudtam, hogy egy másik osztálytársamnak is tetszik. Gondoltam: hagyom, nekem esélyem sincs....
És tényleg. A srác már azt hiszem lassan fél éve együtt van egy másik lánnyal.

Szeptember elején bejött egy tanárnő és a jobb keze az osztályfőnöki óránkra:)
Első benyomás: jaj ő a jobb kezem, /hova szarjak?:O/ Nah, lényeg, hogy nagyon nem volt szimpatikus a srác, meg olyan félénknek mutatta magát meg áh, minden más volt, mint most.
Szeptember végén úgy hozta a sors, hogy megismerkedtünk...Hát, tudjátok;) Eléggé kalandos utat kellett végigjárnom, ami nem volt egy leány álom, de végigmentem és ha elestem, volt, hogy feküdtem a földön, de segítséggel vagy rájöttem, hogy fölösleges magamat hibáztatnom, mindig felkeltem.
Csütörtökön lesz 10 hónapja, hogy még mindig szeretem, persze nagyon sokszor volt, hogy legszívesebben kikapartam volna a szemét, meg persze sokszor fel is adtam, meg hitegettem magamat, hogy vége, már nem szeretem, nincs rá szükségem...

Akkor most kicsit más.
JÚNIUS 19(L)
Életem legeslegszebb napja volt:) Aki ott volt az tudja miért;)
Több, mint 9 hónapot várni arra, hogy a szeretett fiút magadhoz ölelhesd, kicsit fárasztó...DE megérte, annyira de annyira boldog voltam, olyan jó volt Őt magamhoz ölelni, érezni az illatát, a kemény testét.
De mindez csak a pia volt, józan állapotban ilyet ő nem csinálna. De nem baj, élveztem és elraktározom a szívemben.
A vele töltött másfél óra megtanított arra, hogy nem mindig kell mindenért küzdeni, a legjobb dolgok maguktól jönnek, megtanított, hogy élvezzem a pillanatot, hogy tudjam elfogadni, ha csak ennyit kapok az élettől. Nem tudom, hogy hogy alakult ez így, hogy ő és én, táncoltunk, feküdtünk együtt. De nagyon köszönöm:)
Másfél óra elég volt arra, hogy a fájó szívemet, meggyógyítsa, már nem érzek semmit, már nem fáj semmi, már nem tudok a rosszra gondolni, csakis a jó pillanatok jutnak az eszembe...
Hát ha ennyit kaptam az élettől befejezésül, akkor nagyon szépen köszönöm. Mert ez a másfél óra sokat tanított nekem.

Nem muszáj mindennek beteljesülnie, néha elég egy jól elkapott pillanat;)

Remélem az előző befejezést nem kell befejeznem, mindenki érti mit akarok ezzel mondani:)
Csak annyit, hogy becsüljük meg amit kapunk, még mindig jobb, mint a semmi;) És ne féljünk az élettől, mert az élet nem annyira rossz, mint amilyennek mutatja magát, csak más nézőpontból kell nézni;)
Ne féljünk megfogni a fiú kezét és elhívni táncolni;) Mert lehet, hogy 9hónap álma válik valóra azzal az egy pillanattal;)

Azt hiszem, ez a június 19-e egy gyönyörű befejezése volt az évnek és egy korszaknak.:)

Úgy érzem, hogy visszakaptam önmagam, újra élvezem az életet. És nem kellett sok hozzá, csak másfél óra, és egy másik nézőpont;)

All the crazy shit I did tonight , Those will be the best memories ;)
The best memories;)<3

Merj álmodozni! Az álmok nem fogynak el;)

Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.
Egy pont, ahol kiborulsz.
Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz.
Egy pont, ahol erősnek kell lenned,
és egy másik, ahol elgyengülhetsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik.
Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükséged van,
és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.
Mindig van egy pont;)
Gondolkodj! Ne gondolkodj! Éld az életed! Minden fejben dől el- ezt te is tudod;)

Dynus
Az élet nem főpróba;)!