Kedd. Nem mondhatnám, hogy egy nagyon különleges nap volt... szokás szerint ökörködtünk, nevettünk és hasonlók xD
Bettivel gyakorlatilag végigdumáltuk az egész infó órát. Szóval nem sok maradt meg a függvényekből.
Jaj, és hadd említsem meg a tesi órát, Gyuri bá’-val, aki végre egyszer megdicsért =) kosaraztunk, szóval végre volt egy dolog, amiben jó vagyok xD
Ma irodalom óránk is volt, aminek nagyon szoktam örülni, mert szerintem abszolút jót tesz a lelkemnek... úgy vélem, hogy egy nagyon jó tanárnőt kaptunk, aki egy igazi magyar tanár, és akitől sokat (nem feltétlenül tényanyagot) tanulhatunk.
Ma is voltam nyelviskolában, és azt hiszem most az egyszer tértem úgy haza, hogy csodálkoztam. Azt hiszem talán itt tanultam meg azt, hogy emberek, akik együtt mennek keresztül bizonyos dolgokon, gyakran hasonló gondokkal küzdenek. Most már tudom, hogy nemcsak engem visel meg a sok tanulás, és memoriter, hanem több másik csoporttársamat, sőt... valakinek az egyéni problémái is sokkal súlyosabbak, mint az enyéim.
Bibus, sok kitartást, és erőt kívánok neked! =)
Igen, néha tényleg nehéz élni, néha tényleg nehéz megoldani a problémákat, de hálát kell adni minden egyes napért, amit egészségben és szeretetben tölthettünk el. Tudom, nagyon jól tudom, hogy milyen rossz szeretni úgy valakit, hogy az nem szeret viszont, de... nem szabad, hogy itt megálljon az élet. Tovább kell lépni a problémán és előre nézni. Én is így teszek most, de a szívembe még ott lesz az a Valaki nagyon sokáig...
„Billie Jean is not my lover...”
Dóry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése