Osztááálykoriii xD
Nagyon jó volt a mai nap! J Az osztályunk nagy része ( a kis matekosaim kiszámolták, hogy az egy harmada xD) elment Káposztásmegyerre korcsolyázni.
Nagyon jól éreztük magunkat… fogócskáztunk, megpróbáltunk 5-en összekapaszkodva menni, és Rékát(L) tanítgattuk korizni.
Jaj, és megjegyzem, hogy valaki mindig lekapdosta a fejemről a cuki sapkámat… ^^
És azt se felejtsem megjegyezni, hogy Nikivel(L) láttunk egy üüübeeer helyes srácot! xD Végig utána csorgattuk a nyálunk…
Ami még külön érdem nekem, hogy egyszer sem estem el :D, pedig csináltam érdekes dolgokat… pl.: táncolni próbáltam a jégen… xD
696969696969696969
S eközben rájöttem valami egészen fontos dologra: méghozzá arra, hogy ugyan néha nem is merjük beismerni magunknak, de… olyan emberben keressük a boldogságot, akiben soha sem fogjuk megtalálni. Ma, azok az emberek, akikkel voltam és még sokan mások megmutatták nekem, hogy néha nem éri meg olyan dolgok után szaladni, ami tálan már soha sem lesz a mienk.
Számomra máig egy érdekes és különös dolog marad, hogy mennyi igazi jó baráttal ismerkedtem meg alig fél év alatt. Úgy gondolom, hogy nagy részben ezek az emberek –élükön Bettivel- segítettek engem rádöbbenni arra, hogy rossz vonatra szálltam fel. Súlyos rádöbbenésre volt szükségem ahhoz, hogy tudjam: ez nem az én vonaton… talán majd egy másik…
Köszönöm nektek! :)
Napi bölcsesség:
ˇˇˇ
„Az emlékezés segít, hogy éljünk. De van, hogy az segít jobban, ha felejtünk.”
Dóry, a jégkorcsolyázók gyöngye ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése