Egy átlagosnál is rosszabnak mondható kedd volt ma. Dolgozat, dolgozat hátán, amit nagyjából meg is szoktam, de azt nem, hogy a tanulásmódszertan –igen, így hívják, de ne kérdezd, hogy mit jelent, mert nem tudom... soha nem ezt csináljuk ezen az órán xD- fizika dolgozatot kelljen írni. Örülök, hogy ha lesz egy kettes... jó, ez volt a nap első sokkja.
A következő is hasonló jellegű, bár nem iskolai tevékenység. Kedden és csütörtök délután nyelviskolában vagyok, ahol megpróbálnak felkészíteni az angol középfokú nyelvvizsgára. Mondjuk azt, hogy kisebb-nagyobb sikerrel végzem ezt a feladatom, de bevallom: utálom. Nem szeretnék sokat panaszkodni, ebből szerintem legyen elég ennyi.
545454545454545454545454
Mivel teljesen meg volt tartva a hetedik óránk, ezért a csajokkal csak az ötvenes buszt tudtuk elérni, és én éreztem, hogy ’baj’ lesz... be is igazolódott a gyanúm.
A megállóban szokásos ökörködésünket végeztük, és csatlakoztak hozzánk az új szilveszteri ismerőseink is xD... jól éreztük magunkat, meg még az infó órán nézett Beyoncé –akit amúgy nagyon kedvelek és tisztelek- paródia videón röhögtünk.
Felszálltunk a buszra, és én rögtön éreztem, hogy meglepetés fog érni. Azonnal feltűnt mindannyiunknak, hogy volt egy csapat fiú a buszon, akik iszonyatosan hangosan röhögtek... xD azt hiszem ezt az ember alapvetően még megbocsátja, meg nem is nagyon zavart, de amikor megláttam, hogy kik azok meglepődtem. Azaz inkább csodálkoztam. Egy kedves régi ismerősöm is ott volt köztük. Amikor ezzel a busszal jöttünk haza mindig találkoztam vele. Most is így lett.
Kicsivel később leszálltam, és elindultam egyenesen előre, ám ekkor valaki a nevem kiáltotta. Megfordultam, de már a hangból is tudtam, hogy ki az.
-Mi van? Mit akarsz? –bevallom, kicsit talán hűvösen kérdezhettem ezt a mondatot, de nem zavarta Őt különösebben, mert odajött hozzám, és a szokásos három puszival köszönt. Persze rögtön körbeállt minket a szellei elitje, de ők hamarosan távoztak.
Kettesben kezdtünk beszélgetni. Sok minden szóba került, és fura, de még mindig borzasztóan nyitott voltam vele szemben... és ő olvasott is belőlem, mint egy könyvből. Ismert, mint a tenyerét... tudta, hogy hány és milyen nyelveket tanulok, tudta ki az a Betti és hasonlók. Sok emlékem nála maradt azt hiszem...
Mindkettőnknek meg van a saját problémája, de nem szeretünk panaszkodni, bár... kicsit most azt hiszem kifejeztem a nem tetszésemet a suli iránt, de abszolút megértett.
Jó volt látni... nagyon. Nem gyakran találkozunk, de amikor igen, érzem, hogy ő egy olyan ember, aki... számomra egy nagyon-nagyon jó barát. Nem használnám lelkitárs szót, mert úgy hiszem, hogy nagyon ritkán nyerhettem bepillantást oda, de... amikor mégis, akkor hatalmas ajándékot kaptam.
Tény, hogy még mindig közel áll a szívemhez, de... ne értsétek félre, ő nem a szerelmem. Ő más... azt hiszem rengetegszer probáltam utálni, megvetni, eltűntetni az életemből, de rájöttem, hogy felesleges, mert nem tudom fizikailag sem megtenni. Meg kellett barátkoznom a gondolattól, hogy őt nem szerethetem, csupán egy barát lehet számomra. Nem volt könnyű, de így kellett történnie. Hibáztam, és azért történt ez így.
Miután hazajöttem a nyelviskolából nagyon nem volt jó kedvem. Az mp4-em is teljesen elromlott... nem tudják megjavítani. Hát ennek is vége, pedig a 4 év alatt a szívemhez nőtt xD
Nem akarok sokat panaszkodni, csupán kicsit sok volt nekem ez a mai nap, kevés pozitívummal, de majd jobb lesz.
ˇˇˇˇ
Nincs napi bölcsesség. Kívánok egy általam nagyon kedvelt embernek boldogságot, és azt, hogy ne érezze magát egyedül... de ha mégis, tudod mit? Hívj fel! J
Dóry, aki vigyázni fog magára, de akkor, ha te is megígéred neki, hogy te is vigyázol magadra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése